Zsolt Eszter, a Nagy Életmódválasztó program szakértője. Eszter coach-ként kíséri végig a program 12 résztvevőjének útját, főleg mentálisan igyekszik segíteni őket. Az egyik legfontosabb probléma, az érzelmi étkezés témakörét járja most körbe.
„Azt előre leszögezném, hogy az életmódváltás során menni kell és csinálni a dolgokat. Erre nincs kifogás. De fontosnak tartom, hogy az érzelmek, érzések mellett se menjünk el szó nélkül, és ez a determináltság ne járjon együtt ezeknek az elfojtásával és elnyomásával. Beleestem már én is jó párszor ebbe a hibába, aminek mindig ugyanaz lett a vége: összeomlottam.
Az érzelmi evés egy automatikus megküzdési mechanizmus. Ezeknek rengeteg változata ismert, egyesek társadalmilag elfogadottabbak (pl. a túlzott sport vagy a munkamánia is tud ilyen szerepet betölteni), mások kevésbé (evés- vagy szerfüggőség), de egyik sem jobb, mint a másik, hiszen a szerepük ugyanaz. Pont ugyanolyan egészségtelen mindegyik, mert elviszi a figyelmet a valós megoldásról.
Nem hinném, hogy bárki is azt gondolná, hogy ha megeszik egy óriás tábla csokit, akkor majd a főnöke kevésbé lesz zsarnok, a párja majd jobban figyel rá, vagy a kolléganője nem szól be a kinézetére. Ez csupán egy módszer arra, hogy a bennünk keletkező stresszt (ami lehet eu- és distressz is!) le tudjuk vezetni. Próbáljuk enyhíteni azt a feszültséget, amit gyakran nem is tudatosítunk, csak azt érezzük, hogy idegesek, mérgesek vagy éppen eufórikusak vagyunk. Hányszor vetted már csak azt észre, hogy kezedben a csokipapír, de maga az evés folyamata kiesett?!
És pont emiatt lesz a kulcs: a tudatosítás. Nem csak az evés, hanem a feszültséget, stresszt kiváltó érzések, érzelmek, helyzetek tudatosítása. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez egy könnyű feladat, nem is fog elsőre sikerülni. De tudod, mit? Ha első lépésként akár a csoki megevése után, de felismered, hogy mi munkált benned, ügyes vagy. Legközelebb majd lehet, hogy ezt sikerül akkor megtenned, amikor a tábla felénél jársz, utána pedig az első kockánál, végül már elő sem veszed azt a nyamvadt csokit, mert eszedbe sem jut… Nehéz ezeket az automatizmusokat felülírni, de nem lehetetlen. Ugyanarra lesz hozzá szükséged, mint az életmódváltáshoz: következetességre és tudatosságra.
A tudatosítás után pedig a következő feladat a kiváltó ok (érzés, érzelem) “kezelése” lesz. Találni egy olyan módszert, amely egészséges(ebb) utat ad a negatív érzelmek megélésének, valamit, ami tölteni tud, vagy kialakítani egy olyan rendszert, amelyben el tudod kerülni azokat a helyzeteket, amikkel nehezen küzdesz meg…
Az, hogy automatikusan felmerül benned a mechanizmus, nem a te döntésed – az viszont, hogy ezt hogyan írod felül, igen!”