Bár hazánkat nem nevezhetjük torna nagyhatalomnak, mégis rendelkezünk néhány olyan versenyzővel, akiket a sportág legnagyobbjai között tartanak számon világszerte. Ismerd meg a magyar tornasport múltjának legeredményesebb alakjait!
Magyarország nemcsak a bevezetőben említett sikeres sportolókkal, de e mellett sikeres rendezésekkel is büszkélkedhet. 1934-ben és 1983-ban világbajnokság, 1992-ben Európa-bajnokság, 2002-ben pedig szerenkénti világbajnokság zajlott nálunk.
A fentiekben többször említést tettünk már híres tornászainkról, nem is húzzuk tovább az időt, lerántjuk a leplet róluk és legjobb eredményeikről, hatásukról a magyar tornasportra.
„Magyar Vándor” – ismerősen hangzik ugye? Reméljük nem a történelmi témájú filmre gondoltál olvasva ezt a cikket. Természetesen arról a lovon bemutatott tornaelemről beszélünk, melyet a kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros Világ – és Európa-bajnok szertornászról, Magyar Zoltánról neveztek el. E mellett számos új technikai elem kidolgozása és első bemutatása fűződik az ő, illetve edzője Vígh László nevéhez, mint például az orsó és a szökkenő-vándor. Érdekesség, hogy sportpályafutását egyetlen klubban töltötte el, a Ferencvárosban, 1965 és 1980 között.
Magyar Zoltán előtt egyetlen magyar férfi tornász szerzett csak két olimpiai bajnoki címet – 1932-ben, Los Angelesben, talajon és lólengésben -, ő Pelle István volt, ezzel ő lett a magyar tornasport első olimpiai bajnoka. Az első világbajnoki aranyérem is az Ő nevéhez fűződik, ezt 1930-ben érte el, nyújtón.
Keleti Ágnes, a magyar tornasport legeredményesebb versenyzője. Ötszörös olimpiai bajnok szertornász, aki az 1956-os, Melbourne-i olimpián négy olimpiai bajnoki címet nyert, talajon, gerendán, felemás korláton és kéziszercsapatban. Hazai viszonylatban 46 alkalommal nyert magyar bajnokságot, és hétszeres csapatbajnok. Érdekesség, hogy 1957-ben Izraelben telepedett le, majd volt az izraeli, és az olasz tornász-válogatott edzője is. 98 évesen, magyar és külföldi viszonylatban is Ő a legidősebb, élő olimpiai bajnok.
A közelmúlt sem telt el világversenyeken szerzett érmek és bajnoki címek, valamint neves sportolók nélkül.
Ónodi Henrietta öt éves korától, 1979-től egészen karrierje végéig, 1997-ig a lila-fehér, Békéscsabai Előre Spartacus tornásza volt. 1989-ben, a brüsszeli Európa-bajnokságon felemás korláton állt fel a dobogó legtetejére, megszerezve ezzel a magyar női tornasport első Európa-bajnoki címét. Olimpiai bajnoki győzelmét három évvel később, Barcelonában, holtversenyben a román Lavinia Milosovici-vel szerezte lóugrásban. Ugyanebben az esztendőben, ugyanezen a szeren világbajnokként is ünnepelhetett.
Borkai Zsolt tornász karrierje a Rába ETO-ban kezdődött, legjobb eredményeit viszont 1984-től, már a Budapesti Honvéd csapatában érte el. Ebben az évben Európa-bajnok lett nyújtón, majd három év múlva lólengésben szerzett világbajnoki aranyérmet. „A legnagyobbat a legnehezebben.” – így is jellemezhetnénk az olimpiai bajnoki címig vezető útját. Az 1988-ban elvégzett vállműtétje utáni első megmérettetésére a szöuli olimpián került sor. A lólengés döntőjébe négyes holtversenyben elsőként került be. A csapatverseny során bokasérülést szenvedett, de a jó a helyezés érdekében folytatta a küzdelmeket. A lólengés fináléjában is sérülten versenyzett, de elérte a maximális 10 pontot, így olimpiai bajnok lett.
Következzen egy szer, melyről még nem ejtettünk szót, de olvasva képviselőjének nevét máris közelebb kerülünk majd a megoldáshoz. Csollány Szilveszter, becenevén Szilas. Legjelentősebb eredményeit négy éven belül érte el, 1998-ban Európa-bajnok, 2000-ben olimpiai bajnok, 2002-ben pedig hazai környezetben, Debrecenben, Világbajnok lett gyűrűn. A 2000. évi, sydney-i olimpia záróünnepségén, immár aranyérmesként, Ő vitte a magyar zászlót.
