A testedzés és a fizikai aktivitás mellett legalább annyira, de talán még fontosabb, hogy fejben, mentálisan egyensúlyba kerüljünk. Elég erősek legyünk szembenézni a kihívásokkal, legyőzni a félelmeinket, kitartani a rosszabb napokon és megtalálni azt a motivációt, amellyel eredményesek lehetünk az élet bármely területén. Az első lépés egyszerűbb, mint hinnéd. Végy a kezedbe egy könyvet és kezdj el olvasni!
Új rovatunkban, havi egy, sport témájú könyvet ajánlunk számodra, mely elolvasásával szert tehetsz arra a mentális egyensúlyra és motivációra, mely szükségeltetik a mindennapjaid minél teljesebb megéléséhez és ahhoz, hogy a jövőd igazán a Te kezedben lehessen.
Az én könyvem: Kása.
Hu, hol is kezdjem? Talán ott, hogy közvetlenül azelőtt mielőtt elkezdtem írni ezt a cikket, elolvastam a könyv előszavát – a címe „Előjáték – Utólag”, mely már önmagában sokatmondó -, hiszen őszintén bevallom, régen olvastam el utoljára ezt a könyvet és fel szerettem volna idézni a hangulatát, a hangulatot, mely oly sokat adott nekem. Hát sokkal hatásosabb lett, mint hittem… Ahogyan a legelső alkalomkor most sem akartam és tudtam letenni és becsukni, de ezúttal muszáj volt, hogy egyszer elkészüljön ez az írás. 🙂
Mindig is érdekelt a sportolók mentalitása, a sportpszichológia, és ha ezt egy önéletrajzi könyv adja meg számomra, akkor az maga az álom. Mi lenne hitelesebb annál, mint amikor egy sportoló önmaga avat be Téged a titkaiba, a karrierje legnagyobb nehézségeibe és örömeibe, egyszóval az életébe? A Kása megfelel mindennek és még többnek is.
A búcsú mindig rettentő sok érzelmet kavar fel egy élsportoló és természetesen egy ember életében. Kása könyvének középpontjában a karrierjének befejezése áll, ezáltal kölcsönöz a történetnek egy végig érződő meghatottságot, egy olyan igazi, belső átélést, mintha Te is folyamatosan éreznéd azt, amit Ő átél/megél. Az előszó hatásosságáról már ejtettem néhány szót – és mást is, amit még ejteni szokás ilyen szituációk alkalmával -, de ennél jóval többre számíthatsz, ahogyan lapozod az oldalakat és fejezet fejezetet követ.
Érdekes lehet, hogy már az első 10 oldal alkalmával a sztori végére ugrunk, és ide is térünk majd vissza az ötödik fejezet közepén, ez ad egyfajta keretet az írásnak. De addig még annyi, de annyi minden lezajlik… konkrétan 36 év minden fontosabb történése szerephez jut.
Nekem, mint aki imádja a sportot, a sportolókat, a sport minden egyes rezdülését, borzasztóan fontos, hogy ez álljon egy ilyen jellegű könyv középpontjában, tehát valamilyen formában ez köszönjön vissza minden egyes lapról. Ez persze nem jelenti azt, hogy taktika, edzés, mérkőzés és ezek mindenféle keresztezésére vagyok kíváncsi orrvérzésig, de például én kevésbé tartom fontosnak túlzásba vinni ilyenkor a sportoló magánéleti vagy bulvár jellegű ügyeit.
Ebben a könyvben zseniálisan el van találva az egyensúly mindenben, de tényleg mindenben. Járunk Budapesten és külföldön is, többek között Ausztráliában és Olaszországban. Nagyon ritka nálam az a könyv, ahol tisztán magam elé tudom képzelni az egyes helyszíneket, de itt, ez magától értetődőnek hatott. A kemencében sülő pizzák illata a Regina Margheritában, Genovában, a hullámok csapódása a móló hatalmas köveihez, a Gold Coast pálmafás tengerpartja. Ahogyan idelapoztam ezekhez a részekhez, szinten magam előtt látom és érzem mindezt. Elképesztő.
Tehát szó sincs arról, hogy itt minden csak és kizárólag a sportról szól. Rengeteg civil helyzetet, párbeszédet, tapasztalatot mesél el Kása, akár a folytonos csatát, melyet „teknős énjével” vív, vonzódását a sebességhez és annak rémisztő következményeit, kisgyermekkori élményeit a világ másik pontján, illetve megtörtént vagy elképzelt „nőügyeit”. Ezek egyensúlyára céloztam fentebb, pont annyi van belőle amennyi szükséges, se több, se kevesebb és olyan szóhasználattal, szófordulatokkal, olyan stílusban, mely gördülékennyé, érdekessé, viccessé és egyben kegyetlenül élvezhetővé teszi a könyvet. Őszintén, irigylem azt, aki ilyen hatásosan tudja érzékeltetni a legapróbb és legnagyobb dolgokat is. 🙂
Azért nem hazudtolom meg magamat – bár imádtam a sporttól elvonatkoztatott részeket is –, nekem mégiscsak a sportoló fejében zajló ingerek, amik igazán felvillanyoznak. Mert mit gondolunk, mit látunk kívülről? Azt, hogy Kása hihetetlen laza, magabiztos, határozott, mindene megvan, sikeres, jóképű és imádják. És mi rejlik e mögött? Munka, szorgalom, kitartás, néhány tévhit és kétely. Bebizonyosodik, hogy Neki is, mint minden élsportolónak, vannak rosszabb napjai, sőt hullámvölgyei, mi több, kudarcai. Össze tud törni, el tud bizonytalanodni, meg tudja járni a poklok poklát, többször is, de újra és újra fel tud állni, meg tud küzdeni önmagával és soha nem adja fel. De megdőlnek olyan tévhitek is, mint, hogy Kása fapofa és érzelemmentes. Garantálom, hogy ezt többszörösen cáfolja majd, sőt többszörösen cáfolom én is, itt és most.
Ha az eredeti kiadásban nem is, az enyémben láthatsz néhány jelzést a sorok között. Ezeket akkor rajzoltam bele, mikor másodszorra olvastam el. Elsőre a lehető legteljesebben szerettem volna kiélvezni minden egyes szavát, megélni minden egyes érzést, amit adott nekem abban a pillanatban. Másodszorra már kiemeltem azokat a bekezdéseket, azokat a mondatokat, melyek különösen nagy hatással voltak rám, melyeket rögtön észreveszek, ha újra és újra kinyitom a könyvet.
Most, hogy írom ezt az ajánlót, lehetőségem is van arra, hogy felfedezzek néhány ilyet és ennek segítségével idézzek fel magamban emlékeket, melyek sokat jelentenek nekem vagy lássam azokat a képeket, melyeket akkor láttam, mikor először olvastam Kása könyvét. Nem utolsósorban pedig felhívják a figyelmem arra, hogy ne tegyem messzire és időnként nyissam ki és nézzek bele. 🙂
