Nagy Gábor lelkes Ötpróbás: fut, kerékpározik, majd blogot ír a megtett kilométerekről. Ez, önmagában becsülendő, azonban ami Őt kiemeli a tömegből, az, hogy mindezt egy sérüléssel teszi. Gábor látássérült. Nem Ő az egyetlen, aki valamilyen hátránnyal indul az életben és mégis megtalálja a megoldást a sportolásra és nem a kifogásokat keresi a mozgás ellen. Így, ezzel a cikkel szeretnénk előttük megemelni a kalapunk, akik példát statuálnak minden alkalommal, mikor a pályára lépnek és soha nem adják fel.
Napi mozgás helyett hajlamosak vagyunk kifogásokat kreálni azért, hogy otthon maradhassunk. Ám ekkor bele sem gondolunk abba, hogy mások a nehézségek ellenére is sportcipőt ragadnak, pedig számukra igazán könnyebb lenne otthon maradni.
Gábor 2017 óta az Ötpróba keretein belül gyűjti szorgosan a pontjait, ám már előtte önállóan is, életének szerves részét képezte sport. Sokan ismerhetik már őt és beszámolóit a versenyekről, hiszen, amikor csak teheti segítőivel versenyzőként színesíti a mozgást szerető emberek tömegét. Mi az, ami mozgásra ösztönözi Őt, mióta sportol és miket próbált ki? Ezekre a kérdéseimre adott választ Gábor, akivel a következő alkalommal Kolonics futáson találkozhatunk.
„Kilenc éves koromban veszítettem el a látásom, de már általános iskolában is futottam. Ketten voltunk az osztályban, akik komolyan vették a tesi órás futásokat; az egyik én voltam. Középiskolában is futottam rövidtávokat és azt vettem észre, hogy amikor futottam javult a látásom. Azonban jöttek a rosszullétek abba kellett hagynom a futást és rosszabbul is láttam, nem tudtam egyedül futni. Majd tanulni Pestre kerültem, ekkor a zsákutcában, ahol laktam 100-150 métereket futottam. Később, beléptem egy egyesületbe és velük mentem sportolni. Amellett, hogy a testsúlyomat karbantartottam és ez által jobban tetszettem magamnak, sok embert ismertem meg, futócsoportokba kerültem be, ahova beszámolókat írtam és így könnyebben találtam kísérőket is a versenyekre.”
Amellett, hogy teljesíti a távokat, elárulta, azt is, milyen segítői voltak és hogyan viszonyulnak hozzá az emberek, ő hogyan viszonyul a sporttársaihoz. „Rengeteg ember segített már nekem, akiknek nagyon hálás vagyok. Soha nem volt olyan segítőm, aki ne lett volna kedves, sokan rögtön nyíltan fordultak hozzám, de természetesen voltak ketten-hárman olyanok is, akik eleinte távolságtartók voltak és idő kellett nekik. Amikor elmegyek a versenyekre mindig magamat adom, őszinte vagyok velük, ezzel természetesen érzékenyítem az embereket és már megtanulták, Gábor is ugyanolyan ember, neki is lehet ugyanúgy rossz napja, futhat ő is rosszul.”
Nem csak a futó, – de kerékpárversenyeken is találkozhatunk vele. „Futni szeretek a legjobban, 2004-ben futottam először szigetkört, majd 2014-ben már heti háromszor-négyszer futottam és abban az évben teljesítettem a félmaratont is. Kipróbáltam már a tandembiciklizést és nyaralás alakalmával már kenuztam is. Az Ötpróba akkor jött képbe, mikor túrázáshoz is kedvet kaptam. Volt, hogy esélyem sem lett volna sportolni, de aki csak tudja, az csinálja.”
Legyen Gábor egy példa a sokból arra, hogy valóban nincs olyan lehetetlen, csak kitartás kell hozzá és ezúton is gratulálunk az eddigi eredményekhez, a továbbiakhoz sok szerencsét kívánunk, valamint lelkes segítőket!
