A 2020-as tokiói olimpia apropójából megszólaltatjuk sportolóinkat, akik az 1964. évi, szintén Japán fővárosában megrendezett ötkarikás játékokon a dobogó legfelső fokára állhattak, aranyérmet és dicsőséget szerezve így Magyarországnak.
Ki lehet a legmegfelelőbb példakép Tokió leendő bajnokainak, mint az, aki egyszer már átélte Japánban a bajnoki cím megnyerésének dicsőségét? Ki lehet hitelesebb alany az olvasóknak, mint az, aki testközelből tapasztalta meg Ázsia és az olimpia légkörét?
Mielőtt belevágnánk a közepébe, megosztunk néhány érdekességet és fontos alapinformációt az akkori tokiói rendezésről és a magyar csapatról.
- Az 1964-es tokiói olimpiát ősszel, október 10. és 24. között rendezték meg.
- Ekkor rendeztek először olimpiát ázsiai országban.
- A versenyeken 93 nemzet 5151 sportolója vett részt.
- A 37 éves Gyarmati Dezső 5. olimpiáján vett részt és 3. győzelmét aratta.
- A férfi kardvívás egyéni számát – az 1908. évi londoni olimpia óta 11. alkalommal – ismét magyar vívó nyerte.
- Magyarország a 6. helyen végzett az éremtáblázaton 10 arany, 7 ezüst és 5 bronzéremmel.
- A magyar csapatot 182 fő képviselte.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy lehetőségünk van beszélgetni a „tokiói hősökkel” és ez által bepillantást nyerhetünk sportágválasztásukba, legszebb élményeikbe az olimpiáról. Elsőként Dr. Bodnár András állt rendelkezésünkre, aki az 1964-es ötkarikás játékokon a magyar vízilabda válogatott tagjaként nyert olimpiai bajnoki címet.
„Egerben az uszoda mellett laktunk, így öcsémmel (később öttusázó, vízilabdázó) korán, 6-7 évesen ismerkedtünk meg az egri uszoda télen-nyáron 27-28 °C fokos vizével. Az ötvenes évek végén már úszásban versenyeztem, 16 évesen, az 1958-as Európa-bajnokságon 400 m gyorson 9. lettem. Eközben tagja voltam az Eger felnőtt vízilabda csapatának is, az 1960-as római olimpiára viszont még, mint úszó készültem, amikor Lemhényi Dezső megkeresett, és mint vízilabdázót, átcsábított a vízilabdához. Így 18 évesen a vízilabda válogatott tagjaként lettem olimpiai bronzérmes.”
Dr. Bodnár András legszebb tokiói emléke nem meglepő módon az aranyérem megszerzéséhez köthető. „A legszívesebben arra a pillanatra emlékszem vissza, amikor a magyar-szovjet mérkőzés után a társaimmal felállhattam a dobogó legfelső fokára és a mi tiszteletünkre hangzott el a magyar himnusz.”
Néhány hónappal Tokió előtt minden magyar sportkedvelő a kvóták megszerzéséért, a biztos résztvevők eredményes és egészséges felkészüléséért és távlati célként sok-sok éremért, azon belül is minél fényesebbért szurkol.
„A MOB tagjaként követem a sportágak felkészülését és szurkolok az újabb kvóták megszerzéséért. Úgy érzem, a kikerülő sportágak tisztességesen felkészülnek a megmérettetésre, én személy szerint 6-8 aranyat várok a magyar csapattól. Természetesen minden magyar sportolóért szorítok, de különösképpen sportágam, a vízilabda képviselőiért izgulok majd. Vízilabdázóink sikeres szereplése ismét megnövelhetné a vízilabda sportág népszerűségét a sportágválasztás előtt álló fiúk és lányok körében.”