Hajó, lapát, evezéstechnika hosszas magyarázása, vízbeborulás félelme. Így telt, az az egy óra, ami alatt a kajakos élet minden szépségébe és nehézségébe belátást nyerhettem. Az eredménye mi lett? Azt majd csak a végén mondom meg! Hadd meséljek a tapasztalataimról, mind azoknak, akik a jövő kajak csillagai akarnak lenni, és azoknak, akik nyári túra miatt gondolkoznak a vízre szállason.
A Kis-Duna mellett állva, tanácstalanul és bizonytalanul szemléltem a legjobb barátnőmet, akit lehető legmegbízhatóbb embernek ítéltem meg, 7 éves kajakos múltja miatt, arra, hogy vigyázzon rám, ameddig belekóstolok a kajakozásba.
Elsőként, kiválasztottuk a hajót; egy gyakorló hajót, ami stabilabb, mint a versenyhajók, ezáltal sokkal biztonságosabb is, majd a megfelelő lapátot, amihez az volt a támpont, hogy ha magam mellé állítottam a lapátot, rá tudtam fogni a tenyeremmel a tetejére.
Mielőtt vízre szálltam volna, a parton hosszas szemléltetés után, gyakorolni kezdtünk a lapáttal, illetve elméleti tudásomat bővítve, megtanultam, milyen módjai vannak a hajó irányításának, kanyarodásnak. Ez volt az első pont, ahol már éreztem, ez a sportág közel nincs olyan könnyű, mint ahogy azt látni véltem; nem könnyen suhanó lepkék a vízen. Minden mozdulatsoruk megfontolt, pontos és tudatos.
„Edzőm” kérlelhetetlen volt, így vízre szálltam, minden félelmem ellenére, a hajó nem lökött ki magából, így csodálatos módon, többnyire szárazon, de annál büszkébben ültem a hajóban, pedig még el sem indultunk. Természetesen, mindebben, segítőm biztos keze is benne volt, hiszen fogta a hajó elejét, a biztonság kedvéért és fáradhatatlanul, szakadatlanul hajtogatta, az utasításokat, tanácsokat; hova és mikor rakjam a kezem, lábam.
2-3 métert a vízben, kezemmel eveztem, hogy érezzem mennyire stabil a hajó, majd a lapát is a kezembe került, amivel kezdetben, a víz tetejét érintve gyakoroltam a betanult mozdulatsorokat, később, már a stéghez biztonságos közelben maradva 10 métereket haladva büszkén ültem a hajómban.
Hogy mit tanultam?
A lapátot forgatni kell, ha nem, éllel ér bele a vízbe, így nagyobb a vízbe billenés esélye.
Hiába a sok elméletnek, a legbiztosabb és a legjobb módszer, ha kipróbálod magad. Sokkal könnyebben megérteni a rengeteg figyelmeztetést, meg kell érezni, hogyan kell fordulni a hajóval.
Azonban vannak olyan dolgok, amelyek igenis tudatosan javíthatók. A legnehezebb feladat talán az volt, hogy az evezés mozdulatsora közben a kezem szemmagasságban maradjon, ám így gyorsan elfárad a kar.
Azonban minden fáradtság, félelem ellenére is rendkívül felszabadító, a vízen siklani, a természettel szinte eggyé válni. Azoknak, akik a túrázáson gondolkodnak, a legjobb hír az, hogy akár 2-3 alkalom után, magabiztosan indulhat a móka, ha nektek is olyan jó edzőtök van, mint nekem.
