Közeledik a nyári szünet, és egyre gyakrabban kérdeznek minket a kollégák, ismerősök, barátok. „Mit terveztek idén nyárra?” „Hogyan oldjátok meg a gyerekeket?” „Milyen táborba mennek?” „Hogyan választotok tábort nekik?” „Egyáltalán hol lesznek a gyerekek a két és fél hónapos nyári szünetben?”
A nyolcvanas években, amikor kisgyerek voltam, minden nyáron akadt egy nagyszülő, szomszéd néni vagy szülő, aki valamiért otthon volt. Így nem kellett azon aggódnia a szüleimnek, hogy kivel és hogy teljen el a nyári szünet. Amikor már nagyobbak lettünk, táborba is mentünk. Nem volt nagy a választék, volt a kisdobos és az úttörőtábor, és kész. Ennyi. Slussz. Ha akartunk, mentünk. Ha nem akartunk, maradtunk otthon. Én akartam, a nővérem kevésbé. Azóta sem felejtettem el a tábori tea ízét, az éjszakai bátorságpróbákat, és azt sem, hogy úgy tanultam meg a Balatonban úszni, hogy észre sem vettem.
Aztán amikor a nővéremre már rá lehetett bízni engem is, akkor kettesben maradtunk otthon. Az asztalra ki volt készítve a napi tennivalók listája, amit szó nélkül teljesítettünk, majd utána teljes erővel vetettük bele magunkat a nyárba. Sötétedésig tartó tollaslabda partikkal, társasjáték maratonokkal valamelyik utcai barátunk kertjében, közös lubickolással a helyi fürdőben.
Ma óriási a választék a nyári táborok piacán ( is). Érdeklődéstől és pénztárcától függően választhatunk az ingyenes és a többszázezres heti táborozási lehetőségek közül. Már ha egyáltalán szeretne menni a gyerekünk, és mi is azt szeretnénk, hogy menjen. Sokszor van olyan is, hogy mennie kell valahova, mert nincsen más választásunk. Tematikus táborok, sporttábor, zenetábor, tudóstábor, programozótábor, military tábor, belföldi tábor, peca tábor, edzőtábor, vitorlás tábor, vándortábor, színjátszó tábor, lovastábor, napközistábor, ottalvós tábor… tábor vagy nem tábor? Ha tábor, akkor mindenképpen alaposan nézzük meg, hova és kikre bízzuk a gyerekeinket.
Mi hogyan választunk tábort?
- Szempont 1. Első és legfontosabb számunkra, hogy a gyerekünket érdekelje a tábor, és akarjon menni. Ne saját vágyainkat, elképzeléseinket próbáljuk beléjük önteni, hanem kezeljük őket, a nyári szünetük beosztott részének tervezésében partnerként. Szerencsénk van, mert a mi gyerekeink pont eme bánásmód miatt örömmel mennek táborozni. Vélhetőleg azért, mert sokat beszélgettünk a táborokról, és talán azért is, mivel mindig baráttal vagy barátnővel együtt táboroznak, és így sokkal könnyebb nekik az „ismeretlen” közösségben. A fiunk egy barátjával járt úszni, a lányunk sakktáborba a barátnőjével. Aztán mivel nem volt más választásunk (azon az egy augusztusi héten éppen senki sem ért rá a családból), ketten mentek egy hétig egy sporttáborba.
- Szempont 2. A pénztárca kérdése. Ez, gondolom nem is szorul magyarázatra. Van egy „egészségügyi határérték”, amit ár-érték arányban az ember szülője kifizet, de aztán, van olyan, amit nem. Három gyereknél három különféle tábor már egy komoly összeg, és ha még ebből több is van…
- Szempont 3. Programok, minőségi tartalom. Legyen benne meg az, amiért befizetjük az összeget. De legyen benne idő kacagásra, mókára, pihenésre, barátkozásra, játékra.
- Szempont 4. Helyszín, időbeosztás. Ha nem akarjuk még a nyári szünetben is a család napjait szigorú időbeosztás szerint rendezni, akkor érdemes a munkához és a lakóhelyhez könnyen igazítható helyszínt választani.
Szóval akkor mi is lesz nálunk idén nyáron? A Fiunk cserkésztáborba megy a cserkészcsapatával vidékre. Nem volt kérdés, kétség. Mondták, mondta, mondtuk, megy. A Lányunkat a barátnőjével sporttáborba fizettük be a szomszéd városba. Mindketten nagyon várják már a táboraikat.
Őszintén? Én azt várom, hogy mikor tölthetem el velük az időt otthon, vagy egy családi nyaralás alkalmával sötétedésig tartó tollaslabda partikkal, társasjáték maratonokkal, közös lubickolással a Duna-parton vagy a Balatonnál. Vagy csak azzal, hogy nézem őket, ahogy ugrálnak, kiabálnak, saraznak, fociznak, veszekednek. Mert jók a táborok, de a legjobbak mégis a családi közös élmények… apropó, a Sportágválasztó táborába jön valaki?
