Pintye Tímea ízig-vérig amazon: thai box bajnok, aki Amszterdamtól Szenegálon át Brazíliáig végigbunyózta a világot, és hol van még a vége. Első profi meccsére Thaiföldön került sor, ahonnan törött bordával, de egy büszkén kipipált bakancslistás sikerrel tért vissza Európába. Közben digitális nomádként saját céget vezet, ha pedig nem talál megfelelő edzőcuccot magának, akkor nem teketóriázik: hobbiból létrehoz egy sportmárkát. A thai boxot missziónak tekinti: edzőként szeretné, ha minél több nő átélhetné azt a felszabadító érzést, amit a teljes erőbedobással, szívvel-lélekkel vívott küzdelem nyújtani tud.
Kicsi, látszólag törékeny lányként hogyan kötöttél ki éppen a thai box mellett?
Teljesen véletlenül. Világéletemben sportoltam: kiskoromban versenyszerűen atletizáltam, aztán floorballoztam – de amikor később, egyetemistaként kiköltöztem Spanyolországba, akkor nem találtam magamnak floorballcsapatot Málagán. Mivel akkor már tudtam, hogy fel szeretném fedezni a világot, és hogy valószínűleg gyakran leszek úton egyedül, logikusnak tűnt önvédelmi sportágat keresnem. Ilyesmit nem tudtak ajánlani a teremben, ahová lementem, volt viszont helyette muay thai, azaz thai box, amiről korábban sosem hallottam, úgyhogy kíváncsiságból kipróbáltam. Tele volt kétajtós szekrény méretű pasikkal az edzés, és sejtelmem sem volt, mi az az árnyékbox, amit bemelegítésként kellett volna csinálni. Szóval megfogadtam, hogy ha túlélem ezt a másfél órát, akkor én ide be nem teszem a lábamat többet, mert nem nekem való. Amikor viszont pár perccel később rámadták a kesztyűt, és tiszta erőből meg kellett ütnöm valamit, az annyira fantasztikus érzés volt, hogy azonnal beleszerettem a sportágba, és onnantól kezdve hetente ötször lejártam.
Mi a jó a bunyóban?
Valószínűleg az, hogy annyi stresszt sehogy sem tudsz másképp levezetni, mint amikor teljes erőből ütsz és rúgsz. Egy thai box edzésen pedig végig ezt csinálod. Úgyhogy most már a világ legnyugodtabb embere vagyok: teljesen zen állapotban maradok, akárki is próbál felidegesíteni. A másik dolog pedig az, hogy a thai box hatalmas önbizalmat ad. Akkora királynak éreztem magam már három hét edzés után, hogy alig vártam, hogy egy diszkóban belém kössenek. Persze csak viccelek: nem a verekedés, hanem magam miatt edzek, és sosem voltam harcias, ha netán belém kötöttek. Hiszen az különböztet meg minket az állatoktól, hogy tudjuk kontrollálni az érzéseinket, és a thai box erre a fegyelemre is megtanított. Meg persze megvéd a tettlegességtől az a tudat is, hogy súlyos sérülést tudnék okozni a másiknak.
Jól tudom, hogy a thai boxban mindig minden teljes erőből történik, nincsenek tompítva az ütések és a rúgások?
Igen, ha meccs van, akkor teljes erőbedobással küzdünk. A thai boxot azért is tartják a világ egyik legveszélyesebb sportágának, mert mi minden testrészünket használjuk. A rúgások és az ütések mellett a könyökünket és a térdünket is bevetjük, úgyhogy az egész testünk fegyverként funkcionál.
Előny vagy hátrány, hogy kicsi vagy?
Inkább előny, mert gyorsabb és könnyebb vagyok, és jó technikával, megfelelően használva a súlyomat így is hatalmasat tudok ütni. Amikor Thaiföldön edzettem, megfigyeltem, hogy a sok vékony helyi thai box harcosból az utcán nem sokat néznél ki, de amikor elkezdenek bokszolni, leesik az állad. Málagán inkább azért gyúrtak a fiúk, hogy jól mutassanak a strandon, a nehéz izomzat többnyire hátrány.
Nagy világjáró vagy, digitális nomádként élsz. Hogy tudnak így rendszeresek lenni az edzéseid?
Úgy, hogy ha megyek valahová, akkor az első dolog, amit felderítek, hogy hol vannak thai box edzések. Sőt: már szállást is ennek fényében választok. Erre a rutinra szükség is van amúgy, mert ha sokat utazol, és te osztod be az idődet, akkor könnyen szétesel. Hiszen nem állandóak a barátaim, a munkám, a szállásom, kivéve a thai boxot. Akár szomorú, akár vidám vagyok, ugyanúgy várom és igénylem az edzést: olyan, mint egy jóbarát, akire mindig lehet számítani. De persze segít igazi barátokat is találni bárhol a világban.
A világ minden táján van lehetőséged és időd edzeni? Hiszen közben saját céget viszel, és a munkád mellett az Instagram oldaladat is menedzselned kell, ahol több mint 15 000 követő várja a beszámolóidat a világjáró kalandjaidról.
Meglepő módon igen. Bokszoltam Amszterdamtól kezdve Marokkón és Szenegálon át Dél-Amerikáig mindenhol, ahol megfordultam. Valahogy mindig küzdősportolókba botlok, kezdve a budapesti taxisoktól. De persze közben az adott hely felfedezésére is szánok időt, hiszen azért utazom, hogy különböző kultúrákat ismerjek meg, és általuk formáljam a személyiségemet.
Ért valaha diszkrimináció a sport világában azért, mert nő vagy?
