2019-ben magyar győztese is lett a RunCzech Running League elnevezésű, a futókat szakmák szerint osztályozó versenysorozatnak, ahol Náray Balázs, a Kossuth Rádió újságírója kerülhetett a dobogó legmagasabb fokára a férfiak 40 és 45 év közötti korosztályában.
A korosztályos versenysorozatot a RunCzech csapata írta ki, amely többek között a legmagasabb, arany fokozatú – úgynevezett Gold Label Race – Prága Nemzetközi Maratont is szervezi. Balázs tavaly a Prága és a Ceske Budejovice félmaratonon, valamint a libereci 23 km-es, vadregényes erdei utakon át vezető, Liberec Nature Run terepfutáson szerzett eredményeivel érdemelte ki a bajnoki címet.
Mikor és hol találkoztál először a RunCzech névvel?
– Újságíróként találkoztam először a RunCzech versenyekkel. Mielőtt az első prágai versenyen elindultam volna, már túl voltam jó néhány interjún, Carloval, Carlo Capalboval (a RunCzech olasz származású alapítója – a szerk.). Nem mellékes, az ő lelkesedése és elkötelezettsége, igazi motiváló erő, hogy az ember kipróbálja Prágát – futva, majd a többi csehországi várost. És aztán 2016 májusában az első találkozás a RunCzech versennyel a Prága Maraton volt, a hangulat egyből megragadott, át a Károly-hídon, a belvárosi utcákon, végig a folyóparton. Igaz a nagy tömegben a tervezett tempót nem tudtam futni, de így valódi városnézés lett belőle, a vége 3 óra 10 perc körüli idő lett. Emlékszem annyira belefeledkeztem a futásba, a városba, hogy a végén meglepődtem, már a 41. kilométernél tartok.
Vannak e kedvenc futóhelyszíneid Csehországban és mitől olyan kedvesek számodra?
– A 2016-os első prágai verseny után hamar jött a következő, de már nem Prágában, hanem Morvaország történelmi fővárosában Olomouc-ban, ami a magyar történelemben német nevén Olmützként ismerős. A félmaraton kulisszái nagyon hasonlítanak a prágaihoz, hiszen a középkori főtérről indul, de a folyópart árnyéka, vagy éppen a botanikus kert virágai megmaradnak még akkor is, ha este 7 órakor van a rajt. Azóta Olmützben még kétszer futottam, majd kipróbáltam a tavaszi Prága Félmaratont és a Prága Nagydíjat is, mely különös szeptemberi alkonyával, Prága kivilágított belvárosában egy sprint a maratonhoz képest. Ezeken a prágai versenyeken tapasztaltam az eddigi leghangosabb szurkolást, ami nem csak az elit mezőnynek, az olimpiai és világbajnoki érmeseknek, csúcstartóknak szól, hanem a teljes mezőnynek. Szó szerint azt érzi a futó, hogy a dudák hangja tovább tolja a pályán. Idén két új tapasztalattal gazdagodtam; június elején Ceske Budejovice volt a célpont, az ottani félmaraton Európa leghatalmasabb történelmi főteréről rajtolt. Októberben pedig kimentem a cseh hegyekbe, a Liberec Nature Run adott mindent: október elején téli hideget, esőt, sarat, jó kis emelkedőket, aztán lejtőt, erdőt óriási fenyőkkel, a cél helyszíne pedig, már megszokott módon, a főtér az évszázados házakkal és hangos szurkolókkal.
Összehasonlítva más versenyekkel, hogyan értékeled a RunCzech versenyeit szervezési-, minőségi-, gyorsasági-, élmény- és szórakozási tekintetben?
– Ami a versenyeken 3 éve visszatér, és mindig megérint, az a jelmondat, a RunCzech mottója, “All Runners Are Beautiful”, vagyis “Minden Futó Csodálatos” – ebben minden benne van. Eszembe jutnak azok az élversenyzők, akik annyi idő alatt futják le a félmaratont, ami egy átlagos szabadidőfutónak 10 kilométerhez elegendő, és eszembe jutnak azok, akik a mezőny végén óriási küzdéssel, esetleg némi túlsúllyal érkeznek a célba, ők legalább akkorát küzdenek, mint azok, akik a dobogóért harcolnak. Nyilván az ember érzi, hogy ezek a versenyek az IAAF Gold Label minősítésével bírnak, vagy az európai szövetség csillagaival, ez nyilván garanciája annak, hogy a frissítés, pályabiztosítás, az orvosi ellátás a legmagasabb színvonalú. De azért ezt az tölti meg tartalommal, hogy milyen a hangulat egy-egy versenyen, amikor például Olmütz-ben kinn áll a pálya mellett és szurkol a lakótelep – ezek a meghatározó élmények. Ami persze lényeges egy olyan amatőr számára, aki a mezőny első felében szokott futni, hogy ezek hitelesített pályák, vagyis a félmaraton 21 095 méter – nem több, nem kevesebb. Azaz hiteles időt tudok mérni, egyéni rekordot így lehet a legbiztosabban teljesíteni. De nagy élmény volt 2017 áprilisában a Prága Félmaratonon egy pályán küzdeni Joyciline Jepkosgei-jel, aki a világon először futott 1 óra 5 percen belüli félmaratont a nőknél, vagy ugyanő szeptemberben a világon első nőként teljesítette 30 percen belül a 10 kilométert. Persze újságíróként természetesen az a legemlékezetesebb, hogy mindkettő futam után interjút készíthettem a friss világcsúcs-tartóval.
Tudtál-e a versenysorozatról? Különlegesebb így zárni az évet?
– A Running League éves szériájáról két éve már sikerült dobogón végeznem, de akkoriban nem nagyon mélyedtem bele az eredmények részleteibe. Ha az ember 10 ezer induló között végez a 200. helyen az jól hangzik, a tágabb élmezőnyt jelenti, de hát, hogy valamiképp ebből dobogó is lehet, arra nem gondol. De idén már izgalommal böngésztem a pontokat, szóval nagyon jó ötlet ez a szakmák szerinti összesítés, és az abszolút pontverseny is. Egyfelől motiválja az embert, hogy legalább három versenyen elinduljon, másfelől pedig lehetőséget ad sok-sok indulónak, hogy kicsit győztesnek érezze magát.
2020-ban is tervezel csehországi futásokat?
– Jövőre már tervezgetem, hogy mely versenyekre menjek Csehországba, Prága egyértelmű és tervezem a maratont, ha nem maradok le a nevezésről, emellett Olmütz az egyik kedvenc, mindenképpen ott kell lennem. Sőt próbálok kollégákat is elhozni, egy nagyobb MTVA-futócsapat nem lenne rossz. A Prága Nagydíjat szeptemberben szintén tervezem, a Liberec-i terepverseny is hiányozna, ha nem lennék ott 2020-ban, de ami nagyon mozgatja a fantáziámat az a RunCzech külföldi versenye, vagy a februári Nápoly Félmaraton, vagy decemberben az ultratávú 54 kilométeres Sorrento-Positano a tengerparton.
Készítette: Argyelán Csilla