Az íjászat egy olyan sport, amelyet bárki, bármikor elkezdhet –  legyen fiatal, idősebb, gyenge, erős, vagy mozgáskorlátozott – akár sportot, hobbit, kikapcsolódást, vagy családi programot keres.

Fajtái:

Pályaíjászat: A pályaíjászok ismert távolságról lőlapokra lőnek, ami azt jelenti, hogy egy versenynapon egy íjásznak közel 200 lövést kell leadnia.
3D íjászat: Ez egy igazán izgalmas íjászati mód, melynek lényege, hogy háromdimenziós, élethű állatalakos célokat kell eltalálnia az íjásznak. A 3D-s íjászversenyek nehézségét az adja, hogy az íjász soha nem tudhatja előre, hogy milyen állatokat, milyen távolságra helyeznek ki a verseny rendezői.

Terepíjászat: Ez az íjászati mód olyan, mintha a pályaíjászatot összevegyítettük volna a 3D íjászattal. Itt az íjászok természetben, változatos terepviszonyok mellett (innen ered a terepíjászat elnevezés) próbálják eltalálni a kihelyezett lőlapokat, amelyek egy részét ismert távolságra (a verseny alatt megmondják hány méterre van a cél), másik részét ismeretlen távolságra helyezik ki.

Történelmi Íjászat: A magyar őstörténet szerves része a merevszarvú, fából, szaruból és ínrostokból készített íj. Jelenkorunkban ismét reneszánszát éli a régmúlt íjászatának felelevenítése.

Futásíjászat: a középtávfutás és az íjászat ötvözete. Az igazi kihívást az adja, hogy a futva leküzdött kilométerek alatt úgy kell leadni a lövéseket, hogy az íjász a nyílröptetés pillanatában kontrollálni tudja a szapora levegővételtől mozgó felsőtestét.

Lovas íjászat: a magyar gyökereire méltán büszkék lehetünk. Egy ló hátán ülve előre, oldalra és hátrafelé nyilazni nem csupán egy sport, hanem egy életérzés is.

Vadászíjászat: nem csupán óriási kihívás, hanem egyfajta természet közeli élmény is. A vadásznak közel kell kerülnie az elejteni kívánt vadhoz, és ez nagyon sok felkészülést, gyakorlást és ügyességet kíván.