A vívás technikai jellegű küzdősport. A küzdőtéren (páston) két versenyző vív egymással mérkőzést (asszót). A mérkőzés célja, hogy a versenyzők közül az egyik minél hamarabb elérje a megadott találatszámot (5 vagy 15 találat, tus), így megnyerve az asszót.
Amikor két vívó összeméri erejét, mindkettőnek az a célja, hogy az ellenfél érvényes testfelületén szúrással, a kardvívásnál szúrással vagy vágással találatot érjen el. Párbajtőrnél az egész testfelületet érvényes szúrni. Ugyanakkor arra is törekednek, hogy az ellenfél ne érjen el találatot. Vitás esetekben a fennálló szabályok alapján egy- vagy négytagú ítélkező bizottság (zsűri) dönti el, hogy ki kapja az érvényes találatot. A zsűri elfogulatlan, semleges tagokból áll, és kötelessége, hogy a mérkőző feleknek egyenlő esélyeket, feltételeket biztosítson.
Szakágak
Kardvívás: A találatok adása vágással és szúrással egyaránt történhet, ezért ennek a fegyvernemnek a legnagyobb a variálhatósága, cselekménysora, ebből adódóan szellemisége. Dinamikus volta miatt a kívülálló számára talán a leglátványosabb. A találati felület deréktól felfelé érvényes, ez alatt mélyvágásnak minősül, amit a gép nem jelez. Az elmúlt néhány évben került bevezetésre a sport kibontakozófélben lévő női ága.
Tőrvívás: A fentebb leírtak erre is érvényesek, azonban itt a találati felület csak a törzs, amelyet csak szúrással lehet eltalálni. A fej és a karok érvénytelenek, ezt fehér lámpa jelzi, de ez a konvenciót nem szünteti meg, mindenképpen el kell dönteni, ki támadott. Ha a támadó szúrt érvénytelent, nincs találat, ha fordítva, akkor a védekező fél kapta a tust.
Párbajtőrvívás: Nem konvencionális fegyver, azaz nem számít, melyik fél a támadó, amelyik előbb talál, az adta a tust. A lehető legegyszerűbb fegyvernem, a legtöbben ezt választják. Az esélyek kiszámíthatatlansága a fegyver jellegéből adódóan itt a legnagyobb. Csak szúrni lehet, az egész test érvényes. Ha mindkét fél talál, kettős találatnak minősül.
A vívás története
A vívás – mint a legtöbb sport – katonai tevékenységből, harci előkészületekből fejlődött ki. A vívás mint sportág szabályait a Nemzetközi Vívó Szövetség 1914-ben dr. Nagy Béla társelnöksége alatt fektette le, melyek kisebb változtatásokkal a mai napig érvényesek.
Az ember a történelem során, az általa használt eszközöket, az eredeti rendeltetésükön túl, az általa kreált játékokra, sportokra is szívesen felhasználta. Az öldöklésre kialakult fegyverek természetesen jelentősen módosultak. Így a kard őse a hajlított pengéjű szablya, a párbajtőr előzménye az egyenes pengéjű rapier, a mai tőré pedig a könnyű, hajlékony pengéjű fleuret volt. A sportág a reneszánsz kor végén alakult ki, amikor a nehézfegyverzet háttérbe szorult, s elterjedtek a könnyebb, nagyobb hatékonyságú fegyverek és az elhárításukra alkalmas öltözékek (mellvért, sisak). A következő évszázadokban a vívás központja Itália, s elsősorban Bologna lett.
Az első hitelesen megállapítható vívókönyvet 1553-ban adták ki, szerzője Camillo Agrippa. A Trattato de Sciencia d’ Armee című műben a vívást mint harcművészetet mutatta be, és összefoglalta a korszak minden ismeretét a támadáshoz és a védekezéshez szükséges mozdulatokról. A 17–18. században a sportág elterjedéséhez hozzájárult a párbajozás elterjedése egész Európában. A párbajkultusz tovább egyszerűsítette a fegyverek és az öltözékek folyamatos fejlődését. E korszak újítói a franciák voltak. Charles Besnard a párbajozásról szóló könyvében először szólt a sportszerű vívásról, vagyis arról, hogy a párbajok a legtöbbször nem halálos kimenetelűek voltak. A cél az ellenfél szúrófegyverrel való legyőzése volt. Ehhez hozzájárult XIV. Lajos francia király udvarmesterének találmánya, a bőrből készült fejvéd, majd a 18. század végén a fémrostélyos sisak. A modern vágófegyver, a mai kard olasz vívómesterek nyomán vált ismertté. Giuseppe Radaelli a könnyebb kardot nem csuklóból mozgatta, hanem rögzített csukló mellett könyökből vezette le, mintha a penge az alkar folytatása lenne. Iskolája a Scuola Magistrale volt, s az innen kikerült mesterek terjesztették el ezt a módszert.
A vívás Magyarországon
A Magyar Vívó Szövetség 1914-ben alakult. A vívás a legeredményesebb magyar olimpiai sportág, 37 aranyérmet szerzett eddig a magyar vívósport! Vb-aranyaink száma közelíti a 100-at, és az Európa-bajnokságokon sem gyűjtöttünk keveset a legfényesebb éremből.
Kinek ajánlott?
Nem annyira a fizikai – bár a jó mozgáskoordináció és a jó koncentrációs képesség elengedhetetlen –, mint inkább a szellemi, pszichikai képességek határozzák meg, hogy kiből lehet vívó.
Milyen képességeket fejleszt?
- Gyorsaságot;
- robbanékonyságot;
- lazaságot.
Előnyök és hátrányok
Növeli a küzdőképességet, bátorságot, rögtönzőképességet és a gyorsan dönteni tudás képességét is. Hátránya, hogy kissé féloldalassá tesz, ezért különböző kiegészítő sportágak szükségesek.
Mikortól ajánlott?
Versenyszerűen nagyjából 8 és 35 éves kor között űzhető. Amatőr szinten is egyre népszerűbb a vívás, nem ritka, hogy valaki 40 fölött kezdi el.
Magyar Vívó Szövetség: hunfencing.hu
