Pádár Ildikó kétszer állt olimpiai dobogón. 1996-ban Atlantában bronzérmet, 2000-ben Sydneyben pedig ezüstérmet szerzett. Két vb-ezüstje mellett egy Európa-bajnoki arannyal és egy Eb-bronzzal is büszkélkedhet. Most a Ferencvárosnál utánpótlásedző, így nem is kérdezhettünk nála hitelesebb szakembert kézilabdáról.
Mennyit változott a kézilabda az elmúlt 20 évben?
Rengeteget. De ne feledjük, hogy a gyerekek is alaposan megváltoztak, így ebből kiindulva az egész kézilabdás közeg is más lett.
Miben mások a gyerekek?
Nekik zsigerből valahogy nem egyértelmű, hogy egy csapaton belül mindenért sokat kell tenni. De pont ezért vagyunk mi, hogy ezekre a fontos dolgokra felhívjuk a figyelmet, és irányt mutassunk. Abban az időben, amikor mi kezdtük ezt a sportágat egyértelmű volt, hogy a csapatba kerülésért is meg kell harcolni, és az ottmaradásért is. Manapság egy kicsit kényelmesebbek a fiatalok.
Ezt gondolom a családból hozzák…
Egyértelmű. Mi azonban igyekszünk az edzéseket úgy lebonyolítani, hogy az „családmentes” legyen. Nem jó az, ha apuka, anyuka a pálya szélén megnézi az edzést. Persze tartunk minden hónapban nyilvános tréningeket is, ott mindenki megnézheti a saját gyerekét, és természetesen a meccseken is.
Milyennek látod, hogy a mai kor gyereke mennyivel könnyebben találhat rá mondjuk a kézilabdára, mint régen?
Most minden információ könnyen megszerezhető egy-egy sportággal kapcsolatban. Rengeteg sportközvetítés van a televíziókban, és ott vannak olyan nagyszerű rendezvények is, mint például a Nagy Sportágválasztó, amelyen ki lehet próbálni mindent. Úgy gondolom, hogy a mai gyerekek sokkal könnyebben közel kerülhetnek az egyes sportágakhoz, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt. Az más kérdés, hogy az internet és a számítógépek világában a gyerekek „sportos ingerküszöbe” már nem ott van, mint pár évvel ezelőtt.
Hány éves korban érdemes elkezdeni a kézilabdát?
A szivacskézilabda bevezetésével, amely a 2000-es évek elején terjedt el, már gyakorlatilag óvodás korban elkezdhetik a kézilabdát. Később, amikor elhagyják a szivacskézit, akkor jöhet a bőrlabda…
(Bányász Árpád)
