A Sportágválasztó magazin új sorozatában ismert sportolóink osztják meg Velünk, hogyan is választottak sportágat. Hétköznapi esetben ez most is így lenne, de Kiss Gergely és az ő 35 éves pályafutása minden, csak nem hétköznapi, mely most a végéhez ér. Kivételes ember, kivételes karrierrel – ez pont elég ok arra, hogy az Ő sportágválasztását kiegészítve, ezúttal mi ragadjuk magunkhoz a szót…
Az a legjobb, ha Ő maga kezdi el a mesélést, méghozzá azzal, hogy beavat minket abba, miért a vízilabdára esett a választása, mikor, hogyan és hol indult el ezen a nagyon hosszú, tartalmas, izgalmas, eredményes, felejthetetlen úton?
„Szerintem egész érdekes utat jártam be és nem hétköznapi módon lettem vízilabdás. Akkoriban a VII. kerületben, Budapest és az ország legzsúfoltabb körzetében egyetlen versenymedence sem volt. A szüleim gyakorlatilag nem tudtak úszni, egy kis kézilabdás múlton kívül nem volt kötődésük az élsporthoz. Én már óvodás koromban is imádtam a vizet, aztán az egyik másod-unokatestvérem lement vízilabda előkészítőbe. Én is kipróbáltam és azonnal beleszerettem ebbe a gyönyörű játékba. Így kezdődött minden. 24 évet tanultam életemben különböző szinteken, de az uszodában ígyis sokkal több időt, 35 évet töltöttem el eddig.”
Pályafutásának legfontosabb történései, eredményei és a medencében átélt legmeghatározóbb pillanatai mellett mi sem mehetünk el szó nélkül. Gergő 1984-ben, 7 évesen, a BVSC együttesében kezdett el vízilabdázni és most, 2019-ben, 41 esztendősen, a Honvédban ér véget profi pályafutása (utolsóként a három olimpiai bajnoki címet nyerő csapat tagjai közül!).
Elmondhatatlanul sok mérkőzést játszott, még annál is többet edzett, megannyi felejthetetlen élménnyel gazdagodott és olyan bajtársakkal harcolt, akik később igaz barátaivá váltak. Néhány mámorító pillanatnak mi is szemtanúi lehettünk. Ki ne emlékezne egy-egy óriási Kiss-bombára a jobb szélről, kötésig kiemelkedve a vízből? A gólörömre, amit kinyújtott nyelvvel ünnepelt a 2011-es sanghaji világbajnokságon? Arra a hideg fejre és forró szívre, melyek igazán az ő erényei voltak a mérkőzések legkiélezettebb időszakaiban?
Hogy ezek a kvalitások és az a csapatmunka, az a csapatszellem, mely ezt a generációt jellemezte, milyen eredményekhez vezettek? Felsorolni is hosszú, hát még belegondolni mennyi vér és verejték tapad ezekhez a sorokhoz, mennyit kellett dolgozni, szenvedni, küzdeni, harcolni azért, hogy egyszer elmondhassa magáról: Én egy… háromszoros olimpiai bajnok, világbajnok, kétszeres Európa-bajnok, kétszeres Világliga-győztes, Világkupa aranyérmes, háromszoros BL-győztes, LEN Kupa aranyérmes, Európai Szuperkupa aranyérmes… vízilabdázó vagyok.
Példakép. Vízilabdázó. Jogász. Családapa. Férj. Barát. Munkatárs. Producer. Gyártásvezető. Író. Kommunikációs igazgató. Nagykövet.
Kiss Gergely, a Nagy Sportágválasztó kommunikációs igazgatója és az Ötpróba Tokióba programsorozat futónagykövete. A „kollégánk”. Így talán megengedhető, hogy ezen a ponton egy kicsit, mint munkatársról, barátról és mindannyiunk példaképéről beszéljünk. Őszintén, közösségünk minden tagja hálát adott már legalább egyszer azért, hogy ismerhetjük, nagyon is jó kapcsolatot ápolhatunk, kötetlenül beszélgethetünk, viccelődhetünk, dolgozhatunk egy olyan emberrel, egy olyan sportolóval, akit tényleg nem lehet nem szeretni. Hogyan is lehetne? Amikor arra eszmélünk fel egy átlagos napon, hogy felzúg a Mustang motorja és porfelhő lepi el a parkolót, egymásra nézve mindannyian tudjuk: „Itt van Geri.”. Amikor egy vízilabdás világeseményt követünk együtt a képernyők előtt és nem értjük a zónavédekezés lényegét, jön Geri és teljes átéléssel, rajzzal illusztrálva világosít fel bennünket. Amikor egy nehéz hét közepén, jól esne egy kis energia, megjelenik Kiss Gergő az ajtóban, kezében egy nagy adag rétessel. De mind emlékezünk a karácsonyra kapott ajándék, házi készítésű birsalma pálinkára, vagy amikor a világ másik oldalán több hónapot tölt, hogy minden tudását átadja az ottani fiataloknak és hazaérkezése után minden asztalra egy kis plüss kengurut hoz, mert ott is gondolt ránk. Az sem ritka, hogy részvételével egyes megbeszélések nevetésekbe torkollnak és a könnyeink is potyognak már. Tényleg kivételes ember, kivételes karrierrel ugye?
Bár a 7-es sapkát ma szögre akasztja, Kiss Gergely önmaga, a szenvedélye, az elhivatottsága, az embersége miatt, megismételhetetlen és túlszárnyalhatatlan lesz, örökre. Lehet, hogy a profi vízilabdavilág most búcsúzik Tőle, de ahány helyen – jótékonysági akciókon, versenyeken, filmpremiereken, iskolákban, rendezvényeken – és ahány féleképpen – futónagykövetként, kommunikációs igazgatóként, producerként, tanácsadóként, motivátorként – szolgálja a magyar élsport, szabadidősport és a magyar fiatalok érdekét és fejlődését, mindig is az emberek szívében marad…A miénkben legalábbis biztosan.
