A sakk egyszerre táblajáték és sportág. Minden bizonnyal a legtöbb otthonban találnánk egy megbújó sakktáblát valamelyik szekrényben. A karantén ideje alatt jó kis időtöltés lehet egy-egy játszma vagy felfoghatjuk akár tanulási folyamatnak is.
Tudtad, hogy a „sakk” szó nemcsak magát a játékot jelenti, hanem azt a helyzetet is, amikor az ellenfél királya „ütésben van”, vagyis meg van támadva? Máris tanultunk valamit. 🙂 De kezdjük az elején.
Sportágismertető cikk lévén a legfontosabb, kezdő kérdések mindig ezek: hány éves kortól érdemes elkezdeni és kiknek ajánlott ez a sportág? E két és a többi kérdés megválaszolásában Jakobetz László, FIDE-mester, a Barcza Gedeon SC sakk-szakedzője segít Nekünk.
„Öt éves kortól már nyugodtan el lehet kezdeni, de ekkor még csak a játék megszerettetése a cél. Kivételesen ritka az olyan gyerek, akivel óvodás korban “szakmai munkát” lehetne végezni. Viszont a kisiskolás tanulók már komolyabb figyelemerősítő hatásoknak vannak kitéve, s ők a versenyzést is elkezdhetik.
Ideális esetben így épül fel az oktatási lánc:
1. Óvodai oktatók, pedagógusok (5-6 éveseknek) – ők ismertetik meg a gyerekekkel a sakkot, (úgy is, mint egy társasjátékot), felfedezik a legügyesebbeket, majd haladéktalanul továbbadják.
2. Nevelőedzők (6-12 éveseknek) – általában ez a leghosszabb időszak. Itt a helyes alapok lerakása, a játék készségszintű elsajátítása az elsődleges, miközben a versenysakkba való bevezetés, a távlatok megnyitása a legfőbb feladat. Ekkor tanul meg a gyermek elvontan gondolkozni, ami a sakkban felettébb lényeges. A legtehetségesebbek kiválasztása a magas szintű munkára is ekkor történik. Itt még egyensúlyban van a csoportos és az egyéni edzés. A csapat – és versenyszellem kialakítása is elengedhetetlen!
3. Továbbnevelő edzők (12-15 éveseknek) – ők már döntően egyénileg képzik a sakkpalántát, növelik a terhelését és ekkor el is dől, hogy lehet-e profi versenyző valaki.
4. “Sztáredzők” (15-18 éveseknek) – kizárólag egyéni oktatás, elemzés zajlik napi 3-4 órában, de a nagymesterjelölteknek már egyedül is kb. ennyit kell sakkozniuk. Aki erre nem képes, el sem jut ebbe a kategóriába, még ha a családja támogatná is.”
Komplex válaszokat kaptunk az oktatás felépítését illetően, most nézzük van-e kizáró ok arra, hogy valaki ezt a sportágat válassza, esetlegesen lehet-e előnnyel indulni?
„Kizárni senkit nem szabad, legfeljebb nem lesz mindenkiből mester, de nem is ez a cél. Általában azok a gyerekek érdeklődnek a sakk iránt, akik szeretik a matematikát és a logikai rejtvényeket. Nem hátrány, ha a kicsik jó memóriával rendelkeznek, nyugodt természetűek és hosszabb elmélyedésre képesek. De van, akit a sakk alakít ilyenné, hiszen a szellemi, mentális fejlődés mindenkinél más ütemű. A legrátermettebb gyerekek legtöbbször olyan családból jönnek, ahol értéke van az intellektualitásnak.”
A sakk nem tartozik eszközigényét, felszerelését illetően a legdrágább, sőt a drága sportok közé, de költségekkel itt is kell számolni. Hogy mire?
„A sakk az egyik legolcsóbb sportág, ám itt is komoly szülői ráfordítások szükségesek. Nem is annyira a felszerelés, hiszen a készlet, sakkóra, könyvek, laptop egyszeri befektetések. Viszont a versenyek kiadásai (kicsiknél szülővel együtt) és az edzésdíjak nem kis terhet rónak a családokra. Ez a tudásszinttől és életkortól függ és nagyjából havi 20 ezer forintnál kezdődik.”
Számos sportágban eldöntheti a győzelmet valami, amit mi nem tudunk befolyásolni. Ami egyszer mellettünk, egyszer ellenünk van. Ez nem más, mint a szerencse. Na, a sakknál ez a tényező nem játszik, csak önmagunkra számíthatunk. De mit taníthat Nekünk és mi, mit tanulhatunk saját magunkról?
„Elcsépelt válasz lenne, hogy a sakk a fantáziát, a kombinatorikát és az emlékezőképességet segíti elő. A sakk minden szellemi képességet fejleszt és hozzájárul ahhoz, hogy valaki jobban tanuljon az iskolákban és később a társadalom hasznos tagjává tudjon válni azáltal, hogy versenyszerűen sakkozott. A rendszerezett gondolkodás, az idő beosztásának képessége, a szimultánban zajló feladatokra való koncentrálás, a kitartás, az akaraterő fejlesztése mind szükségesek a mindennapi életben való boldoguláshoz. És még egy: az egyéni felelősségvállalás, ami nem erőssége a mai fiataloknak. Aki sakkozik, tudja, hogy senkire nem kenheti a rossz lépését és az esetleges vereséget. Itt nincs szerencsetényező, csak önmagunk!”
Reméljük meghoztuk a kedvet ahhoz, hogy az otthon töltött időt megszínesítsük egy-egy sakkpartival, hogy a szülők taktikai csatát folytassanak egymással a tábla fölött, hogy megtanítsák az alapokat gyermekeiknek, vagy akár, hogy ez által erősítsék logikai, matematikai tanulmányaikat.
