Cégcsoportszintű támogatási együttműködést kötöttünk Mécs László hegymászóval, akinek céljai és kitartása példaértékű számunkra.
Szeretnénk támogatni őt abban, hogy teljesítse a Himaláján megrendezett gleccser maratont, amely egy különleges, maratoni táv mélységekkel és magasságokkal, hegyekkel és völgyekkel tarkított kihívás. A felkészülés részeként Mécs László oxigénpalack nélkül mászta meg a Mount Everestet, majd síléccel ereszkedett le a csúcsról. Számára nemcsak a legmagasabb pont elérése volt a cél, hanem a felfelé vezető út és az azzal járó fizikai, valamint mentális felkészülés is. Hisszük, hogy elhivatottsága, kitartása és teljesítménye inspiráló példa mindannyiunk számára, ezért büszkén állunk mellé támogatóként.
Mécs László naplóbejegyzéseiben rögzítette az utazást:
Nepál expedíció – útinapló
1–4. nap – Lukla és a Zatrwa-hágó
Két csodálatos napot töltöttünk Lukla környékén (2800 m), utunk mesés erdőségeken vezetett keresztül. Tegnap átkeltünk a Zatrwa-hágón (4610 m), amely az elmúlt napok időjárása miatt igen havasnak bizonyult. A zord körülmények között sajnos egy ember eltűnt az átkelés során.
Úgy tűnik, a monszun az idei tavaszi szezonban korábban érkezett Nepálba: alacsonyabban heves esőzések, magasabban friss hó nehezíti a körülményeket. Ez ugyanakkor kedvezhet első célomnak is: a Mera-csúcs (6476 m) túrasível történő megmászásának és a lesiklásnak.
A hágó után 4300 méteren aludtunk, majd leereszkedtünk Kothéba (3600 m), egy kedves kis teaházfaluba. Másnapra akklimatizációs napot terveztünk.
5. nap – Akklimatizáció Kothé környékén
Akklimatizációs túránkat mesebeli erdőben tettük meg. Számomra ez egyfajta magashegyi szubtrópusi esőerdőnek tűnt. Vadregényes sziklaalakzatok között haladtunk, nagy köveken és hevenyészett sziklalépcsőkön kapaszkodva.
Összesen 12 km-t tettünk meg, 900 méter szintemelkedéssel. Az idő egész nap borús és párás volt, de csak a túra végén kaptunk egy kevés esőt.
Egy teljesen kimerült litván csapat egész nap hiába várta a helikopteres mentést, az időjárás nem tette lehetővé a repülést. Az előrejelzés szerint azonban derűsebb napok következnek.
A nap végén meglátogattuk a közeli buddhista szentélyt, ahol könnyű volt spirituális hangulatba kerülni.
6. nap – Thangnak (4300 m)
Ma végre ránk mosolygott az időjárás. Kellemes terepen túráztunk fel Thangnakba (4300 m), ahol két éjszakát töltünk. Holnap újabb akklimatizációs túra következik.
7. nap – Akklimatizáció 4900 méter fölött
Én jól aludtam, Balázsnak viszont nehezebb éjszakája volt. Délelőtt akklimatizációs túrára indultunk, és együtt kapaszkodtunk fel 4900 méterig.
Innen tovább emelkedtem egy keskenyedő, egyre sziklásabb, majd havas gerincen addig, amíg még kötél nélkül biztonságosan mászható volt. Közben az idő szelessé és felhőssé vált, így végül visszafordultam.
Szép nap volt.
8. nap – Érkezés Kharéba (4900 m)
Ma szép időben, változatos terepen kapaszkodtunk fel Kharéba (4900 m), ahol az éjszakát töltjük.
11. nap – Mera-csúcs (6421 m)
Tegnap reggel 5:17-kor értem fel a Mera-csúcsra, éppen napfelkeltekor. Az 5800 méteren fekvő táborból 2 óra 17 perc alatt jutottam fel a csúcsra, ami az átlagos 4–7 órás menetidőhöz képest igen gyorsnak számít.
A panoráma lélegzetelállító volt. Többek között látható volt:
- Mount Everest (8848 m)
- Kancsendzönga (8586 m)
- Lhoce (8516 m)
- Makalu (8485 m)
- Cso-Oju (8201 m)
- Ama Dablam (6812 m)
Az éjszaka ugyanakkor nem telt teljesen nyugodtan: a magashegyi körülmények között komoly gyomorproblémákkal kellett megküzdenem.
A csúcsról gyorsan ereszkedtem vissza, összepakoltam a magashegyi táborban, majd tovább indultam lefelé Kharéba. Alig három órával a csúcsra érkezés után már Balázzsal kávéztam.
És hogy miért nem síléccel másztam meg a csúcsot? Erről később…
13. nap – Visszatérés Luklába
A Mera-csúcsról még aznap leereszkedtem Kothéig (3600 m), ahol végre ismét oxigéndúsabb levegő és kellemesebb hőmérséklet fogadott bennünket.
Másnap ismét felkapaszkodtunk 4300 méterre, majd újra átkeltünk a Zatrwa-hágón, amely ezúttal kevésbé volt havas. Innen 1800 métert ereszkedve érkeztünk vissza Luklába.
A Lama Lodge-ban töltött estén egy mentőcsapat érkezett, akik még mindig az eltűnt hegymászót keresték – sajnos már kevés reménnyel.
Luklában búcsúestét tartottunk hűséges útitársammal, Balázzsal, akivel másnap elváltak útjaink. Ő hazafelé indult, én pedig a Csomolungma (Everest) alaptábora felé vettem az irányt.
Miért maradt el a sítúra?
Három éve született meg bennem az ötlet, hogy túrasível másszam meg a Merát. Előre leegyeztettem a helyi teaházzal a felszerelésbérlést, hogy ne kelljen saját felszerelést vinnem a világ másik felére.
A helyszínen végül sikerült megfelelő felszerelést összeválogatni – egyetlen problémával: nem volt szerszámuk a kötés méretre állításához.
Bejártam az egész környéket szerszám után kutatva, de hiába. Így végül a sítúra terve meghiúsult.
Köszönet
Hálás köszönet támogatóimnak:
- HopTop Sörfőzde
- Columbia
- Báthory Balázs, aki a túra egy részén velem tartott, és időközben udvari fotográfussá is előlépett.
