Kick-box

A küzdelmi versenyszámokat hat szabályrendszerben rendezik. Ezek alapvetően abban különböznek egymástól, hogy az akciók (ütések és rúgások) végrehajtásánál a kontrollált, félerejű (a semi-contact, a light-contact és a kick-light szabályrendszerekben), vagy a teljes erejű (a full-contact, a low-kick és a K-1 szabályrendszerekben) végrehajtás engedélyezett. A semi-, light-contact és a kick-light küzdelmeket egy 8×8 méteres, tatamival (szőnyeggel) borított küzdőtéren, míg a teljes erejű küzdelmeket ökölvívó ringben vívják. Az érvényes találati felületek: fej elölről és oldalról (a semi-contactban a tarkó is), a test elölről a nyak és az öv között a test oldalvonaláig, a low-kick, illetve a K-1 szabályrendszerekben a comb, illetve az egész láb is. Ezek mellett engedélyezett technika a lábsöprés is. A sportolók a küzdelmi versenyeken kötelezően védőfelszerelést viselnek: védőkesztyű (a semi-contactban nyitott kezes, a többi szabályrendszerben zárt kezes), lábvédő, sípcsontvédő, fejvédő, fogvédő, férfiaknál szuszpenzor (ágyékvédő), nőknél pedig mellvédő. A K-1 szabályrendszerű versenyeken lábvédőt nem viselnek a versenyzők. Hivatásos mérkő­zé­seken fejvédőt nem használnak a ver­senyzők. A formagyakorlat-versenyeken saját ko­reográfia szerinti gyakorlatok bemutatására kerül sor, zenére.

A kick-box története

A kick-box sport az 1970-es évek közepe táján alakult ki, az Egyesült Államokban, majd került át Nyugat-Európába. Az amerikai Mike Anderson és a német Georg Brückner alapították. A kick-box első elnevezése sportkarate, majd all-style sportkarate volt, később – 1981-től kezdődően – egységesen a kick-box elnevezés maradt elfogadott. Az alapítók egyik fő célja az volt, hogy az ütéseket és rúgásokat használó, elsősorban távol-keleti eredetű harci művészetek – a (japán eredetű) karate, a (koreai eredetű) taekwon-do és a (kínai eredetű) kung-fu, valamint a thaiföldi eredetű muay-thai – mozgásanyagát továbbfejlesztve, illetve azokat ötvözve a boxtechnikákkal, egy önálló küzdősportot hozzanak létre.
A kick-box sportág nem tagadja a tradicionális gyökereit, de önmagát mégsem harcművészetként, hanem egy modern, kifejezetten versenycentrikus küzdősportként határozza meg.

A kick-box Magyarországon

Hazánkban a 70-es évek végén jelent meg ez a sportág, osztrák sportolók közvetítésével. A Magyar Kick-box Szakszövetség 1981 óta tagja a nemzetközi szövetségnek (WAKO), a magyar válogatott már abban az évben részt vett a világbajnokságon.

Eredményesnek számítunk ebben a sportágban, hiszen több tucatnyi aranyérmet szereztünk a világ- és Európa-bajnokságokon, az ezüst- és bronzérmek száma is bőven meghaladja a százat.

Kinek ajánlott?

A kick-box elsősorban azoknak ajánlható, akik vonzódnak a küzdősportok iránt. Itt mindenki megtalálhatja a küzdősportok keményebb, illetve a kevésbé kemény, vívó stílusú változatait is. A szabályrendszerek sokszínűsége miatt gyakorlatilag bármely testalkattal, adottsággal meg lehet találni a megfelelő mozgásanyagú küzdelmet.

Milyen képességeket fejleszt?

• Gyorsaságot;
• állóképességet;
• ügyességet;
• mozgáskoordinációt;
• egyensúlyérzéket;
• koncentrációs képességet;
• problémamegoldó képességet;
• erőt, dinamizmust.

Előnyök és hátrányok

A kick-box sportot művelők egy komplex mozgásanyagot sajátítanak el, amelynek révén magas fokon válnak képessé bonyolult helyzetek megoldására, a gyors reagálásra. A megfelelő mozgáselemek elsajátításával és alkalmazásával mind fizikálisan, mind mentálisan kiegyensúlyozottak és magabiztosak lehetnek.

Mikortól ajánlott?

A versenyzés 9 éves kortól kezdődik, de az edzések már 6 éves kortól látogathatók. Versenysportként 30-35 éves korig űzhető, de utána is lehetőség van a veteránok között versenyzésre.

A kick-boxot is kipróbálhattad (száz további sportággal együtt) a XXII. Budapesti Nagy Sportágválasztón, május 25–26-án. Kipróbáltad?

Magyar Kick-box Szövetség: kick-box.hu