•  
  •  
  •  
  •  

A Taekwondo (ejtsd. tekvondo) több mint 2000 éves múltra visszatekintő koreai eredetű harcművészet, mely napjainkban az egyik legismertebb és legelterjedtebb modern olimpiai küzdősport is. Olyan küzdősport, ahol a résztvevők szabad kézzel és lábbal, természetesen szigorú szabályok adta keretek között, mérkőznek meg egymással.

Sportjellege mellett megőrizte, és a mai napig is állhatatosan ápolja, a klasszikus harcművészet legnemesebb vonásait. A taekwondo azonban nem csak egyszerűen ütés és rúgás, nemcsak önvédelmi rendszer vagy küzdősport, hanem életút, életforma, mely célja, hogy a taekwondo gyakorlása révén harmonikusan fejlődjék a szellem, a lélek és a test. Számos országban bekerült az oktatási rendszerbe, és megtalálható az általános iskolától kezdve a felsőoktatási intézmények tananyagában. Sok országban szerves része lett a katonai és rendőri kiképzésnek. Színes és sokrétű versenyrendszere lehetővé teszi a versenyzők gyakori találkozását és megmérettetését. Alapszabálya, rendtartása, versenyszabályai, és vizsgarendszere az Olimpia Charta alapján kerültek kidolgozásra.

A modern olimpiai sportágak követelményinek megfelelni nem könnyű feladat, így a szakemberek folyamatosan új utakat, új lehetőségeket keresnek a hatékonyabb, jobb, és objektívebb edzés és verseny körülmények biztosítására. A Világ Taekwondo Szövetség (WTF) irányításával és támogatásával kidolgozott új versenyszabályok, a nemzetközi bírói szemináriumok és instruktori továbbképzések, a koreai szakemberek gyakori látogatásai, valamint a meghívott külföldi delegációk révén, a taekwondo gyorsan elterjedt és rendkívül dinamikusan fejlődik szerte a világban.

A WTF taekwondo nyitott mindenki előtt, korra, nemre, bőr színre, vagy vallási felekezetre való tekintet nélkül. Öt kontinens 189 országában közel 70 millióan űzik ezt a nagyszerű és látványos küzdősportot. Óriási előnye, hogy nem akar mindenáron „csak” élsportolókat képezni, hanem minden korosztály, minden alkatú- és képességű ember számára lehetőséget biztosít az egészséges szellemi, lelki és fizikai képességek kialakítására, fejlesztésére. Mindez erős morális hátteret biztosít, és ezzel a taekwondo a társadalom számára értékes személyiségfejlesztő, oktató-nevelő munkát végez.

1973-ban alakult meg a Taekwondo Világszövetséget (World Taekwondo Federation, WTF). 1975-ben a WTF-et felvették az AGFIS (Nemzetközi Sportszövetségek Szervezete) tagjai sorába. 1976-ban megalakult az Európai Taekwondo Unió (European Taekwondo Union, ETU). 1980-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) hivatalosan elismerte a WTF-et. Az első világbajnokságot 1973-ban, az első Európa-bajnokságot 1976-ban rendezték; azóta ezeket a versenyeket kétévenként tartják. 1986 óta, a nemzetközi versenynaptár függvényében, Világkupa-versenyeket rendeznek. 1988 szeptemberében a taekwondo bemutató versenyszám volt a szöuli, majd 1992-ben a barcelonai olimpián. 

1994. szeptember 4.-én a NOB programbizottsága hivatalos versenyszámként felvette a WTF taekwondot a 2000. évi sydneyi olimpia programjába. 2004-ben Athénban a korábbi 100 versenyzőhöz képest már 124 sportoló küzdhetett az érmekért. 2008-ban Pekingben 128 versenyző indulhatott és 2012-ben Londonban is hivatalos versenyszám lesz a WTF taekwondo az olimpiák műsorán.

Magyarországon 1989-ben alakult meg az első magyar WTF taekwondo klub az MTK-ban. Patakfalvy Miklós Európa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes versenyző, edző, szövetségi kapitány úgy döntött, hogy Magyarországon megalapítja az olimpiai taekwondot. 1989-ben megalakult a WTF Taekwondo Szakbizottság, amely tagja volt a Magyarországi Harci Művészetek Össz-Szövetségének. A szervezetet még 1989-ben felvették a WTF, 1990-ben pedig az ETU (Európai Taekwondo Unió) hivatalos tagországai sorába. A Magyar Teakwondo Szövetség (WTF) 1990. március 10-én alakult meg, 1994 óta tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak, és alapító tagja a Nemzeti Sportszövetségnek (2001).

