NYITÓLAP
A RENDEZVÉNYRŐL
KAPCSOLAT
VIDÉKI HELYSZÍNEK
 
 

Híreink

Üzenj nekünk!

SHOP

Sportágakról

Sportágaknak

Támogatók

Ajánlott partnerlinkek

Letöltések

Reklámeszközök

Sajtószoba

Galéria

Médiamegjelenések

Merkapt SE

Sportágválasztó Blog

Nyári Sportágválasztó

Téli Sportágválasztó

Nagy Hangszerválasztó

Hírlevélre feliratkozás

Híreink
Krasz Emil, a Nemzeti Sport újságírójának riportja Szemán Róberttel, a Nagy Sportágválasztó ügyvezetőjével.

A Nagy Sportágválasztó az elmúlt években bőven kinőtte magát, és költözött be ennek megfelelően az emberek – úgy a gyerekek, mint a felnőttek – köztudatába. De vajon mennyire kell évről-évre, rendezvényről-rendezvényre megújulnia egy jól bejáratott eseménynek? Vagy bőven elég, ha a mostani szinten működtetik? Erre Szemán Róberttől kaptuk meg a választ, aki a kezdetektől a Nagy Sportágválasztó mellett bábáskodott, nem mellékesen oroszlánrészt vállal a szervezésben.

 

Szemán Róbert

„Még egy ilyen sikeres, jól összeállított és megszervezett rendezvény is folyamatos fejlesztést, korrekciót igényel. Ami kívülről százszázalékosnak látszik, és ennek szervezőként nagyon örülünk, arról bennfentesként olykor más a tapasztalatunk. Pontosan látjuk a hiányosságait, hogy hol és hogyan lehetne még jobban, céltudatosabban csinálni a munkánkat. Az évek során valóságos brandé váltunk, így a célközönségünkben talán már nincs is olyan érintett, akihez ne jutott volna el a hírünk valamilyen formában. A hírverésben és az esemény reklámozásában megvannak a bejáratott, működő csatornáink, erre kevesebb energia és figyelem kell, de azért ezt sem vesszük félvállról. Ami viszont igazi szervezőmunkát igényel, az a bemutatott sportágak minél profibb körítése. Ebben lehet és kell fejlődnünk folyamatosan. Így most már leginkább azt kommunikáljuk, hogy a megjelenített sportágaknál a minőségre kerül a hangsúly. Jó példa erre az a mobil úszómedence, ami tavasszal volt először látható. Azt megelőzően csak jelképesen tudtak megjelenni a vizes sportágak képviselői, ám a medencének köszönhetően már sokkal gyakorlatiasabban, a valós közegüknek megfelelően. Mondani sem kell, utóbbi hatásfoka lényegesen jobb, amikor azt nézzük, hogy mennyire van hatással arra, aki találkozik vele. A látogatói létszámot tekintve is szinte maximális kihasználtsággal megy a kétnapos rendezvényünk, nagyságrendileg húszezer fővel. Sokkal több vendéget már nem is tudnánk megfelelően kiszolgálni, hiszen itt a lényeg nem elsősorban a látvány, hanem a személyes megtapasztalás. A lehető legtöbb sportág kipróbálása. Annak nem látjuk értelmét, hogy csak a sorban állásról és a bámészkodásról szóljon ez a rendezvény, vagy a mindent a szemnek és semmit a kéznek, lábnak hatás érvényesüljön. A bemutatott sportágak száma száz körül van, picit meghaladja, meglátásunk szerint, aki itt nem talál kedvére valót, az valószínű máshol sem fog.”

