Gyakran gondolják a szülők, hogy pontosan tudják mi a legjobb a gyereküknek. Ez meghatározott ideig így is van, de egyszer tudomásul kell venni, hiába még csak most születtek meg, 6-7 évesen már igazi nagyfiúval és nagylánnyal állunk szemben, ahol a szülői szó sokszor keveset számít. Így történhet meg az az eset is, hogy habár szülőként a legnevesebb sportiskolára bízzuk a gyermeket, de nem jön a várva várt fejlődés és a csemete is igyekszik kibújni az edzések alól. De mi lehet a gond?
A baj több okból is fakadhat; nem megfelelő sportágat választottunk, nem találja a helyét a gyerekseregben, talán nem jó edzőt szemeltünk ki, vagy lehet maga az egyesület hozzáállása nem való a gyerek lelkületéhez? Bizony ezt is figyelembe kell venni, mikor választani próbálunk a rengeteg szép karriert jósoló sportiskola között.
A vízisportok, mint az úszás vagy a vízilabda örök sztárok maradnak a sportágak között, talán a sikerességük miatt vagy, mert nehezen lehet olyan gyereket találni, aki ne imádna a vízben lenni.
A Modern Sport Akadémia SE előkészítő csapataiból a gyerekek az Angyalföldi Sportiskola vízilabdacsapatába kerülnek, ahol tovább fejlesztik vízilabda tudásukat Potocska Marcell, edző segítségével. A csapathoz látogatva, ezúttal nem a felnőttek, hanem az utánpótlásban résztvevőgyerekek véleményére voltam kíváncsi, hogy miért az adott sportágat választották, miért maradtak ennél az egyesületnél és milyen céljaik vannak a vízilabdában.
Figyelem, őszinte gyerek szavak következnek!
Elsőként Zalánt, a csapatkapitányt kérdeztem, aki a sporton kívül kiemelkedően jól trombitál és felnőtteket megszégyenítő módon válaszolt a neki szegezett kérdésekre.
„Szerettem volna valamilyen csapatjátékot választani és mert nagyon szeretem a vizet, szeretek vízben lenni és dobni is. Azért maradtam itt, mert nagyon jók az edzések és nagyon sokat lehet fejlődni. Remélem lehet belőlem jó játékos és egyszer országos bajnok szeretnék lenni. Anyukámék nagyon támogatnak ebben a sportban, mert látják, hogy szeretem csinálni.”
Ezután Benivel, a csapat egyik oszlopos tagjával beszélgettem, akin már 4 hónapos kora óta nagy a nyomás, hiszen az anyukája úszásoktató. 2 év határozatlanság után azonban fordult a kocka. Miért? Mert megismerte Marci bácsit.
„Azért ezt a sportot választottam, mert szeretek úszni és labdázni is és úgy érzem megtaláltam a helyem ebben a sportban. Szeretek idejárni, mert jófej a társaság is és minden jó, tehát az edzések is és az edzőm is. Leginkább az a célom, hogy ebben a csapatban maradjak, meg utána válogatottba kerülni.”
Mit lehet tenni? A tény az tény: felnőnek. Szembesülni kell azzal, hogy néha a gyerek jobban tudja, mint a szülő, csak üljünk le velük beszélgetni.
