A családban én voltam az első és egyedüli, aki komolyan élsportolt. Azonban az egész család nagyon szereti a sportot és a gyerekkoromat a sport övezte végig. Emlékszem, hogy édesapámmal minden hétvégén az volt a programunk esténként, hogy valamilyen versenyt/mérkőzést néztünk a tv-ben, és minden hétköznap este lefekvés előtt az adott napi sporthíradót meg kellett nézzük.
Egy vidéki kisvárosban születtem és ott is nevelkedtem, majd 12 éves koromban édesanyám kapott egy jobb munkalehetőséget és Budapestre költöztünk. Vidéken nem volt sok lehetőségem a különböző sportágak kipróbálására, mert csak kézilabda és labdarúgás volt, amit űzni lehetett. Én kézilabdáztam, de valahogy sosem éreztem magaménak a sportágat.
Majd miután felköltöztünk a nagyvárosba, kitárult előttem a „világ” és megannyi sportág űzésére adódott lehetőség. Azonban engem mégis egyetlen sportág fogott meg és az nem volt más, mint a kenu. Amikor felköltöztünk sokat jártunk le a Duna partra sétálni, mert ez nekem kisgyerekként újdonság volt és a víz mindig is nagyon vonzott. Ahogy sétáltunk a Duna parton folyton láttam kenuzni a srácokat. Minden egyes alkalommal könyörögtem édesanyámnak, hogy hadd mehessek én is, de ő nagyon féltett ettől a sporttól, de a kitartó könyörgésem meggyőzte őt és beíratott az ottani kajak-kenu egyesületbe.
Nekem több se kellett, egy életre magához láncolt ez a közeg, amit a kenu sportág nyújtott. Nem csak örökké szóló élményeket szereztem, hanem örökké tartó barátságokat is, amelyek a sportág nélkül, nem valószínű, hogy megköttettek volna. Ahogy cseperedtem a sportág iránti szenvedélyem is egyre inkább nőtt, és idővel a kenu lett az életem. A kenuval keltem, a kenuval feküdtem. Egyre több időt és energiát fektettem a sportágba és egyre komolyabban vettem az edzéseket, mindaddig, míg ez tette ki az életem nagy részét.
A középiskola alatt a belefektetett idő és energia meghozta a gyümölcsét, és elkezdtek jönni a jobbnál jobb eredmények. Sikerült elérnem, hogy számos nemzetközi versenyen képviselhessem a hazámat, ami 17 évesen elég menő érzés volt. Időközben, az edzések és versenyek mellett elvégeztem a Testnevelési és Sporttudományi Egyetemet, Sport és Rekreációszervezés szakon. Idővel sajnos a sok edzés negatív irányba fordult és egy gerincsérülés miatt abba kellett hagyjam az élsportot.
Ezt követően egy nehéz időszak következett az életemben, de tudtam, hogy a sporttól nem szabad elszakadnom és belső indíttatásnak éreztem, hogy ne csak magamat tartsam a sport közelében, hanem másoknak is segítsek elmélyülni a sport által nyújtott lehetőségekben. Mintha meghallgatták volna a kívánságaimat, jött egy lehetőség, hogy csatlakozhatok a Nagy Sportágválasztó csapatába, ahol minden ambíciómat teljesíteni tudom.
Nagy boldogság számomra egy ilyen csapatban dolgozni, ahol mindenkinek az a legfontosabb feladata, hogy a sport által megváltoztassa az emberek életét.
