A súlyemelés során súlyzótárcsával terhelt rudat emelnek meg a versenyzők bizonyos szabályok szerint a fej fölé, és 2 fogásnem összesítése adja az eredményt. Szakításban és lökésben kell a lehető legnagyobb súlyt felemelni. Nyolc férfi és hét női súlycsoportban rendeznek versenyt az olimpián.
A szakítás során a versenyző a combjával megdobott súlyt egyből a feje fölé emeli, s közben leguggol, majd ebből a pozícióból nyújtott kézzel feláll.
A lökés során a versenyző előbb guggoló helyzetig emeli a súlyt oly módon, hogy aztán a vállain nyugtatja, majd egy gyors, már-már ugró mozdulattal felegyenesedik, lábait előre, illetve hátraviszi, s közben kilöki a súlyt, majd igyekszik a lábait egyenesbe hozni. Amikor a mozdulatsorok befejeződtek, attól fogva a versenyzőnek a bíró „LE” jelzéséig kell egyenesen, kinyújtott karral állnia a feje fölött tartott súllyal. A keze nem rogyhat be, nem nyomhat bele úgymond a gyakorlatba – amelyet a bírók minősítenek: ha a háromból legalább kettő fehér lámpát gyújt, akkor a gyakorlat érvényes, ha többségben vannak a piros lámpák, a gyakorlat érvénytelen. Szintén érvénytelen a gyakorlat, ha a versenyző elejti a súlyt a mozdulatsor közben, vagy fel sem tudja rántani.
Egy versenyzőnek mindegyik fogásnemben három kísérlete lehet. A súlyok nagyságán csak felfelé lehet változtatni, ugyanakkor nem tiltott egy érvénytelen gyakorlatot követően magasabb súlyon próbálkozni. A versenyző eredményét a két legnagyobb érvényes gyakorlat alapján számolják – holtversenynél a versenyzők testsúlya közötti különbség dönt: a könnyebbé a jobb helyezés.
A súlyemelés története
A súlyemelést már az ókori Egyiptomban és Görögországban is űzték. Már az 1896-os londoni olimpián is szerepelt, de 5 évvel az olimpia előtt világbajnokságot is rendeztek Londonban, még ha csak 6 ország részvételével is.
A sportág egyre népszerűbb lett, folyamatosan jelen volt és van az olimpiákon is, de több változáson is átesett a több mint egy évszázad során. A súlyhatárok is többször módosultak, de például 1924-ben, az olimpián még öt fogásnem volt, a lökésen és szakításon kívül az egykezes lökés és szakítás, illetve a nyomás. Az egykezesek nem sokáig tartották magukat az olimpia programján (sem), de a nyomás még 1972-ben is ott volt a játékokon, így akkor még három fogásnem alapján hirdettek győztest. Azóta csak a ma közismert két fogásnemben kell teljesíteni.
A súlyemelés Magyarországon
A Magyar Súlyemelő Szövetség 1957-ben alakult. A sportág világversenyeken szerzett érmeinek száma (bőven) meghaladja az ezret!
Kinek ajánlott?
A súlyemelés nőknek és férfiaknak egyaránt ajánlható, 9–99 éves korig.
Milyen képességeket fejleszt?
- Mozgáskoordinációt;
- önuralmat;
- fegyelmet;
- küzdeni tudást.
Előnyök és hátrányok
Arányosan fejleszti a test izomzatát, de edzésnapokat nem lehet kihagyni, a fejlődés azonnal visszaesne.
Mikortól ajánlott?
9 éves kortól javasolt elkezdeni, 12 éves kortól pedig a súlyzós erőfejlesztést. Versenyszerűen nagyjából 35 éves korig űzhető.
A súlyemelést is kipróbálhattad (száz további sportággal együtt) május 25–26-án,
a XXII. Budapesti Nagy Sportágválasztón. Kipróbáltad?
Magyar Súlyemelő Szövetség: mssz.hu
