Műkorcsolya és jégtánc. A két sportágat általában együtt emlegetik, hiszen nagyon is közel állnak egymáshoz, de fontos megjegyeznünk a különbségeiket. Ugye nem mi vagyunk az egyetlenek, akik kapásból nem tudják felsorolni azt a néhány eltérést, amely két külön sportágra osztja őket? Mi is folyton tanulunk.
A jégtánc a műkorcsolyasport egyik ága, tehát választ is kaptunk a hasonlóságra, melyet akár hívhatunk egy „kistestvér-nagytestvér” kapcsolatnak is. A műkorcsolyában egyéni és páros, illetve e mellett jégtáncversenyeket rendeznek. Az egyéni megmérettetésekkor a versenyzők egyedül, a párosnál ketten, a jégtáncban szintén ketten (egy lány és egy fiú) lépnek jégre. A szabályok tekintetében a jégtánc viadalokon a párok nem távolodhatnak el egymástól olyan mértékben és annyi időre, mint a páros műkorcsolyában, és ez utóbbitól eltérően a fej fölé emelés tilos. A jégtánc fő elemei az emelések és lépéssorok, ugrások viszont egyáltalán nincsenek.
Az alapismeretek elsajátítása után ismerkedjünk meg a sportág specifikusabb részével, melyben Hoffmann Nóra, jégtáncedző, kétszeres olimpikon, Európa-bajnoki 8. és Világbajnoki 10. helyezett jégtáncos volt a segítségünkre. Kérdéseink minden bizonnyal jórészt megegyeznek a sportolni vágyó gyermekek szüleinek kérdéseivel, miszerint, hány éves korban érdemes elkezdeni, hogyan épül fel a képzés, illetve kiknek is ajánlják ezt a sportágat.
„A korcsolyaalapokat, a koordinációfejlesztést minél előbb, akár már 3 éves korban érdemes elkezdeni. Ideális, ha a gyermek 8-9 éves koráig a műkorcsolyát és a jégtáncot is űzi, többnyire ebben a korban szoktak jégtáncra szakosodni. Fontos, hogy csak jeges edzéssel nem lehet felkészíteni a gyermekeket erre a sportágra, főleg ebben a fiatal korban nagy hangsúlyt kell fektetni a kiegészítő koordinációs edzésekre, úgymint az alapgimnasztikára, a balettalapokra, a pilatesre.”
„Fontos a ritmusérzék, a zene és a tánc iránti érdeklődés, a fellépés, megjelenés iránti vágy, az előadókészség, a színészi véna. Bizonyos lazaságot, ruganyosságot megkíván, mind a sérülések elkerülése, mind a technikai elemek kivitelezése érdekében. Az alkalmazkodókészség szintén fontos, hiszen párban kell tevékenykedni. Mivel a figyelemmegosztás kulcsfontosságú a jégtáncban, viszonylag magas intelligencia szükséges a sportág magas szintű űzéséhez. Kizáró oknak mondható, ha a gyermek olyan versengő típus, aki a sebesség megszállottja, mert így nem alkalmas a páros korcsolyázásra. Amennyiben nem válik motiválttá a sokrétű edzésmunkára, az ilyen intenzív figyelemmegosztásra, nem tudja folytatni ezt a sportágat.”
A korcsolyasport nem tartozik a legolcsóbb sportágak közé és felszerelését tekintve is megkívánja a minőséget, egyrészt a biztonság, másrészt az esztétikus, színpadias volta miatt.
„Az elején elég egy egyszerű műkorcsolya penge, kesztyű és edzőruhák – a kezdők, legfiatalabb versenyzők esetében havonta 30-50 000 Ft-os költséggel kell számolni.”
És, hogy milyen pozitív hatásai vannak az élettanra, a személyiségfejlődésre?
„Nagymértékben fejleszti a koncentrációkészséget, a figyelemmegosztást, a koordinációt, az egyensúlyérzéket, a muzikalitást, a ritmusérzéket, az előadókészséget. Mivel párban kell korcsolyázni, központi tényező a férfi-nő kapcsolat, a másik nemmel való korai megismerkedés és kapcsolatkezelés, az alkalmazkodókészség fejlesztése. Továbbá, mint minden sport, már fiatalkorban a tiszteletre, alázatra, fegyelemre, becsületes versenyzésre nevel. Óvodáskorban felkészíti a gyermekeket az iskolai órákon való koncentrálásra, iskoláskorban segíti a gyorsabb, könnyebb tanulást, a stresszhelyzetben való megfelelést, megtanít az ideális időbeosztásra.”
