Igyekszem minden „vízazonos” dolgot megosztani veletek magammal kapcsolatban.
- a társadalmi normáknak megfelelően fürdök benne
- túl keveset iszom belőle
- heti 6-szor viszem a gyerekeimet úszás oktatásra.
9 évesen volt egy autóbalesetem, ami után rehabilitációként úszást javasoltak az orvosok. Kemény edzőhöz kerültem. Se siker élmény, se motiváció, ellenben sok családi huza-vona, mígnem anyukám hisztiző önmagamra nem engedte a hideg zuhanyt:
– Menni kell, és kész.
A lábam rendbe jött, de stabil vízparti ember lettem.
Felnőttként vízilabdás kolléganőm megpróbáltam bevonzani a futás bűvkörébe – ami olybá vehetjük, hogy sikerült.
– Rendben, én futok veled, ha te átúszod az öblöt velem.
Átúsztam. 1:51 lett. A számról a bőr életemben először hámlott le egy darabban, úgy felégett.
Majd lett 2 lelkes, ügyes vízimádó gyermekem, ami napi szinten uszodához köt.
Kislányom szeretet nyelve a minőségi idő… vízben.
– Anya! Átússzuk a Balatont együtt, mint Lacikáék (Szilágyi László, unokatestvérem , aki úszik a Vizesgálánis is, Sportágválasztó, RUN AWAY) az esküvőjük után?
– … Persze… szívesen úsznék veled!
Tavaly nagy családi élményként éltük meg a Vizesgálát nézőként. Idén szintén családi esemény lesz.
És – kislányomnak hála – immár van „vizes” célom.
Tervem és motivációm része, hogy vasárnap a medence nedvesebbik oldalán is jelen leszek.
– Anya! A bajnoknak is hideg a víz, mikor először beleugranak?
Ezt a kérdést ettől még nem fogom tudni a maga hitelében megválaszolni, de majd őket megkérdezem!