Minden egyes edzést úgy kezdek egy új helyen, általában főleg fiúk között, hogy megmosolyognak, és azt éreztetik velem: na, ez olyan kis aranyos lesz… Aztán amikor látják, hogy tudok is, akkor rögtön befogadnak: hívnak ide-oda, mindig sok a közös program.
Thaiföldön volt eddig a legkeményebb megmérettetésed: az első profi meccsed. Hogy kerültél oda?
A thaiföldi utazással az volt a célom, hogy életemben először ringbe menjek. Akkor már 5 éve bokszoltam, de addig sosem volt még csak egy barátságos meccsem sem, mert a felkészülés elképesztően idő- és energiaigényes. Olyankor nincs más az életedben, csak az edzés. Nincs kiruccanás a barátokkal, ahogy nincsenek nagyobb céges projektek sem. Londonban van a fő bázisom, ahol annyi érdekes program vonta el a figyelmemet, hogy ott esélytelen volt ringbe kerülnöm. Úgyhogy Thaiföldre kifejezetten edzeni mentem: a klubban meg is mondtam, hogy nem szórakozni jöttem, ezért ennek megfelelően álljanak hozzám az edzők. Phuketen profi thai box harcosokkal edzettem egy hónapig, hetente 6 napot, napi 4–6 órán át. Aztán kiplakátolták velem fél Phuketet, és hó végén lezajlott a meccsem.
Te győztél?
Nem, sajnos megrepedt a bordám: technikai KO-val kaptam ki a negyedik menetben. Annyiszor rúgott bordán az ellenfelem, hogy úgy éreztem, ha még egyszer eltalál, akkor átszakítja a tüdőmet, és meghalok. Másnap viszont felkeltem, és a világ legkirályabb emberének éreztem magam: nagyon büszke voltam, hogy végre ringben is megmutathattam, mit tudok. Annak ellenére is, hogy minden lélegzetvételnél fájt a bordám, és még előttem állt egy hosszú repülőút Európába.
Thaiföldön mennyiben más a thai box, mint máshol a világban?
A thaioknak ez egy életút és életmód. Míg Európában sokszor még a profi sportolók sem engedhetik meg maguknak feltétlenül, hogy csak a sporttal foglalkozzanak, Thaiföldön már gyakran eleve bokszolónak szülik a gyerekeket, és egészen kicsi koruktól ott állnak az edzőteremben. Az anyagi része viszont azért kérdéses, mert a klubok tulajdonosai általában külföldiek, akik leveszik a bevétel egy jó részét, de a győztes és a vesztes meccsek után is fizetnek a sportolóknak. Az én ellenfelem például egy szegény falusi lány volt, akinek szerintem még az is lehet, hogy ez volt az egyetlen bevételi forrása.
Később hogyan alakult a versenyzői pályafutásod?
Élt bennem a bizonyítási vágy, hogy győzni szeretnék. Eddig hat meccsem volt, amiből ötöt nyertem meg. A második különösen nagy diadal volt, mert egy gálameccsen vettem részt, ahol 45 kilósként egy 54 kilós lányt vertem meg. Aztán hívott is a londoni edzőm, hogy legyek náluk profi hagyományos bokszolóként, de erre már nemet mondtam. A thai boxban ugyanis az a jó, hogy nemcsak a fejedre kapsz ütéseket, hanem az egész testedre, a ritkább fejsérülések miatt pedig kevésbé fenyeget a veszély, hogy károsodik az agyad. A klasszikus boksznál ez nem így van, én pedig nem vágytam rá, hogy majd 40 évesen ne tudjak már mondjuk kettesével számolni. Emellett pedig szabadabb életet szerettem volna, barátokkal, karrierrel, ezért nem vállaltam be egy ilyen komoly elköteleződést. Tavaly viszont megnyertem a Thai Box és a K-1 Light Országos Bajnokságot is a súlycsoportomban Magyarországon.
A győzelmek után mi hajt még előre?
Thaiföldön tanulni és ringbe menni bakancslistás kaland volt, és ezt kipipáltam. Ahogyan az országos bajnokság is. Most már inkább küldetéstudatot érzek magamban, hogy átadjam azt a nagyszerű érzést, amit nekem a thai box nyújt. Főként a nőknek, akiktől ez a sportág távolabb áll, pedig hatalmas élmény, és rengeteget ad. Tavaly nyáron kezdtem thai box edzéseket tartani, és hamar 60 fősre nőtt a csoportom. Ez azt mutatja, van rá igény, és aki kipróbálja, rendszerint beleszeret a sportágba. Most ingyenes edzéseket is tartok Zoomon, egészen kezdőknek, ahol a 60 fölötti anyukám is velem sportol.
Az edzés mellett nemrég saját sportmárkát hoztál létre, Kasattri néven, aminek a szlogenje így szól: Engedd szabadjára a benned rejlő harcost! Mit jelent ez neked, és honnan az állandó alkotási vágy és kezdeményezőkészség?
Őszintén szólva nem találtam olyan edzőcuccokat, amik igazán tetszettek volna, úgyhogy megcsináltam magamnak, és másnak is megtetszett. Az idők során felismertem, hogy szinte mindenre képes az ember, ha a kifogások helyett következetesen az utat és a megoldást keresi a vágyai megvalósításához. Addig nem is szoktam elindulni egy másik irányba, amíg véghez nem viszem, amit a fejembe vettem. Amikor eldöntöttem, hogy ringbe megyek, akkor takarékra tettem minden mást, az ügyfeleim és a világ látnivalói pedig szépen megvártak. Szerintem annyi a titok, hogy mindig a kitűzött célt kell szem előtt tartani, tanulni a hibáinkból, és előrefelé nézni.
Fotók: Pintye Tímea
