Kézenfekvő lenne, hogy egy asztaliteniszező édesapa gyerekei maguk is pingpongosok lesznek, de a képlet nem ilyen egyszerű. Fazekas Péter, aki egykor válogatott játékos volt és most a szövetség sportigazgatója, szándékosan nem terelte ilyen irányba a gyerekeit. Aztán az egyikük mégis a pingpong mellett kötött ki.
Fazekas Péter fia, a 9,5 éves Vencel teniszezik – majd elmeséljük, hogy választotta ezt a sportágat –, míg Lizi, aki még nincs 8, asztaliteniszezik. Jóval korábban kezdte, mint az megszokott, de nem az édesapa hatására.
Sámlin állva fedezte fel egy másik edző
„Nyaranta tartottam pingpongtáborokat, ahova, gyerekmegőrzési céllal, elvittem a gyerekeimet is. Vencel ütögetett, de nem mutatott nagy érdeklődést, Lizi olyan pici volt, hogy az asztalt sem érte fel. Két teremben zajlott a tábor, aztán egyik nap a kollégám áthívott abba a terembe, ahol ő tartott edzést és döbbenten mutatta, hogy a sámlin álló Lizi milyen ügyesen üti vissza a labdát” – kezdi Péter.
Ez még kevés lett volna ahhoz, hogy az édesapa elindítsa Lizi karrierjét, csakhogy a kislánynak nagyon nagy kedve volt hozzá. Mivel Lizi akkor ötéves múlt, vagyis ilyen kicsikkel nem foglalkoznak sehol, Péter vett egy asztalt otthonra és elkezdett vele ő maga foglalkozni.
„Lizi rendkívül fogékony volt a pingpongra, imádja csinálni, nagyon könnyen motiválható, jól tűri a monotonitást. Vencelre ez nem volt igaz, ezért ő, mivel a 2019-es wimbledoni döntőt nézve beleszeretett a teniszbe, abba a sportágba vágott bele. Az ő heti programja még sűrűbb, mint Lizié, de mivel extra, hogy a kislányom ilyen piciként, ilyen látványosan játszik, érthető, hogy az érdeklődés egyelőre inkább felé irányul. Természetesen figyelünk arra, hogy ne égjenek ki. Sok minden mást is csinálnak, a feleségemmel osztozunk a feladatokon, hogy külön tudjuk választani az apa és az edző szerepét. És Lizit, annak ellenére, hogy ilyen kicsik még sehol nem játszanak, direkt viszem klubba is pingpongozni, hogy szokja más társaságát, más játékstílusát is. Az iskolában pedig megvannak a kis barátnői, vagyis nem esünk abba a hibába, hogy csak velünk tölt időt és esetlen ránk un.”
Vencel a teniszbe szeretett bele
Lizi 2,5 év alatt jutott el oda, ahol most tart. Napi 2,5 órát edz, változatos feladatokat kap az apukájától, egy hónapban 3-4 nap van, amikor nem pingpongozik.
Ha nyaralni megy a család, csak olyan helyre mennek, ahol van lehetőség edzeni, Péterék gyerekeinek Bátorfi apuka a gyerekorvosa, aki elmondta, hogy ő egykor ugyanígy csinálta gyermekeivel, Csillával és Zolival.
A sportágválasztásban egyértelműen szerepet játszottak a gyerekek adottságai, igényei. Vencel más típusú kisfiú, neki azért vált be a tenisz és csinálja nagy kedvvel, mert ott, három hónappal a kezdetek után, már lehetett versenyen indulni. Számára fontos volt a megméretés, a versenyzés, a változatosság.
Lizi csak nemrégiben kezdett el versenyezni, így is 3-4 évvel fiatalabb, mint a mezőny többi tagja. Egy versenyt megnyert, egy másikon második lett.
Fontosabb az egyensúly, mint a siker
„Hozzá kell tennem, hogy a videók, amelyeken Lizi pingpongozik, csalóka, mert ezek nem versenykörülmények, hanem soklabdás edzések. Ha a korosztályával játszik, alig megy át a labda és ha pár évvel idősebbekkel, akkor sem ilyen pörgősek a labdamenetek. Cél, hogy minél többet játsszon majd a saját korosztályával is, de egyelőre az igazi fejlődés még ettől az edzésmódszertől várható. Nem titkolt célom, hogy Lizi, ha később is elhivatott lesz, nemzetközi karriert fusson be. Kínában napi hat órát edzenek a gyerekek, és több tízezren készülnek ilyen lelkesedéssel, nagy kérdés, hogy Lizit mennyire lehet majd terhelni, hogy reagál a sok gyakorlásra, ha nő, ha változnak az igényei. Már most elmondható, hogy nem olyan szabálykövető, mint hatévesen volt, de ez teljesen normális. Az az álmunk, hogy egyszerre maradhasson gyerek, játsszon, rajzoljon, élvezze ki a gyerekkor örömeit, de ugyanakkor tanulja meg azt is, hogy ha céljai vannak, azért dolgozni kell. Fontos az egyensúly, és ebből nem akarunk kibillenni, nincs az az eredmény, ami megérné, hogy ő ne érezze jól magát a bőrében.”
