Kézilabda

A játéktér egy 40 méter hosszúságú oldalvonalakkal, illetve 20 méter hosszúságú alapvonalakkal határolt, 800 négyzetméter kiterjedésű, négyszög alakú terület. A játéktér magába foglalja a két alapvonal elé rajzolt, 6 méter sugarú kapuelőteret, valamint az azok között elhelyezkedő mezőnyt. A kapu 3 méter széles és 2 méter magas stabil váz, tartozéka a belülről felfüggesztett háló. A nemek és életkor szerint specializált, bőrből vagy szintetikus anyagból készült labda a játék fő eszköze, melyet a csapattársak labdavezetéssel vagy egymásnak adogatva juttatnak el az ellenfél kapujáig, ahol a kapuelőtér-vonalon kívülről, kapura lövéssel igyekeznek gólt szerezni.

A 14 játékost magába foglaló csapatból egyszerre 7 játékos – 6 mezőnyjátékos és egy kapus – tartózkodhat a pályán, de a cserelehetőségek határtalanok, így mindenki, a kispadon kezdők is kivehetik részüket a játékból. A 2 × 30 perces mérkőzést 2 játékvezető irányítja, munkájukat a zsűriasztalnál egy jegyzőkönyvvezető és egy versenybíró segíti. A szabályok egyszerűek és a kezdők számára is könnyen megtanulhatók. A nézők szá­mára rendkívül élvezetes a támadás és védekezés állandó változásával, lüktető ritmusával, sebességével, sok góllal és látványos technikai elemekkel tarkított mérkőzés. Különösen a szemet gyönyörködtető és gyakran akrobatikus elemekkel előkészített, erőteljes vagy trükkös kapura lövések, valamint a virtuóz kapusteljesítmények fogják meg és tartják izgalomban a szurkolókat.

A kézilabda története

A 19. és a 20. század fordulójára három, egymáshoz hasonló játék, a dán haandbold, a cseh hazena és a német torball fejlődött ki, amelyek a mai kézilabdázás közvetlen őseinek tekinthetők. Az 1917-ben megalkotott egységes szabályok alapján űzött nagypályás kézilabdát 11-11 játékossal a szabadban, futballpályán kezdték el játszani, és a sportág hat csapattal bemutatkozhatott az 1936-os berlini olimpián. Miután az időjárás viszontagságai jelentősen korlátozták a játéklehetőséget, a pálya méreteinek csökkentésével és ezzel összefüggésben a szabályok módosításával igyekeztek teremben is játszhatóvá tenni a kézilabdázást.

Egy ideig mindkét méretű pályán rendeztek világbajnokságokat, az idő múlásával azután a kispályás vagy teremkézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb, nagypályás kézilabdázást. 1966-tól már csak kispályán és csak teremben rendeznek világbajnokságot. A férfi kézilabda 1972-ben, Münchenben újra bemutatkozhatott az olimpián, 1976-tól pedig már a női kézilabda is folyamatosan az ötkarikás játékok műsorán szerepel.

A kézilabda Magyarországon

A Magyar Kézilabda Szövetség 1933-ban alakult. Napjainkban (jóval) több mint 2000 csapat vesz részt a felnőtt bajnokságokban, az országos strandkézilabda-bajnokságokban, valamint a korosztályos bajnokságokban.

Kézilabdában (leginkább a nőiben) ott vagyunk a világ élvonalában, aranyérmeket szereztünk már olimpián, világbajnokságon és Európa-bajnokságon is, ezüstöt és bronzot még többet. Tucatnyi Európa-kupa győzelmünk is van, klubcsapataink révén.

Kinek ajánlott?

A kézilabdázás egyik nagy előnye, hogy alkatának megfelelően mindenki megtalálhatja a neki megfelelő pozíciót, ebben a sportágban mindenki számára van hely.

Milyen képességeket fejleszt?

• Ügyesség;
• állóképesség;
• erő és gyorsaság;
• motorikus képességek;
• döntéshozatali képesség.

Előnyök és hátrányok

A kézilabda fizikális, morális és mentális képzésen keresztül segíti a személyiségfejlődést, játékként pedig rendkívül szórakoztató.

Mikortól ajánlott?

6-7 éves korban el lehet kezdeni a kézilabdával ismerkedni. 8-9 éves korban zajlik az alapok lerakása, majd kezdődhet a korosztályos versenyzés, egészen a felnőttekig. És tovább, szenior ill. master korcsoportban. Hobbiként inkább a strandkézilabdázás jöhet szóba.

A kézilabdát is kipróbálhattad (száz további sportággal együtt) a XXII. Budapesti Nagy Sportágválasztón, május 25–26-án. Kipróbáltad?

Magyar Kézilabda Szövetség: handball.hu