Idén szeptemberben 18 éves fennállásunkat ünnepeljük, mely apropóján szeretnénk rátalálni azon fiatalokra, akik 2007 szeptembere óta bármely Nagy Sportágválasztó eseményünkön megismerték azt a sportágat, melyet a mai napig versenyszerűen, egyesületi szinten űznek, részt vesznek hazai vagy akár nemzetközi versenyeken és az életük fontos részét képezi az amatőr vagy profi sport.
Kis Hunor Attila a gyeplabdával „esett szerelembe” rendezvényünkön és ez a kapcsolat elég tartósnak is bizonyul, Vele készítettünk interjút sportágválasztása történetéről.
–Mikor jártál először a Nagy Sportágválasztón és milyen benyomást keltett az esemény, hogy érezted magad?
Kis Hunor Attila: Szüleim elmondása szerint már 3-4 évesen kint voltam a sportágválasztón édesapámmal (2010-ben), de persze akkor még maximum a golflabdákat gurítgattam. A következő években is rendszeresen jártunk, de ha jól emlékszem, 2013 májusában mentünk először úgy oda, hogy komolyabban szétnézünk a különböző sportolási lehetőségek között. Nekem egyébként gyerekként nagyon nagy élmény volt ez a rendezvény. Sportos családból származom, nagyapám válogatott rúdugró és tízpróbázó volt, nagymamám többszörös megyei csúcstartó atléta, édesapám pedig labdarúgó, így aztán rám is átragadt a sport szeretete. Szívesen próbálok ki mindenféle sportot, és itt erre kiváló lehetőségem volt.
–Visszatértél-e később a rendezvényre vagy a gyeplabda sportág megtalálása után annak klubszinten való űzése került előtérbe?
Kis Hunor Attila: Igaz, hogy 2013-ban elköteleződtem a gyeplabda mellett, azonban utána is rendszeresen jártunk a Nagy Sportágválasztóra, mert a különböző sportágak kipróbálása során rengeteg új élményt lehet szerezni. Annyira megtetszett a rendezvény hangulata, hogy később, 1-2 éven át édesapámmal együtt önkéntesként is segítettük a szervezők munkáját. Habár az elmúlt években sajnos háttérbe szorult számomra az esemény az edzések, a mérkőzések és a válogatott felkészülések miatt, de néha kilátogatok, hogy elkísérjem a kishúgom, aki most 8 éves, és szintén alig várja, hogy ott lehessen.
–Miért pont ezt választottad, mi tetszett meg benne, volt-e már előtte bármilyen sportmúltad vagy orientálódtál-e bizonyos sportágak felé (egyéni, csapat, technikai, labdás, stb.,)?
Kis Hunor Attila: A legtöbb sportot szívesen néztem és űztem, de végül a gyeplabda lett az a sportág, ami megfogott. Azt szeretem benne, hogy egyszerű, de mégis összetett. Lényegében csak az ütővel kell kergetni a labdát. Viszont például ha picit máshogy fogod az ütőt, a kezedet máshogy rakod, változik a szög, máshogyan találod el a labdát, más erősséggel, és így elég finoman lehet szabályozni a passzokat, lövéseket. Nem is beszélve arról, hogy csak az ütő egyik oldalával érhetsz a labdához. Ezért aztán egyáltalán nem monoton, rengeteg féle trükköt, „menő” dolgot lehet vele mutatni, csinálni és sosem tudom megunni. Szinte mindig tudok valamilyen új dolgot tanulni vagy technikában, vagy a csapattaktikában. Ez a másik dolog, amiért szívesen járok gyeplabdázni, mert, hogy csapatsport, én pedig mindig szerettem a csapatszellemet. Az is növeli a változatosságát, hogy teremben és kültéren (nagypályán) is űzhető, és nyilvánvalóan más technika-taktika szükséges mindkettőhöz. Nem beszélve arról, hogy a klubok és a válogatottak is évente többször vesznek részt hosszabb, vagy rövidebb (egy-két napos) külföldi utazásokon, ami vagy Európa-bajnokságon való részvételt, vagy valamilyen kisebb nemzetközi tornát, vagy pár barátságos mérkőzést jelent, általában a környező országokban.
