Az úszóversenyeken előfutamokat, középfutamokat és döntőket rendeznek, ahol a döntőkben rajthoz állt legjobb nyolc versenyző közül az nyer, aki az adott távot a legrövidebb idő alatt teljesíti, a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) által meghatározott szabályok szerint.
A sportágban kizárólag az időmérő berendezés alapján elért teljesítményekkel lehet győztest és helyezetteket hirdetni. A versenymedence 50×25 vagy 25×25 méteres lehet.
Amíg korábban leginkább a mellúszás volt jellemző, a sportversenyeknek köszönhetően 19. század második felétől folyamatosan fejlődtek a technikák. Aaz oldalúszást a Kanári-szigetek bennszülötteitől lesték el, és hozták Európába. Majd megjelent a gyorsúszás, amit a Polinéz-szigetvilág törzseinek úszásmódja ihletett. A hátúszásban először egyszerre mozgott a kar, és békatempóban a láb, csak 1912-ben jelent meg a ma ismert formája (rögtön olimpiai aranyat hozva kifejlesztőjének). A pillangó a legfiatalabb úszásnem, de itt is először a mellúszásból ismert lábmunka volt a jellemző, csak 1936-ban bukkant fel a párosláb-technika. 1952-ben ismerte el a nemzetközi szövetség a pillangót, mint a versenyek negyedik úszásnemét.
Az úszás története
Az úszás valószínűleg egyidős az emberiséggel. Azt, hogy régen is kedvelt szabadidős tevékenység volt, több ókori maradvány is jelzi. Az ókori görögöknél az úszás az emberi műveltség fokmérője volt. Aki nem tudott úszni, nem vállalhatott közéleti tevékenységet! Érdekesség viszont, hogy míg az újkori olimpiákat nem tudnánk elképzelni úszósport nélkül, a görög olimpiákon nem volt jelen az úszás! A rómaiak az egész birodalomban hatalmas csőhálózatokat építettek ki, hogy hódolhassanak fürdőszenvedélyüknek, de a középkori Európában a fürdés és az úszás erkölcstelen dolognak számított. A 17. századtól vált ismét elfogadottá, Napóleon seregében pedig már a kiképzés részévé vált. A katonáknak ruhában, fegyverrel a kézben kellett csendben úszni. A versenyúszás 1800 körül kezdett elterjedni. 1837-ben alapították az első német úszóklubot. Az első újkori olimpiától (1896, London) kezdve vannak úszószámok. 1908-ban alapították meg az úszók nemzetközi szervezetét, a FINA-t (Federation Internationale de Natation de Amateur).
Az úszás Magyarországon
Magyarországon az úszás a török hódoltság idején vált újra népszerűvé. A török időkben felfedezett termálvizek híresek voltak, számtalan utazó leírása népszerűsítette a magyar termálfürdőket. 1880-ban rendezték az első versenyt Siófok és Balatonfüred között, akkorra tesszük a magyar sportúszás kezdetét. Az első úszóklub 1893-ban alakult meg. A Magyar Úszószövetséget 1907-ben alapították. Eredményesek vagyunk úszásban, a magyar úszók száznál is (jóval) több aranyérmet szereztek a különböző világversenyeken.
Kinek ajánlott?
Az úszás tényleg mindenkinek ajánlott, kortól, nemtől és testfelépítéstől függetlenül.
Milyen képességeket fejleszt?
- Állóképesség;
- ügyesség;
- hajlékonyság;
- ideg-izom koordináció;
Előnyök és hátrányok
Az úszás alapsportág. Úgy fejti ki jótékony, egészségmegőrző hatását, hogy közben szabadidősportként egyáltalán nem megterhelő, és versenysportként is kíméletes, hiszen a vízben kevésbé terhelődnek az ízületek.
Mikortól ajánlott?
4-6 éves kortól ajánlott elkezdeni, különösen, ha versenysportként szeretnénk űzni. Amit jó sokáig megtehetünk, hiszen szenior kategóriában a felső korhatár 99 év. Szabadidősportként még ez a korhatár sincs.
Az úszást is kipróbálhattad (száz további sportággal együtt) a XXII. Budapesti Nagy Sportágválasztón, május 25–26-án. Kipróbáltad?
Magyar Úszó Szövetség: musz.hu
