A sportágválasztás személyes történetét bemutató rovatunk újabb vendége, a Ferencváros labdarúgó csapatának középpályása. A labda már egészen kisgyermekkorától élete szerves részét képezte és ez a mai napig sem változott. Választott sportága rengeteg élményhez segítette hozzá pályafutása alatt, melyből két igazán meghatározót meg is tudtunk.
Sigér Dávid neve egyre inkább felüti fejét a labdarúgásért rajongók körében, ezzel együtt egyre népszerűbbé is válik. Miért is ne tenné? Azon kevés magyar játékosok közé tartozik, akik helyet követelnek maguknak a legnagyobb hagyományokkal rendelkező klub kezdősorában, ráadásul nem is akármilyen poszton.
Dávid élete alaposan „felfordult” mióta a zöld-fehérekhez igazolt, lépésről lépésre járja útját és sikert sikerre halmoz. Bemutatkozhatott már a felnőtt válogatottban és magyar bajnoki címet is ünnepelhetett a Fradival. De mikor és hogyan kezdődött ez az út?
„A szüleim elmondása és a saját emlékeim alapján is nyugodtan kijelenthetjük, hogy mindennél jobban érdekelt a labda már óvodás koromtól kezdve. Így nem is volt kérdés, hogy azzal egyidőben, amikor hét évesen első osztályba mentem, elkezdtem labdarúgó edzésekre is járni Tégláson. Olyan kilenc éves lehettem, amikor már Debrecenbe is jártam tréningekre. Amíg tehettem, így évekig mindkét csapatnak egyszerre voltam a tagja. Rengeteg tornára jártunk, csak úgy gyűltek otthon a falon a számomra becsesebbnél becsesebb érmek és néha még különdíjazásban is részesültem, amelyeket szintén féltve őrzök mind a mai napig.”
Vajon a labdázás már egyenes utat biztosított annak lábbal való megrúgása felé?
„Ez, amolyan magától értetődő volt, mivel gyerekként mindig labdázni akartam, amikor csak tehettem. Négyen vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb, így legtöbbször én találtam ki otthon mit játsszunk. Mindig a foci volt az első ötlet. Az öcsém is megőrült a fociért, akárcsak én, de a húgaim, akik ikrek, szintén sokszor csatlakoztak hozzánk. Ahol csak tehettem rúgtam a bőrt, a szobában, a kertben, az utcán, az iskolaudvaron és persze a focipályán is. Energikus és eleven gyerek voltam és a fociban nagyszerűen le tudtam vezetni az energiám.”
A gyermekek, vagy éppen szüleik általában szeretik felmérni a lehetőségeket és több mozgásforma kipróbálása után döntenek a legszimpatikusabb mellett. Dávid esetében is igaz lehet ez?
„Ahogy már említettem, mindig is a foci volt az első, és ha nem is versenyszerűen, de sok más sportot is csináltam kedvtelésből, mint például, asztaliteniszt, lovaglást, motorozást, síelést. Ezek közül vannak, amik máig megmaradtak hobbinak. Nagyon szeretek versengeni, legyen szó bármiről, így szívesen kipróbálok mindent, amiben kihívást találok.”
Bizonyára sokan egyetértenek abban, hogy a sport sokkal többet adhat annál, mint, hogy fizikailag jó hatással van ránk és segít, hogy egészségesebben éljünk. Komoly szellemi érettséget, tudatos létet biztosíthat.
„Máig imádom azt az érzést, amikor egy csapatként, egy célért küzdve, elfáradva, a meccs végén gratulálunk egymásnak, mert megdolgoztunk a sikerért! Ma már tudom azt, amit korábban még nem, hogy a foci számomra önmegvalósítást és önkifejezést jelent, amikor a pályán vagyok, bizonyos kereteken belül, de szabadon “alkothatok”.”
Hogy mit adhat még? Élményeket… vagy éppen tanulságokat. A Ferencváros labdarúgóját megkértük, hogy emeljen ki egy-egy meghatározó eseményt, melyre szívesen emlékszik vissza eddigi pályafutásából.
„Az egyik egy olyan, amit nem is neveznék élménynek, hanem inkább tanulságnak. Szóval volt olyan időszak a karrieremben, amikor 14-15 évesen majdnem abbahagytam, pedig akkor is szerettem a focit, mégis lankadt a lelkesedésem azért, mert nem voltam elég sikeres benne. Szerencsémre voltak olyanok, akik hittek bennem, és mellettem voltak, támogattak, bíztattak. Hála nekik, folytattam és azzal, hogy önbizalmat adtak nekem, későbbi erőfeszítéseim egyre jobb eredményekkel is párosultak. Nagyon boldog vagyok, hogy nem adtam fel és az óta oly sok boldog pillanatot élhettem át a focinak hála, rengeteg embert megismerhettem és igaz barátokat szerezhettem. Ha akkor abbahagyom, nem válik belőlem magyar bajnok és válogatott játékos.”
„A másik emlékem az egyik legnagyszerűbb példája annak, milyen élményeket gyűjthetünk a sport által. Ez pedig az utazás. 13 éves lehettem, amikor a téglási II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola focicsapatával megnyertük a Pepsi kupát. A jutalmunk egy spanyolországi út volt, ahol pár nap alatt körbejártuk a főváros nevezetes helyeit és megnézhettük élőben a Real Madrid egyik hazai mérkőzését a csodálatos Bernabeu stadionban. Elhihetitek, gyerekkorom egyik legszebb emléke volt és az is marad!”
Az eddig leírtak is már bővelkednek az ajánlásokban, ami a konkrét sportágat vagy éppen a sportágválasztást illeti, mégis a cikk végéhez közeledve, olvashattok néhány tanácsot, hogy mire is érdemes odafigyelni a gyermekeknek és mit célszerű keresniük a sportban, a sportolásban.
„Véleményem szerint a leges-legfontosabb, hogy olyan sportágat válasszanak, amit egyszerűen imádnak. Ha azt érzed, megszűnik a külvilág, arra az egy dologra koncentrálsz, amit éppen csinálsz és közben boldog vagy, élvezed, akkor lehet pont a Neked megfelelő sportot űzöd. Gyerekkorban nem feltétlenül kell, hogy Te legyél mindig a győztes. Lehet mások fejlettebbek, erősebbek, ügyesebbek nálad, de attól még idővel utolérheted, sőt, túl is szárnyalhatod őket, ha kitartóan és szeretetből sportolsz. Ha végül nem is az élsportban találod meg a számításaid, akkor is sokat köszönhetsz majd annak, hogy már fiatalon megismerkedtél a sporttal. Az egészséges életmód elengedhetetlen része a mozgás, kortól függetlenül és mindenki szeretne fitt és egészséges lenni.”
