Rögbi vagy ligarögbi? Az előbbiről már biztosan hallottál, az utóbbi viszont teljesen idegennek hangzik vagy tán az is ismerősen cseng? Bármelyik legyen is, a ligarögbiről most lerántjuk a leplet. Tudj meg mindent a sportágról, mely látványosan fejleszti az állóképességet és a gyors döntéshozatali képességet.
Rögbi vagy eredeti, angol nevén rugby. Tudtad, hogy Angliában egy város neve ugyanez, Rugby? Nem puszta véletlen az egyezőség. Az említett angliai városban egy futballmérkőzésen az egyik játékos felkapta a labdát, berohant vele a kapuba, letette és azt kiáltotta: GÓL! Sokak tetszését elnyerte ez a megmozdulás és jókora „megmozdulás” jött létre ez által, a „rugby football”, vagyis a Rugby városának szabályrendszere szerint játszott labdarúgás, mely a mai két jelentős rögbi változat elődje.
Mostanra már számtalan fajtája alakult ki a rögbinek. A rávezető formák közül az érintős és szalagos rögbi, a teljes értékű kontakt játéknak tekinthető különböző létszámú változatok, a kerekesszékes rögbi, és az, mellyel mi is behatóbban foglalkozunk cikkünkben, a ligarögbi.
A sportág rejtelmeibe, Lukács Zsolt, a Magyar Ligarögbi Szövetség elnöke avat be minket. A legelejétől indulva, kíváncsiak voltunk hány éves kortól érdemes elkezdeni a sportágat, hogyan épül fel a képzés, kiknek ajánlják, és milyen tulajdonságok jelenthetnek előnyt a ligarögbiben.
„Mint sok más sportágnál, 6 éves kortól érdemes kezdeni. Ennyi idős gyerekeknél a mozgáskoordináció és a motoros mozgások fejlesztése az elsődleges cél. Komolyabb fizikai terhelést csak később kapnak,szem előtt tartva az egészségüket. A fizikai kontakt csak megfelelő felkészülés után, 16-17 éves korban kezdődik. A ligarögbit bárki elkezdheti, az edzések során derülnek ki a mozgáskoordináció, labdaérzék, fizikai képességek, de alapvetően mindenféle alkatú ember megtalálhatja a helyét a csapatban, a pályán. Előny lehet más labda- és csapatjátékban szerzett tapasztalat, ilyen lehet a kézilabda, a kosárlabda, de segíthet a küzdősportos múlt is.”
A felvezetőnkben már párhuzamot vontunk a rögbi és a ligarögbi között, teljesen jogosan, hisz nagyon közeli kapcsolatban állnak egymással, mégis vannak alapvetések, melyek különbséget tesznek köztük. Jöjjön egy kis szabályismertető!
„Mindkét sport ugyanolyan pályán zajlik, ami alapvetően egy focipálya más vonalazással és kapuval. A ligarögbi alapvetően futójátékból és fizikai kontaktból áll, ezért a pálya talaját nem terheli jobban, mint mondjuk a labdarúgás. A labdát birtokló játékost a ligarögbi szabályai szerint fizikailag nem támogathatják a társai, az ellenfél viszont nem veheti el tőle a labdát a 6 támadás során, amely rendelkezésükre áll a támadóknak. A 6. támadás után viszont az ellenfél jön 6 támadással, kivétel, ha közben elérték a célt, azaz a célterületet a pálya alapvonala mögött. A másik rögbi esetén a játékostársak fizikai kontakttal segítik a támadó játékost, azonban a labdát bizonyos szabályok szerint a védők elvehetik. A támadások száma náluk nincsen meghatározva.”
A szülői ráfordítás és a költségek mértéke mindig kérdés, ezúttal is foglalkozunk vele, illetve megtudjuk, hogy hosszú távon milyen előremutató fizikai és pszichikai tulajdonságokat sajátíthatunk el, melyek mindenképp hasznosak lehetnek a jövőre nézve.
„Más sportokhoz hasonlóan tagdíjjal kell számolni, ami jelentősen kevesebb, mint más ismert sportoknál, jellemzően 5000 Ft ez az összeg. Az eseményeken való részvétel is hasonló nagyságrendű tétel. Ezen események során a mezgarnitúrát a szövetség/klub/szakosztály biztosítja. Az egyéni felszerelést a játékos szerzi be, úgy, mint stoplis cipő, egyéni védőfelszerelések és nagyjából ennyi is a lista. Ahogy az első kérdésnél adott válaszban is szerepelt: a mozgáskoordinációt, a gyors döntéshozatali képességet, a csapatban való együttműködés képességét és nem utolsósorban a fizikai állóképességet javítja látványosan a ligarögbi. Ezek a mindennapi életben is fontos tulajdonságok, képességek.”