 


„Amire viszont így a legtöbb figyelmet fordíthatjuk immár, az a jelenlévő sportágak bemutatása. Folyamatosan, a rendezvény előtt, de még közben is kommunikálunk a hozzánk érkező edzőkkel, szakemberekkel, hogyan tudják még hatékonyabban elvégezni a feladatukat. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, az önmagában kevés, ha idejön egy szakmailag nagytekintélyű, komoly eredményeket is felmutatni képes edző. Ha nem tudott a gyerekekkel kommunikálni, akkor itt nem érhetett el sikereket. Hogy miért nem, annak több összetevője van. Ezt a rendezvényt valahol piaci, gazdasági viszonyok jellemzik, amelyen el »kell« adnom a saját portékámat. Márpedig ez egy külön szakma, ez nem kifejezetten sport. Az edzők viszont ezt nem tanulják, és akad, akinek érzéke sincs hozzá. Ahhoz vannak hozzászokva, hogy megkapják a gyerekanyagot, és ők az edzéseken azzal dolgoznak. Itt merőben más a felállás, itt az alapanyagot először is meg kell fogni, felkelteni az érdeklődését és az adott sportágnak egy olyan szeletét megmutatni neki, amivel őt meg tudom nyerni. Közel sem biztos, hogy a szakmailag csúcson lévő edző lesz majd az, aki ezen a rendezvényen a leghatékonyabban dolgozik az adott sportág számára. Sőt, valószínű, hogy nem ő lesz az.”

„Ennek érdekében folyamatosan változik a névsor, nem elsősorban a sportágaké, hanem azoké, akik bemutatják. De akad évek óta visszatérő szakember is, vele kölcsönösen jól tudunk együtt dolgozni. A legjobb példa erre Kissné Oroszi Edit, az UTE sportlövőinek edzője, akit tavaly másik két szakemberrel együtt az év utánpótlásedzőjének választottak meg. Ő szinte a kezdetektől itt van velünk, és amikor először találkoztunk, a csoportja még létszámhiánnyal küzdött. Most már nincsenek gondjai az utánpótlással, így a rendezvényen már nemcsak toboroz – mint tette azt korábban –, hanem kiválasztást is végezhet, szakszemmel nézheti a tehetségesebbeket. Ahogy mi, úgy már ő is tud a mennyiség helyett a minőségre koncentrálni. Van olyan korosztályos Európa-bajnok versenyzője, akivel itt a Nagy Sportágválasztón találtak egymásra. Azt hiszem, hogy ennél jobb visszajelzés nem kell nekünk arra, hogy fontos munkát végzünk, ez a non-profit rendezvény elérte a célját, megvalósította a célkitűzéseit, a vele szemben támasztott elvárásoknak megfelel.”


„Utunk elején, sportban szerzett kapcsolati tőkénket kamatoztatva, döntően szakosztályokkal, klubokkal, edzőkel vettük fel a kapcsolatot. Amikor aztán gyorsan népszerűvé váltunk, sikerült kellő létszámúra felduzzasztani a látogatókat, már eljutottunk a felső szintig, a szakági szövetségekig. Azt tapasztaltuk azonban, hogy ez önmagában nem párosult mindig kellő eredménnyel. Idővel aztán tisztult a kép. Ahol együtt tudunk dolgozni a szövetséggel, ott ők jelenítik meg a sportágat, ahol nem, ott váltottunk, és más lehetőségek után néztünk. És egyáltalán nem életkori sajátosság, hogy a fiatalabb edzők, szakemberek, sportvezetők jobban átéreznék ennek a fontosságát és lényegét. Ez éppen úgy személyiségfüggő, mint minden más az életben. Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy elsősorban bemutató edzésekben gondolkodjanak, és olyan korú tanítványokkal érkezzenek, akik életkorban közel állnak a rendezvény látogatóihoz. Ez az első lépés: ha az érdeklődőben megvan a kellő nyitottság, akkor megcsináljuk a kedvet a kipróbáláshoz. Hány olyan gyerek van, aki korabeli osztálytárs, barát, rokon, szomszéd révén kezdett el sportolni? Biztos vagyok benne, hogy a többségnek ez adta meg a kezdő lökést.”

Írta: Krasz Emil


2015.10.15 09:44:27   |   Vissza
E-mail | Kezdőoldal | Kedvencek közé | Pannon Set