A Taekwondo mozgásanyagát 5 területre osztjuk:

  1. Alaptechnikák
  2. Formagyakorlatok
  3. Önvédelem
  4. Töréstechnikák,
  5. Küzdelmek.

1.  Alaptechnikák (gibbon dongjak-gibon dongdzsak)

A bázis, vagy alaptechnikák adják a Taekwondo oktatás alapját. Felölelik mindazokat a mozgásokat, kéz- és lábtechnikákat, melyek a Taekwondo mozgásanyagát alkotják. Az alaptechnikák felosztása:

  • állások, lépések, oldalcserék és fordulások
  • kéztechnikák
  • védekező kéztechnikák, hárítások,
  • támadó kéztechnikák, ütések, csapások, szúrások,
  • lábtechnikák
  • védekező lábtechnikák, hárítások
  • támadó lábtechnikák, rúgások
  • egyéb technikák, meditáció,
  • légzéstechnikák,
  • harci kiáltás (kiháp).

2. Formagyakorlatok (poomsea-pumze)

A formagyakorlat egy, vagy több képzeletbeli ellenfél elleni küzdelem. A poomsaekban különböző állások, adott kéz- és lábtechnikai gyakorlatok, védekező és támadó mozdulatok, szigorú sorrendben követik egymást. A formagyakorlatok nehézségi foka folyamatosan nő az egyszerűbbtől a bonyolultak felé. A formagyakorlatok felosztása:

  • tanuló formagyakorlat (Taegeuk)
  • mester formagyakorlat (Koryo, Kumgang, Taebek, Pyongwon, Sipjin, Jite, Chonkwon, Hansoo és Ilyo).
  • gyakorló formagyakorlat (Palgwae)

3. Önvédelem (hosin sul-hoszinszul)

Az önvédelem lényege, hogy a taekwondo teljes mozgásanyagának alkalmazásával eredményesen tudjuk magunkat, szükség esetén a gyengébbeket megvédeni, az esetleges fizikai inzultusokkal, támadásokkal szemben. Az önvédelmi gyakorlatokat két részre bontjuk:

  1. pusztakezes önvédelem,
  2. eszköz, illetve fegyver elleni önvédelem (kés, bot, pisztoly stb.).

Mindkét esetben lehet

  1. egy támadó elleni önvédelem,
  2. kettő vagy több támadó elleni önvédelem.

4.  Töréstechnikák (kyukpa-kjukpa)

Töréstechnikának nevezzük a tekvondo mozgásanyagának azt a területét, melyben a sportágra jellemző kéz és lábtechnikák alkalmazásával, a test előkészített felületeivel, különböző rideg, szilárd anyagokat (deszka, cserép, tégla, stb.) törünk szét a tekvondo technikák erejének, gyorsaságának, hatékonyságának bemutatása érdekében. A törésgyakorlat egyszerre igényel szellemi koncentrációt és jelent fizikai próbát. A töréstechnikákat a következők szerint osztjuk fel:

  1. Erőtörés
  2. Technikai törés
  3. Speciális törés
  4. Kombinációs törés
  5. Küzdelmek (kyorugi-kiorugi)

A Taekwondo lényege a küzdelem. A sportág valamennyi mozgásanyag a küzdelem elsajátítását célozza. A küzdelmeket felosztjuk:

  1. kötött, vagy formai,
  2. szabadküzdelem,
  3. versenyküzdelmekre.

1. A formai küzdelmekben a támadó és a hárító fél, előre meghatározott lépésszámmal, előre meghatározott támadó, hárító és ellentámadó technikával, kötött küzdelmet folytat. A mozdulatok a bázistechnikák előírásainak felelnek meg. A Taekwondoban 3, 2 és 1 lépéses formai küzdelmeket alkalmazunk.

2  A szabadküzdelemben az ellenfelek valamennyi taekwondo technika alkalmazásával küzdenek meg egymással. Szabályok nem korlátozzák a küzdelmeket.

3. Verseny küzdelmek során az ellenfelek taekwondo technikák alkalmazásával, kizárólag a versenyszabályok adta keretek között mérkőznek meg egymással.

Küzdelem (kyorugi)

A taekwondo lényege a küzdelem. A sportág mozgásanyagának elemei – bázistechnikák, formagyakorlatok, önvédelem, töréstechnika és végül a küzdelem – logikai sorrendben épülnek egymásra, megadják az oktatás struktúráját, és tulajdonképpen folyamatosan a küzdelemre készítik fel a taekwondosokat.

