Ökölvívás, karate, kick-box, ju jitsu és még sokan mások. Közös bennük, hogy mind harcművészetek és mind férfiak, mind nők űzhetik. Ebben eddig semmi meglepő nincs, az utóbbi is már-már elfogadott tény… vagy csak annak kellene lennie? A közvélemény vajon megbarátkozott már azzal, hogy nők is ugyanúgy nekiveselkednek egymásnak a szőnyegen vagy a kötelek közt?
Kik tudnának erről hiteles megerősítést adni, mint akik ebben élnek, az életük része és nap, mint nap találkoznak ezzel a kérdéssel? Egy tanuló, aki az egyetemi éveit tapossa és eközben a Kelemen Ryu Ju Jitsu képviselője, illetve egy kick-box világbajnok, aki sportkarrierje mellett sokaknak ismerős lehet az Exatlon Hungary ügyességi és extrémsport vetélkedő 2019-es szériájából.
Kubinyi Anna, az édesapja által ismerkedett meg a ju jitsu-val és nőként határozott véleménnyel rendelkezik a küzdősport ismérveinek fontosságáról, azok elsajátításának előnyeiről, illetve beavat minket mennyiben különbözik, vagy különbözik-e egyáltalán a megítélés, az edzés, a küzdelem bármiben a férfiaknál láthatóhoz, tapasztalhatóhoz képest.
„Nem teljesen magamtól kezdtem el a Kelemen Ryu Jujitsut, hiszen az édesapám fiatal kora óta ezt a harcművészetet műveli. Így amikor saját clubot alapított, egyértelmű volt, hogy én is megismerkedek ezzel a sporttal. Úgy gondolom fontos, hogy nőként küzdősportot tanuljunk, mert állóképességet, kitartást, erőt és természetesen biztonságérzetet ad. A Kelemen Ryu Ju Jitsu egy összetett harcművészet, ahol nem csak a puszta kezes és nagykesztyűs küzdéseket sajátítjuk el, hanem különböző dobásokat, eséseket és önvédelmi technikákat is, eszközökkel és azok nélkül egyaránt. Nőként ugyanazon edzésen veszek részt, ugyanazokat a gyakorlatokat végzem és a vizsgakövetelmény is egységes. Hetente kétszer van tréningünk, de biztosítanak lehetőséget plusz edzésre is, illetve van esély részt venni syllabus edzéseken, ahol a vizsgára való felkészülést segítik, mindezeken kívül pedig táborokat is szerveznek számunkra. E mellett igyekszem minél többet sportolni, amihez nagy segítséget nyújt a Ju jitsu. Hét éves voltam, amikor elkezdtem jitsuzni, eleinte voltak nehézségek, mert a fiúk nem akartak velem párba állni vagy megütni, de ez az évek alatt változott. Az edzésen alkalmunk nyílik nőkkel és férfiakkal is gyakorolni. Mindkét nemmel való edzésnek vannak előnyei és hátrányai, például egy férfi ízületei sokkal merevebbek és nem biztos, hogy azt a technikát ugyanúgy meg tudod csinálni, mint egy nőn, viszont ha nőkkel edzel kiegyenlítettebbek az erőviszonyok. Nekem nagyon sok mindent adott a ju jitsu, és itt nem csak a fizikai erőre, mozgáskultúrára és a fájdalomtűrő-képességre gondolok, hanem a magabiztosságra és a kudarc feldolgozó-képességre is. Egy hosszú nap után tökéletes arra, hogy kikapcsoljak, és minden feszültségemet levezessem, e mellett kellőképpen felpörget, hogy utána könnyedén kezdjek neki a tanulásnak.”
Rákóczi Renáta több küzdősportba is belekóstolt, azonban az elsőre kiszemelt taekwon-do nem „adott” számára annyit, amennyit szeretett volna, így átnyargalt egy fokkal keményebb terepre. Elmondása szerint sosem érte hátrányos megkülönböztetés, amiért Ő nőként „kemény bunyós”, de belátta, elismerést valóban csak akkor kapott, ha valami igazán nagy dolgot vitt véghez.
„Hat évesen ismerkedtem meg a küzdősportokkal és az óta is az életem része. Gyerekként is éreztem már, hogy inkább a fiús sportok érdekelnek. A szüleim teljesen természetesen fogadták, hogy szeretnék elkezdeni taekwon-dozni, aztán később áttértem a ringes szabályrendszerre, mert a tatami, ahol fél erővel lehetett csak megütni az ellenfelemet, már nem adott annyit, mint amennyit szerettem volna. Sokszor kérdezték már, hogy lány létemre nem túl kemény-e ez a sport? 🙂 A válaszom mindig az volt, hogy ez az, ami az én vérmérsékletemhez passzol! 🙂 Szerintem egy nő is lehet remek és kemény bunyós, csak sokat kell érte dolgozni. Soha nem ért hátrány azért, mert nő vagyok, de azt be kell látnom, hogy az elismerés csak akkor jött, ha valami valóban nagy dolgot tudtam megvalósítani. A férfiaknál ez valahogy könnyebben megy. 🙂 Soha nem másokért versenyeztem, hanem magamért, így nem foglalkoztam azzal, hogy ki mit mond. 🙂 Szerintem mára már teljesen elfogadott, hogy egy nő ilyen kemény sportot választ magának. Mindenkinek szívből ajánlom a kick-boxot, annak is, aki nem szeretne versenyezni, mert egy húzós nap után lemenni egy csoportos edzésre és ott szabályos keretek között kiadni magadból azt, ami a nap folyamán felgyülemlett benned… nincs ettől felemelőbb érzés! 🙂 Aki pedig versenyezni szeretne, ahhoz már picit több kell, érdemes fiatal korban elkezdeni, mert könnyebb a gyermekkori alapokra építeni a további éveket ebben a sportban, mint mondjuk 20 évesen belevágni. Természetesen mindennek meg van az előnye és a hátránya is. Én gyermekként kezdtem, ezért is javaslom ezt, viszont sok olyan sportoló ismerősöm van, aki felnőttként próbálta ki magát ebben a sportban először és így is szép pályafutást tudhat a magáénak. Szóval nemtől-kortól függetlenül szeretettel ajánlom a számomra legkedvesebb sportágat.”
Reni amellett, hogy tevékenyen tesz szeretett sportágáért, Ő maga is tart edzéseket gyermekeknek a VI. kerületben, az Eötvös u. 51. szám alatt, ahova folyamatosan várja az érdeklődőket.
