Tánc vagy ritmikus gimnasztika? Legyen mindkettő, és dobjuk fel az egészet egy összetartó, dinamikus és jókedvű csapattal – ez az esztétikus gimnasztika. Az idei Sportágválasztón bemutatkozott látványos, művészi mozgásformáról kérdeztük Bodnár Lilit, a Team Balance versenyzőjét, aki már egy sikeres vb-szereplésen is túl van.
Sokan hasonlítják az esztétikus csapatgimnasztikát a ritmikus gimnasztikához. Mi a különbség?
Gyakran a ritmikus gimnasztika egyik mellékágának nevezik, de valójában sokkal többről van szó. Alapvető különbség, hogy az esztétikus gimnasztika egy csapatsportág, 6-7 ember összehangolt mozgása pedig nagyon látványos tud lenni. Valóban rengeteg hasonló elem van, viszont a miénk egy táncosabb, művészibb mozgásforma. Az RG-re kötöttebb, feszesebb mozdulatok jellemzőek: ott az a lényeg, hogy megtartsuk az elemet, és fixen beleálljunk. Nálunk viszont folyamatosan hullámzanak a mozdulatok, van egy kecses íve a gyakorlatoknak, egy-egy egyensúlyozó pozícióból máris tovább hullámzunk vagy egy ugrással átlendülünk egy másikba. Ezzel könnyedebb összhatás érhető el, és általában robbanékonyabb az egész – már csak azért is, mert szívünket-lelkünket beleadjuk. Emellett az RG-ben másfél perces a gyakorlat, míg itt három, ezért nagyobb állóképességre van szükség. Hogy ezt megszerezzük, hetente egyszer erőnléti edzést is tartunk kiegészítésképpen – a hajlékonyságunk viszont ennek ellenére megmarad, mert a többi edzésen alaposan lenyújtunk.
Korábban 10 évig ritmikus gimnasztikáztál. Miért váltottál végül?
Sok dolog közrejátszott, de legfőképpen az volt az ok, hogy – ahogy említettem – ez egy csapatsport. Nekem pedig fontos az a feeling, hogy amikor lejövök edzeni, akkor a csapattársaim mindig feldobnak. Ha rossz napom van, akkor is mindig vidáman megyek haza, mert annyira felvidítanak. Ráadásul a csapatmunka rengeteg olyan dologra is megtanít pluszban, amit nemcsak a sportban tudok hasznosítani, hanem általában az életemben is.
Bodnár Lili Ildikó, a Team Balance junior esztétikus csapatgimnasztika versenyzője
Hobbisportként is ajánlanád az esztétikus gimnasztikát, vagy inkább a versenyzői babérokra pályázóknak való?
Persze, hobbiként is megállja a helyét. Fontos, hogy míg az RG-hez nagyon vékony alkat szükséges, addig itt ebben a tekintetben kisebb a nyomás. Testesebb alkattal is kivitelezhetőek a gyakorlatok, ha valakinek elég jó a ritmusérzéke. A kicsivel nehezebb gyerekek főként emelőemberek szoktak lenni. Hobbinak azért válhat be a sportágunk, mert nagyon jó szórakozás: szuper a hangulat, zenére tornázunk, a dresszek pedig csillogóak és gyönyörűek. A kislányokat elsőre természetesen általában a csillogás vonzza, illetve az, hogy szép sminket és frizurát készítünk a versenyekre. Meg persze az érmek és az ajándékok, amiket kapunk.
Mi volt a célotok azzal, hogy eljöttetek a Nagy Sportágválasztóra, és beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket?
Igen, sokan kijöttek megnézni minket, ami nagy öröm, mert egy Magyarországon egyelőre kevésbé ismert sportágról beszélünk. Az utánpótlás szempontjából ez az érdeklődés nagyon pozitív, mert a legfőbb célunk éppen az volt, hogy új tagokat toborozzunk. Hiszen egy csapatnál azonnal szükség lehet egy-egy új versenyzőre, ha esetleg valaki kiesik, például mert mondjuk érettségi idején többet kell tanulnia – ahogyan az történt a felnőtt csapatunk esetében is.
Mi az eddigi legjobb eredményed, és mik az álmaid a jövőre nézve?
Az országos bajnokságon elért harmadik helyünkre nagyon büszke vagyok, illetve arra, hogy a világbajnokságon a középmezőnyben sikerült végeznünk. Ez komoly eredmény, hiszen a magyarok még csak pár éve űzik a sportágat, míg például a finneknél, az oroszoknál vagy a észteknél óriási hagyománya van. A vb elmondhatatlan élmény volt számomra és a csapat számára is, hiszen Magyarországon került sor a versenyre, így hazai közönség előtt mutathattuk meg, mit tudunk. Ami a jövőt illeti: természetesen szeretnék egyre jobb eredményeket elérni, és örülnék, ha egy olimpián is kipróbálhatnám magam.
Fotók: Team Balance
