2020-ról 2021-re. A történelem során először halasztottak el egy olimpiát, mely döntés megkérdőjelezhetetlen és felettébb ésszerű. Ahogyan viszont a koronavírus megváltoztatja a világot, úgy – ezzel összefüggésben – az ötkarikás játékok is átírják sportolóink terveit és felkészülésüket. Nézzük kire hogyan hat ez a gyakorlatban.
Péni István, Európa-bajnok sportlövőnk az elsők között szerzett kvótát a tokiói olimpiára még 2019 februárjában. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntésének okán a játékok évszáma megváltozott, de István ugyanaz maradt. Kíváncsiak voltunk, hogyan élte meg az olimpia elhalasztásának hírét, mennyire befolyásolja ez az Ő felkészülését.
„Szomorú vagyok, hogy ez így alakult. Sok ezer sportoló és felkészítő szakember terveit húzta a vírus keresztbe, de ennél egyértelműen fontosabb a járvány kezelése. Szerencsére, én a 23 éves koromból adódóan abban a helyzetben vagyok, hogy egy év ide vagy oda keveset számít. Az évszám más, a cél ugyanaz, mi alkalmazkodunk, de most mindenki maradjon otthon, hogy minél hamarabb túl legyünk rajta.”
Késely Ajna, Európa-bajnoki ezüstérmes úszónk élete is hétről-hétre, napról-napra változott meg, ahogyan hallotta, dolgozta fel és végül fogadta el a veszélyhelyzet miatti korlátozásokat. Mindezek tetejében tegnap hivatalossá vált a világ legnagyobb sporteseményének elhalasztása. Ajna az elmúlt napok, hetek történéseit foglalta össze Nekünk, saját megítélése és megélése szempontjából.
“Most már nevetségesnek tartom, amikor kiborulásomat nyilvánítottam azzal kapcsolatban, hogy hogyan fogom megnézni az új filmeket, színdarabokat, ha bezártak a mozik és a színházak. Persze, ekkor nem voltam tisztában a hírekkel és a helyzet komolyságával. Nem tudtam, mivel állunk szemben, azt hittem nem fordul ennyire rosszra a helyzet. Ez után arcul csapott a tény, hogy elhalasztják az országos bajnokságot. A három hetes edzőtáborozásunk után egy napig sem élvezhettem az itthoni medencénk “melegét”, mikor jött a hír, hogy bezárták az úszók ún. otthonát. Könnyekkel a szememben még mindig hálás lehettem azért, hogy a családom egészséges, van étel az asztalunkon és az olimpia reménye még ott lebeg. A szóbeszéd rettentő gyorsasággal suhant az emberek között, hogy elhalasztják az olimpiát, de a gyermeki naivság, hogy ennél rosszabb hírek nem érkezhetnek, bennem élt. Majd sorscsapásként ért, hogy elhalasztják véglegesen. Gyászolom is egy picit, az egészet, de nem is az olimpia miatt, hanem azért, amit feltettem a polcra ezért. Gondolok itt a szórakozásra, a kapcsolatokra és a tanulásra. Most egy “B” opciót kell, hogy felállítsak magamban, az edzőmmel, a tanáraimmal és a családommal. Felnőtt fejjel gondolkozva, jó döntés született, egyenlő esélyekkel és edzési lehetőségekkel kell egy olimpiára felkészülni. Az edzéstervekben szerintem nem sok mindent fogunk változtatni, a cél adott és edzeni, küzdeni kell érte nap, mint nap. Fáj, hogy az elmúlt három hónap munkáját sehol nem bizonyíthatjuk magunknak, de most a fegyelmezettség és egymás támogatása lesz a következő napokban, hetekben a központi dolog. Az emberiség egészsége a legfontosabb és hogy a világ rendje visszaálljon. Imádkozom és hálával gondolok Mindenkiért.”
