Bejárták a világot lélegzetelállító produkcióikkal, a Moulin Rouge állandó tiszteletbeli tagjai, díjat díjra halmoznak, és Guinness-rekordjaik száma is egyre gyarapszik: ők a Rippel Brothers. A világ egyik legnépszerűbb artistapárosa legközelebb a november 25-ei Vizesgálán lép fel – a hírnevükhöz méltóan impozáns Duna Arénában. Rippel Viktorral beszélgettünk.
A Vizesgálára egy egészen különleges produkcióval készültök. Mit lehet elárulni róla?
A szokatlan helyszín teszi izgalmassá, egyedivé és egy kicsit veszélyessé. Azt találtuk ki ugyanis, hogy az egyik számunkat a Duna Aréna műugrótornyának tetején fogjuk bemutatni.
Idén is kint voltatok a Sportágválasztón. Mik a tapasztalataitok?
Már a kezdetektől minden évben ott vagyunk, talán csak a legelsőt hagytuk ki. A családias, jó hangulat szinte már kötelezővé is teszi, hogy évről évre visszatérjünk. A Rippel Akadémia növendékeinek 5–10%-a innen kerül ki: sokan eljönnek kipróbálni az edzéseinket, és rögtön bele is szeretnek ebbe a világba. Azon dolgozunk, hogy minél többen megtalálják a nekik való mozgásformát.
A Rippel Akadémia több helyszínen is jelen van. Ez azt jelenti, hogy specializálódtok, vagy akkora az érdeklődés, hogy egy hálózatra van szükség?
Hosszú távon szeretnénk az összes megyeszékhelyre eljutni, de első körben Budapesten próbáljuk minél több helyszínen megvetni a lábunkat. Most ott tartunk, hogy két helyen 100%-osan dolgozunk, Kőbányán pedig kicsit várat még magára a dolog. Az oktatott anyag hasonló mindenhol. Alapvetően próbálunk a nagyközönség felé nyitni, és ehhez az kell, hogy az alapokat oktassuk. Szerintünk erre az általunk kidolgozott módszer nagyon megfelelő.
Ti ketten mennyire vesztek részt az oktatásban?
Alapító tagokként mindketten az elejétől kezdve részt veszünk a képzésben, szinte minden edzésen ott van valamelyikünk. Én kb. 90%-ban tudok ott lenni az edzéseken, Ferenc egy kicsit kevesebbet. Amikor lehetőségünk és időnk van, akkor nemcsak ott vagyunk, de valóban oktatunk is.
Mennyire jellemző a tanítványaitokra, hogy profik akarnak lenni? Van, aki szabadidősportként tekint az edzéseitekre?
Olyannyira, hogy a tanítványaink 90%-a hobbisportként űzi. A kemény mag 10%, ők valóban artisták szeretnének lenni. A kondíciónövelés és a mozgáskoordináció fejlesztése az alap, ezért valóban, edzésnek is felfogható a képzésünk. Azért is vannak napijegyeink és 10 alkalmas bérleteink, hogy szinte edzőteremként használhassák a látogatók az akadémiát. Mindig személyre szabottan adunk feladatokat, semmi olyan elvárásunk nincs, amit ne lehetne teljesíteni.
Kettőtök esetében miből áll a napi gyakorlás?
Ez mindig attól függ, hogy milyen eseményre készülünk, és hogy éppen lesz-e fellépésünk. Sokszor kell műsorokat összeállítanunk, most például az Álomutazó következik, ezért a decembert a produkció próbáira szánjuk. Utána pedig mi rendezzük a Fővárosi Nagycirkusz következő műsorát, és részt is veszünk benne, így akkor majd arra gyakorolunk. Általában napi 1–2 órás aerob edzést végzünk, többnyire önsúllyal. Vannak ninjamászó felszereléseink is, ezeket street workout jelleggel használjuk a felkészülés során.
Hogyan kerültetek közel a cirkusz világához?
A szüleink anno artisták voltak. Miután megszülettem, abbahagyták, és onnantól kezdve a mi képzésünkre fordították az energiájukat. Először szertornázni küldtek minket, de kipróbáltunk más sportokat is. Idővel aztán elmondták, hogy mik a lehetőségeink, illetve, hogy melyek a szakma szépségei és árnyoldalai. De onnantól kezdve ránk bízták, hogy mit szeretnénk csinálni.
Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb fellépésetek?
Rengetegszer volt olyasmiben részünk, ami nagy hatással volt ránk. Például Philadelphiában egy díjátadón szerepeltünk, ahol egy 100 tagú katonazenekar muzsikált mögöttünk. Gyönyörű látkép tárult a nézők elé, ezért ez nagyon megmaradt a lelkemben. Azt sem felejtjük el soha, amikor Marrákesben szerepeltünk egy céges rendezvényen, ahol Andrea Bocelli énekelt, miközben mi tetőtől talpig aranyra festve léptünk fel. Talán a legemlékezetesebb az volt, amikor Szardínián egy csodaszép white parti közepén, elképesztő környezetben dolgozhattunk.
Kitaláltátok már, hogy mi lesz a következő világrekordotok?
Természetesen már körvonalazódik, de túl sokat erről még nem árulnék el. Szeretnénk, ha ez lenne az eddigi legnagyobb durranás, hiszen a tizedik rekordunkról van szó. Remélhetőleg a jövő nyárra össze is fog jönni.
Miket csinálsz az edzésen túl?
Én ebből a szempontból mindenevő vagyok. Imádok különféle sportokat kipróbálni. Nagyon vonzanak például az autósportok: pár futamon én is részt vettem, de inkább nézni szeretem, mert a tehetségem abban azért korlátozott. De kedvelem a vizes sportokat is: imádok búvárkodni, és víz alatt úszni szabad tüdővel. Szabadidőmben itthon teszek-veszek: kertészkedek, bütykölök, szépítem-újítom a házat. Gyakran gyártok olyan eszközöket is, amelyek az előadásokhoz szükségesek. Lehet, hogy ez másnak munkának tűnik, de nekem a munkám a hobbim: azt szeretem, ha ekörül forog az egész életem.