–Milyen sikereket értél el az elmúlt években, mire vagy a legbüszkébb?
Kis Hunor Attila: 7 éves koromtól játszom nagy lelkesedéssel ezt a sportágat, és arra vagyok a legbüszkébb, hogy 18 éves koromra U21-es, illetve felnőtt válogatott kerettag lettem. Persze tudom, hogy még sokat kell fejlődnöm, de elég kitartó vagyok, és nagyon várom már, hogy egy komolyabb tornán (pl. Európa-bajnokságon) is bemutatkozhassak az U21-es vagy a felnőtt válogatottban. Azt is fontosnak tartom, hogy már ilyen fiatalon elsajátíthattam az edzőség alapjait, és besegíthetek a klubomban az utánpótlás edzések levezénylésében. Egyébként sokat köszönhetek a családomnak, ezen belül is édesapámnak, aki mind lelkileg, mind anyagilag mindig mellettem áll, és támogatja a sportpályafutásomat, valamint átsegít a hullámvölgyeken. Köszönettel tartozom még Álló Marcell jelenlegi szövetségi kapitánynak is, aki a kezdetek kezdetén a klubedzőm volt a Szent László Gimnázium DSE csapatában. Már akkor is rengeteget tanultam tőle, és azóta is bizalommal fordulhatok hozzá segítségért. Természetesen hálás vagyok a csapattársaimnak a Szent László Gimnázium DSE-ben és a válogatottban is, akiktől sok mindent el tudok lesni, mindig biztatnak, és igazán jó közösséget alkotunk.
–Miért ajánlanád a Nagy Sportágválasztót gyermeknek, felnőttnek, családoknak?
Kis Hunor Attila: Ez egy igazi családbarát rendezvény, és tényleg rengeteg sportággal meg lehet ismerkedni, és ki is lehet próbálni. Sok olyan sport van, amit vagy anyagi, vagy időbeli, vagy egyéb más okból sok család és gyermek nem tud kipróbálni. Gondolok itt a síelésre, lovaglásra, kajak-kenura vagy íjászatra például. Vagy nem biztos, hogy tudja a gyermek (és a szülő), hogy egyáltalán létezik olyan sportág. Például a különböző küzdősportok és ügyességi labdás sportok. Elárulom, hogy a szüleim velem is kipróbáltatták a síelést a Nagy Sportágválasztón, mielőtt egy költséges családi síelésre, vagy iskolai sí táborba elmentünk volna. Szerencséjükre nagyon élveztem a Sportágválasztós síelést, amihez az is hozzátartozik, hogy nagyon kedvesek és türelmesek voltak az ottani segítők. Összegzésként azt tudom mondani, hogy én a saját tapasztalatom alapján abban hiszek, hogy az a legjobb, ha a gyermek minél több sportágat kipróbál élete folyamán, ahogyan én is tettem ezt az elmúlt évek alatt a Nagy Sportágválasztón. Persze most itt részben a sikereimről beszéltünk, de szerintem az a legfontosabb, hogy a gyerekek élvezzék azt, amit sportolnak, és ne kényszerből vagy kötelezően járjanak valahova. Még annyit szeretnék hozzátenni az egészhez, hogy a Nagy Sportágválasztón szokott lenni (legalább is régebben volt) antropometriai (testalkat) vizsgálat, ami ugyan csak egy rövidített verziója a komolyabb vizsgálatoknak, de például nálam 7 éves koromban egész pontosan megmondták a felnőttkori magasságomat és tökéletesen felvázolták majdani testalkatomat. Ez is sokat segített a megfelelő sportág kiválasztásában.
