ÉLETÜNK A SPORT – AVAGY A SZERVEZŐK IS VÁLASZTANAK III.

  •  
  •  
  •  
  •  

Sportos családba születtem, így már kisgyerekkoromtól kezdve a mindnapjaim részévé vált a sport, azon belül főleg a labdajátékok.
Szüleim óvodás koromban beírattak úszni majd talajtornázni, így az alapvető mozgásformákat, melyek a helyes koordinációhoz is fontosak, már akkor elsajátítottam.

 

A Sportágválasztó Magazin új sorozatában a Szervező Iroda kollégai mesélnek arról, hogy milyen kapcsolatban állnak a sporttal, egészséges életmóddal és hogyan találtak rá szeretett sportágukra, vagy nem. Kelényi Szandrán a sor, aki nem véletlen, hogy a kézilabda szerelmese lett, mondhatni családban maradt.

Nagypapám kézilabda edző volt,  édesapám és testvérei is kézilabdáztak, így elég egyértelmű volt, hogy amint lehet, engem is ebbe az irányba terelgetnek majd. Sport tagozatos általános iskolába jártam, ahol a testnevelő tanárom kézilabda edző is volt. Már az első testnevelés órákon eldőlt, hogy a testvérem után én is folytatni fogom a családi hagyományt, így első osztályos koromtól kezdve a délutáni szakkör nekem mindig a tornateremben zajlott. Bátyám végül a család másik kedvenc sportágát, a labdarúgást választotta, én pedig 10 évesen már a Vasas SC-nél kezdtem meg a nyári alapozást.

Első klubom és egyben nevelő egyesületem is a Vasas volt, 9 évig voltam a kötelékben. Ez alatt az idő alatt rengeteg tornán, mérkőzésen vettünk részt csapattársaimmal, mely nem csak csapattá, hanem barátokká is kovácsolt minket. Ezen kapcsolatok nagy része a mai napig tart, mely jól mutatja, hogy a sport azon felül, hogy fizikálisan jótékony hatással bír, ennél sokkal többet ad.

Gimnáziumi éveimet szintén sporttagozatos osztályban töltöttem, ahol a tanulásra is nagy hangsúlyt kellett fektetni. Mivel az osztályban mindenki sportolt, könnyebben megértettük egymást és a tanárok is jobban tolerálták, ha kimaradtunk egy meccs vagy verseny miatt, de a számonkérés ugyanúgy megvolt. Sportosztály révén valahol a tanulást is versenynek tekintettük egymás között, ez plusz motivációt adott abban, hogy ne csak a sportban, hanem az iskolában is jól teljesítsünk.

A középiskola elvégzése egybeesett a klubváltással is, 9 év után másik egyesületbe igazoltam, ahol utolsó ifi évem alatt megnyertük az NB II-es bajnokságot, és a felnőtt csapat sikeres szereplésével feljutottunk a másodosztályba. Ekkor viszont jött egy lehetőség, és rövid gondolkodás után elfogadtam egy holland első osztályú csapat ajánlatát, így 19 évesen kipróbálhattam magam külföldön, először a felnőtt korosztályban, ami nagy kihívás volt.

Egy éves szerződésem lejárta után hazaköltöztem és folytattam tanulmányaimat, valamint a kézilabdát, melyet azóta is űzök.

Idegenforgalmi végzettségem után felvételiztem a Testnevelési Egyetem sportszervező szakára. Ahogy tanulmányaim során nem tudtam elszakadni a sport világától, úgy tudtam, hogy a majdani munkám során is ezzel szeretnék foglalkozni.

A versenysport mellett a szabadidősport is mindig közel állt hozzám, szakdolgozataim témája is erről szólt. Amikor nincs kézilabda szezon, futással tartom magam formában. Itt is belekóstoltam a versenyzésbe, és több kisebb táv teljesítése után eldöntöttem, hogy rajthoz állok 21 km-en is, amit sikeresen teljesítettem.

Sportesemények szervezése azért is áll közel hozzám, mert fontosnak tartom, hogy sportolási lehetőséget teremthetünk az emberek számára, a Nagy Sportágválasztó rendezvényekkel pedig egy olyan felületet biztosítunk, ahol bármilyen sportág bemutatkozhat a nagyközönség számára, ezzel elősegítve azt, hogy mindenki megtalálhassa a számára megfelelő mozgásformát.

FIGYELEM! A Nagy Sportágválasztó - A SPORT NAPJAI rendezvénynév VÉDJEGYOLTALOM alatt áll. A rendezvénynév részbeni vagy egészbeni jogosulatlan használója védjegybitorlási vétséget követ el!