Egy újabb magyar kiválóság „vendégeskedik” a sportágválasztásról szóló rovatunkban, méghozzá egy olyan úszónő, akivel már volt lehetőség ismerkedni a „Versenysport sportolói szemmel” című cikkünk folyamán. Ezúttal még inkább betekintést engedett az úszás előtti, alatti sportolói létébe középpontban az ő sportágválasztásával és azzal a mentalitással, mely őt jellemzi.
Késely Ajna még mindig csak 18 éves és már felnőtt Európa-bajnoki ezüstéremmel büszkélkedhet, melyet 2018-ban, Glasgowban szerzett. Hogy hogy jutott el idáig ilyen fiatalon, ilyen gyorsan? Cikkünk elolvasása után garantáltan választ kapsz erre, és a titok nem is olyan nagy, mint gondolnád.
„Szerintem egyből, ahogy megszülettem, máris babaúszás tanfolyamra siettünk. Hamarabb tanultam meg úszni, mint enni, járni, aludni. Komolyabb szinten öt évesen kezdtem el az úszást az Újhegyi uszodában, Major Juditnál a Stílus S.E.-nél. Mindig versenyeztem a többiekkel a tanfolyamon, első akartam lenni. Judit néni ajánlotta a versenyszerű úszást, látott bennem valamit, viszont semmi komolyat nem képzeltem az egészbe. Imádtam a víz érintését, a búvárkodást, azt a csöndet, amit a víz alatti mélység ad. Közben új barátokat szereztem és szerettem velük bandázni, sellőset játszani. Apukám szerette volna, ha a családban mindenki megtanul legalább fennmaradni a vízen. Szóval először én kezdtem, majd a húgom, anyukámat pedig apa tanítja most.”
Bár ahogy Ajna fogalmazott, első útja a babaúszásra vitte, mégiscsak belekóstolt más sportágba is, melyet „örökül” is hagyott testvérének. „Az úszás mellett 5-6 évesen táncoltam is, amit amúgy a mai napig teljes szívemből imádok, így ezt a stafétát a húgom vette át, ha már neki nem jött be a “faltól falig kapálás”. Nekem muszáj volt e kettő között választanom, mára pedig kiderült, hogy jól tettem.”
A kezdetekről néhány kulisszatitkot is elárult Nekünk, melyből tisztán kirajzolódik, hogy a fantasztikus időeredményeket, a díjakat, az érmeket, a rekordokat nem ajándékba kapják sportolóink, rengeteg munkát, kitartást és szorgalmat igényel a kiemelkedő teljesítmény elérése.
„Emlékszem, hogy az első edzésemen utolsónak úsztam, pedig a tanfolyamon én voltam az első. Szóval nem tetszett a helyzet és a medencepart szélén fogtam anya lábát, hogy nem akarok utolsó lenni és haza akarok menni. Akkor kaptam az első komoly feladatot az életemben, mindig egy emberrel előrébb kellett legyek a sorban. Az első versenyemen, ami egy házi kupa volt, egyedül voltam a saját korosztályomban és persze mindent megnyertem. Talán azóta nem szeretem, ha ellenfél nélkül kell, hogy ússzak, legyen az verseny vagy edzés. Élvezem, ha valaki nyomában haladhatok, vagy a nyomomban vannak, akkor biztos kijön a maximális teljesítményem.”
Bármely magyar sportról is beszélünk, egyértelműen kijelenthetjük a magyar szurkolók egyedülállóak, szenvedélyesek és képesek belehajszolni élsportolóinkat a győzelembe. Bár Ajna még fiatal, mégis már volt lehetősége ezt megtapasztalni.
„Nem hiszek a véletlenekben 2015 óta, ugyanis ezév decemberében a 400 gyors Rio de Janeiro-i olimpia ’A’ szintjét szerettem volna megúszni. Győrben versenyeztünk, első nap megpróbáltam teljesíteni, de sajnos minden erőmet bevetve 3 másodperccel maradtam el, ami elég soknak bizonyult. Mindenki sajnált és ajánlotta, hogy márciusban ugorjak neki újból. Valahogy ezektől a szavaktól elkezdtem motivációt érezni az újabb csúcskísérlethez, szóval edzőm, Turi György beleegyezése után neki futottunk másnap. Egyedül voltam a medence partján és egyedül az idő volt az ellenfelem. Az uszoda falain belül az összes ember együtt szurkolt be a célba, még a mai napig is kiráz a hideg a gondolattól. Olyan érzés, mintha ők úsztak volna helyettem. Örömkönnyek között sikerült megjavítani a szintet egy másodperccel és hitetlenkedve másztam ki a vízből. Akkor tudtam, hogy mindenkiben több van, mint ahogy gondolják.”
Mindezek ismeretében nem meglepőek Ajna tanácsai a sportágválasztás előtt állóknak. ”Szerintem mindenképp a szeretet az, amit keresni kell a sportban, úgy gondolom, mindenki megérzi majd ezt. Fontosnak tartom a jó környezetet, ami körül veszi a gyermekeket. Viszont bárkiről legyen is szó, sportolóról, tanulóról, anyukáról, apukáról, mindenkinek meg kell találni a saját útját az “olimpiájáig” és ott kihozni magából a maximumot. Nem kell annak olyan távolinak lennie, lehet az e-heti vagy e-havi is. A lényeg, hogy mindig találjunk egy célt az életünkben és lépjünk ki a komfortzónánkból, mert nem is sejtjük mennyi minden lakozik bennünk.”