A Koreai Taekwondo Szövetség (KTA) elnöke, illetve a WTF alapító elnöke dr. Un Yong Kim 1971-ben azzal a céllal látott munkához, hogy Korea nemzeti hagyományokra épülő harcművészetét egy modern, nemzetközi küzdősporttá fejlessze. A sportág pozitív értelemben vett globalizálódását jól nyomon követhetjük a taekwondo nemzetközi szervezetek által történt elismerése, illetve ezekbe a szervezetekbe való felvétele alapján. A WTF 1973-ban alakult meg, 1975-ben felvette tagjai sorába az AGFIS, 1980-ban elismerte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Azóta a WTF számos szervezet tagja lett (CISM, FISU, stb.) és szinte valamennyi fontos, úgynevezett multi sportjáték programjára felkerült (Olimpiai Játékok, Ázsia Játékok, Pán-Amerika Játékok, Afrika Játékok, Universiade, CISM Katonai világjátékok, stb.).

Az évek során kialakult a sportág önálló versenyrendszere:

  • Világbajnokság (1973-óta minden második évben),
  • Kontinensbajnokságok (Európa-, Ázsia-, Afrka- Óceánia és Pán Amerika bajnokságok),
  • Junior világbajnokság (1996-tól minden második évben),
  • Junior kontinens bajnokságok (minden páratlan évben),
  • Formagyakorlat (poomsae) világbajnokság,
  • FISU Egyetemi világbajnokság ,
  • Világkupa,
  • CISM Katonai világbajnokság.

Versenyszabályok

A sportág versenyszabályzata meghatározza, mely technikákkal és hova lehet érvényes találatot bevinni, milyen módon lehet a győzelmet megszerezni. A versenyszabályok kialakítása során, az Olimpiai Charta előírásainak megfelelően elsődleges szempont volt, a versenyzők testi épségének a lehető legteljesebb védelme. Ennek köszönhető a súlycsoportok bevezetése, a védőfelszerelések alkalmazása, valamint a tiltott, szabálytalan, sérülés veszélyes akciók szigorú büntetése.

A szabályok alakítása, valamint a speciális védőfelszerelések bevezetésénél fontos szempont volt, hogy ezek látványosan hangsúlyozzák a taekwondo és a rokon küzdősportágak, mint például a karate, vagy az ökölvívás közötti különbséget. Egyáltalán nem véletlen, hogy ütéseket csak testre engedélyeznek a szabályok, hiszen a kézzel vívott küzdelem, az ökölvívás, már évezredek óta szerepel az olimpiák műsorán. Nem lett volna értelme egy hozzá hasonló versenyszámot kidolgozni, amikor az már népszerű, ismert és elismert sportágként meghódította a világot. Annál izgalmasabb feladat volt egy olyan sportág felépítése, melyben a küzdelmet elsősorban lábbal vívják a versenyzők. Ez nemcsak látvány szempontjából hatott újdonságként, de a koreai emberek alakti tulajdonságaihoz, életszemléletéhez híven hangsúlyozta a lábak szerepét.

A védőfelszerelések semelyik másik sportággal össze nem téveszthetők, a nézők által jól látható és a versenyzők megkülönböztetését szolgáló piros, illetve kék mellkas-védő és fejvédő, a ruha alatt hordandó sípcsont-, alkar- és lágyékvédő, illetve a legutóbb bevezetett fogvédő és kesztyű szolgálja a versenyzők biztonságát.

A versenyküzdelmeket habszivacs 2,4 – 2,8 cm vastagságú edzőszőnyegen rendezik, mely szintén a versenyzők egészségét, testi épségét hivatott védeni. Egyrészt óvja a mérkőzések alatt fokozott terhelésnek kitett ízületeket a kellemetlen következményektől, másrészt csökkenti a küzdelmek során nem egyszer előforduló esés miatt esetlegesen bekövetkező fejsérülések számát.

Az objektívabb pontozás érdekében bevezették az elektronikus-computeres pontozást. Előrehaladott kísérletek folynak az elektronikus védőfelszerelések alkalmazására. A találatokat, megfelelő erőhatás alapján, a test, illetve a fejvédőbe beépített szenzorok érzékelik és egy computeren keresztül továbbítják az eredményjelző táblához, mely a találat után azonnal megjeleníti azokat.  Így néző, edző és versenyző, egyaránt figyelemmel kísérheti a mérkőzés alakulását és szükség esetén, akár taktikát is változtathat.

Taekwondo versenyek

A taekwondo versenyek során a versenyzők “egy az egy ellen” jellegű küzdelemben fizikai kontaktusba kerülnek egymással, ahol is a cél, az ellenfél legyőzése pontozással, vagy KO-val.

