Feltörekvő tehetségeink is egyre inkább helyet követelnek maguknak a hazai sportéletben és nincs ez másként a sportágválasztásról szóló rovatunkkal sem. Ezúttal Klement Kármen, a Vasas SC és a Career Sport Management versenyzője állt rendelkezésünkre, hogy meséljen a kezdetekről és eláruljon néhány érdekességet a sporttal való kapcsolatáról.
A 21 esztendős, korosztályos magyar bajnok karatésnak eleinte nem volt egyértelmű a döntés, hogy melyik sport rabolja majd el a szívét, rengeteg mozgásformába belekóstolt, függetlenül víztől, szárazföldtől, egyéni vagy csapat, technikai vagy labdás jellegétől, mielőtt megállapodott annál, mely minden tekintetben a legmegfelelőbbnek bizonyult számára.
„Nagy mozgásigénnyel rendelkező gyerek voltam, imádtam sportolni, mozogni. Már az óvodában elkezdtem sportolni, úsztam és tornásztam, még síeltem is. Mikor első osztályos lettem, akkor kezdtem el karatézni, de akkor még a karate mellett sok más mozgásformát is kipróbáltam, a jazz balettől kezdve a teniszen át a kosárlabdáig, mindent. Évről évre csökkent a különböző sportok száma az életemben, sokat meguntam vagy nem láttam benne kihívást. A karate volt az egyetlen olyan sport, amiben tudtam újabb es újabb kihívásokat találni.”
Fiatal kora ellenére határozott véleménnyel rendelkezik arról, hogyan is érdemes dönteni azoknak, akik még nem találták meg a számukra leginkább szerethető sportágat, sőt Kármen esetében erre külön szabályt is alkalmaztak a családban.
„Akik gondolkoznak, hogy milyen sportot csinálnának szívesen, azoknak azt tudom ajánlani, hogy minél fiatalabb korban próbáljanak ki minél több sportágat, hogy megtudják azt, hogy melyik illik hozzájuk a leginkább és, hogy melyikben érzik magukat a legjobban. Nálunk otthon az volt a szabály, hogy ha egy sportot elkezdtem, akkor azt minimum fél évig kellett csinálnom, azért hogy több tapasztalatot tudjak szerezni az adott sporttal kapcsolatban, ami alapján majd döntést tudok hozni, hogy a jövőben szeretném-e folytatni. Mivel kiskoromban nagyon sok sportággal találkoztam, így teljesen biztos vagyok benne, hogy nem választanék másik sportot magamnak a karatén kívül.”
A családi történeteknél maradva egy emléket is megosztott Velünk arról, hogy mit és legfőképpen mennyit jelent/jelentett számára a sport, melynek érdekessége, hogy nem a mostani, hanem még egy előzőleg kipróbált mozgásformával kapcsolatos.
„Apukám mindig egy emléket mesél el, ami mindent elárul arról, hogy mennyire szerettem és szeretek sportolni. A történet az óvodás úszó edzésemről szól, ahol én mindig kétszer annyit úsztam, mint a többiek. Amint végigúsztam egy hosszt gyorsan másztam ki a medencéből és futottam vissza az elejére, míg a többiek csak lassan sétáltak vissza mellettem. Amint szabaddá vált az ugrókő gyorsan másztam fel rá és ugrottam be a medencébe és olyan gyorsan úsztam, ahogy csak tudtam, hogy minél előbb be tudjak újra ugrani és úszni.”
