Ma elmegyek edzésre, vagy futok egyet – ez a tervem. Sokadszorra munka után. Hazaérünk. Pakoljki, innikérek, nézzükmegezt, játsszunk, holnaprakellegykép, csinálsznekemvalamitenni, olvassmesét, elmegyünkbringázni, zöldpólókell, nincskészaházim, palántátkellvinniholnapra, megjöttapa, holakulcsom… És akkor mikor sportol anya? Akkor, ha csinál magának időt rá.
Az én családom sem tökéletes. Vannak problémaink, konfliktusaink, gondjaink, mint mindenki másnak. Hullámvölgyek, de sok-sok boldog pillanat is. Törekszünk a harmóniára, az egységre, de néha káosz van és disszonancia.
Őszinte leszek, idén különösebb okok nélkül ellustultam, és nem is akartam a rendszeres mozgásra időt találni. Bármikor lefutok egy félmaratont – mert fejben dől el –, felmászom egy hegyre, és akár 70 km-t is legyaloglok egy nap, ha menni kell. De akkor is, kell a rendszeres mozgás testnek, léleknek. Jöttek a fenti kifogások és a rosszidővan, melegvan, nincskedvem, fáradtvagyok, dolgomvan, főznömkell, mosnomkell, inkábbolvasok, koránleakarokfeküdni, fájalábam, betegvagyok, késővanmár, koránvanmég és társaik. Aztán mindig rájöttem, hogy mennyi „hülyeséget” találok ki magamnak. Egyedül csak rajtam múlik, hogy felveszem-e az edzőcipőm vagy nem. Egészséges maradok vagy nem. Ideális testsúllyal élek vagy elér a „halmazállapotváltozás”. Sohasem voltam sovány, nem volt bordás hasizmom. De. Kerekedett, ahol kellett. Izmos volt, ahol izmosnak kellett lennie. Sok ezer kilométer és edzőmunka volt benne. De az izmos könnyen lesz itt puha, ott löttyedt, amott laza. És hát a 40, az 40. Anya és nő vagyok, ugyanolyan, mint a többi negyvenéves.
Szóval mikor sportol anya? Akkor, ha úgy alakítja. Ez az igazság. Mert tudja úgy alakítani a napjait, hogy heti háromszor-négyszer beleférjen a testmozgás. Hogyan tudtam én régen, és hogy tudom most úgy alakítani?
A legtöbbet a férjemmel sportoltam, mozogtam, másztam, bringáztam, lógtam, csatoltam, úsztam, eveztem.
A legjobb edző a világon, mert alapból az ő egy lépése nekem kettő (majdnem két méter az én 167 centim mellé). És ez a futásnál még több. Bringázásnál szintén, erőnléti sportoknál szintén tartanom kell vele az iramot (na jó, nem tudom, de legalább húz). Nagymamák, testvérek vigyáztak a gyerekekre, és ellógtunk pár órára, egy-két napra valahova, és aktívan töltöttük azt az időt, kettesben. Szeretek a barátnőimmel is együtt edzeni, miközben a gyerekeink futkosnak körülöttünk, mi pedig emelgetjük a súlyzókat (csak helyette néha beszélgetünk inkább, megeszünk egy tál sütit, és megiszunk egy pohár bort). Néha egymás gyerekeire vigyázunk, hogy a másik tudja tenni a dolgát, és abba a sport is belefér.
A gyerekeim is kiváló partnerek, bringás kísérőként, váltásként, súlyként vagy épp számolóbiztosként. És milyen szigorúak!
Szóval próbálok újra reggelfelkelni, estemozogni, ebédszünetbenfélórátkocogni, hétvégénhajnalbanedzeni.
Ma végre (hosszú idő után újra) igazi sportos anya-napot tartottam, a nyári szabadság megnyitójaként. Délelőtt egy bringás teljesítménytúra a fiammal, délután laza kocogás egyedül, utána nyújtásként néhány súlyzós gyakorlat otthon. Közben lejárt a mosógép, felszáradt a padló, megkelt a kakaóscsiga tészta és elkészült ez a bejegyzés. Vallom, hogy az egészséges család mozgatórugója az egészséges anya, ugye igazam van?!