Találatokat az ököl és a lábfej érvényes felületeivel lehet bevinni, az ellenfélen található, a szabályok szerint szigorúan behatárolt, érvényes találati felületekre. Az alkalmazott technikáknak pontosnak és dinamikusnak (erősnek és gyorsnak) kell lenniük, mert a bírók csak ebben az esetben értékelik ponttal őket

A versenyzéshez szükséges fizikai, technikai, taktikai és szellemi képességek nem véletlenül alakulnak ki, hanem tervszerű edzésmunka eredményeként fejlődnek ki a versenyzőknél. A sportoló azért vállalja a fokozott, nagy terhelésű edzésmunkát, hogy egyre jobb, versenyszámában egyre eredményesebb legyen. Eredményes viszont csak az a sportoló lehet, aki életmódját, életritmusát alárendeli a felkészülés, a versenyzés érdekeinek.

A versenyzői képességek

A versenyzők teljesítménye az alábbi tényezőktől függ:

  • általános fizikai felkészültség,
  • technikai felkészültség,
  • taktikai felkészültség,
  • speciális fizikai felkészültség,
  • egyéni képességek (tehetség, adottságok, szellemi képességek, akaraterő, stb.).

A versenyeken egy versenyző teljesítménye attól függ, hogy a fenti tényezők milyen szintjén van, illetve azokat miként tudja érvényesíteni egy-egy küzdelem, illetve verseny során. Ennek sikere az edzésmunkában rejlik, melyhez nélkülözhetetlen igénybe venni a legfrissebb tudományos kutatások eredményeit, a modern technika eszközeit és a legújabb edzésmódszerek alkalmazását.

A versenyszabályok elemzése, azok felhasználása, illetve kihasználása, továbbá bizonyos rúgástechnikák eredményessége folytán kialakult az a küzdőtechnikai arzenál, melyből az élvonalbeli versenyzők fizikai képességeik, technikai és taktikai felkészültségük alapján válogatnak.

Mindenki tudja, hogy az olimpiai programon maradás egyik alapfeltétele, hogy az adott sportág a médiák számára jól közvetíthető, a nézők számára, pedig könnyen fogyasztható és látványos legyen. Ehhez sok és nehéz technikai elem, illetve kombináció alkalmazására van szükség.

Ennek elérésére, az elmúlt években a világszövetség vezetői számos szabálymódosítást kezdeményeztek. 2009 elején született döntés arról, hogy a korábbiakkal ellentétben, a fejrúgásokat 3 ponttal értékelik, és ha a rúgás megrendítő erejű, és a vezető bíró a rúgás következményeként rászámol a versenyzőre, további egy pontot jelent, azaz négy pontot lehet egy sikeres akció végén „kasszírozni”.

Hasonló okokból vezetik be a közeljövőben azt az új szabályt, miszerint a hátrafelé indított, és legalább 180 fokos fordulásból végrehajtott rúgásért 2 pont kapható. Ez már megéri a nagyobb kockázat vállalását, különösen két-három pontos hátrányba került versenyző esetében.

Az akciódúsabb küzdelmek érdekében, 2009. júniusától kisebb lesz a küzdőtér (8×8 m a korábbi 10×10 m, illetve 12×12 m helyett).

A mérkőzésvégi pontegyenlőség esetén, a végeredmény lehető legobjektívabb eldöntése érdekében, bevezették az úgynevezett „hirtelen halál” vagy „arany pont” szabályt, miszerint negyedik menetre kerül sor, ahol az első érvényes találatig tart a mérkőzés. Ezek a kezdeményezések, izgalmasabbá, látványosabbá teszik a küzdelmeket, a versenyeket. Valamennyi küzdősport között talán a taekwondoban található a legszínesebb és a legfejlettebb rúgástechnikai arzenál.

Küzdelmekben leggyakrabban használt rúgások és jellemzői:

  • Köríves rúgások,
  • Hátsó rúgás,
  • Baltarúgás,
  • Forgórúgás,
  • Oldalrúgás,
  • Lökő rúgás,
  • Szökkenő rúgások,
  • Ugró rúgások,
  • Kombinációk (azonos lábbal)
  • Kombinációk (váltott lábbal)

Rúgások elsajátítása és eredményes alkalmazása megfelelő fizikai alapok nélkül elképzelhetetlen. Lazaság-hajlékonyság, gyorsaság, rúgóerő, koordináció, jó reflex alapfeltétel a rúgások megtanulásához.

A taekwondót is kipróbálhattad (száz további sportággal együtt) a XXII. Budapesti Nagy Sportágválasztón, május 25–26-án. Kipróbáltad?

Magyar Taekwondo Szövetség: wtftaekwondo.hu