•  
  •  
  •  
  •  

Hogyan segítsük elő gyermekünk sportolását? Egyáltalán hogyan kezdjünk neki? Biztosan minden szülőnek megvan a maga terve, hogy miként vág bele ebbe a nehéz, de mindenképpen hasznos, akár életre szóló kalandba. Inspirálódni sokféleképpen lehet, most mi is lehetőséget adunk erre.

A kislányaim foggal-körömmel védekeztek a sportolás ellen, főleg futni nem akartak a vakáció alatt. Szerveztem nekik egy meseedzőtábort, ahol minden motivációs ötletemet bevetettem, hogy bevonjam őket a napi mozgásba. Emese 10, Orsi 8 éves, motivációjuk a futásra: nulla.
Ezt a rejtett motivációs tréninget egy évek óta tartó közös mesevilágunk köntösébe bújtattam, „Apa királyságába”. Bár ez egy durván egocentrikus mesének tűnik, ahol önmagamat királyként idealizálom, igazából a napi problémák, élethelyzetek tündérmesés változata, ahol nem én vagyok a középpontban, hanem a kis hercegnők, akik szervesen részt vesznek a konfliktusokban és a megoldásokban egyaránt. Ez a tábor igazából egy pontgyűjtő rendszer, amit a nagy áruházak is csinálnak hűségprogram keretében. Csak itt nem pontokat, hanem kilométereket, pontosabban varázskilométereket (vkm) lehet gyűjteni.

Kellettek célok is, olyanok, amiket el tudnak érni és sikerélményeket okoznak számukra. Ezért bizonyos távolságok elérése esetén, akár csak egy társasjátékban a mezők felfednek számukra jutalmakat. Ezeket előre tudják, így tiszta, hogy miért is kell küzdeniük, könnyen azonosulhatnak, és saját vágyaik motiválják őket.
De mivel hajlamos vagyok esetenként túlkompenzálni apai csetlésbotlásaimat, és rendszeresen elkényeztetem őket, ezért első lépésként minden hétköznapi jutalmat és programot letiltottam. Csak a játék során lehetett hozzájutni, akár, csak egy gombóc fagyihoz is.
Az alapmozgás a futás lett. Több oka is volt, de a legfőbb, hogy ez volt a legkönnyebben kivitelezhető. Nagyjából 2-3 km-enként érhetnek el jutalommezőket, ezek a kis részcélok. A teljesség igénye nélkül bemutatok néhány ilyen jutalmat:

– Van a jutalmak között több aktív játék, így maga az ajándék is újabb mozgás lett, mint pl. vízibiciklizés, sup-olás, bringóhintózás.

– Apró tárgyi ajándékokat is lehet szerezni, mint például ördögpatront, amiket aztán futás közben durrogtatunk vagy vízi pisztolyt, ami szintén újabb játékot indukál.

– A 21. varázskilométernél (félmaraton) névre szóló, apakirályos oklevelet kaptak. Nagyon büszkén vették át, mintha a korosztályos OB-t nyerték volna meg. Ezt ki is tudják rakni a szobájukba, hogy tudatosuljon bennük: „igen, én ezt meg tudtam csinálni”.

– Minden vkm egy gombóc fagyi. Elsőre kiakadtak, hogy még a fagyiért is meg kell küzdeniük. Én féltem édességgel motiválni, mondván, egészségtelen cukrot adok részcélként? Mi lesz, ha beváltanak 8 gombóc fagyit mohóságból? Érdekes, de nem ez lett, sőt, inkább elkezdtek spórolni, tartalékolni későbbre.

– Kedvenc jutalmam a varázsige volt. Erről nem tudták mit jelent ezért a kíváncsiság is hajtotta őket. Kaptak egy-egy saját varázsigét, amit az interaktív esti meséinkbe tudnak használni. Például az egyik esti mesénkben éppen egy akadálypályán kellett átjutniuk, amihez szükség volt a varászlatra, amit csak ők tudtak. Itt összemostam a valóságot a mesevilággal és nagyon tetszett nekik. Remélem nem okoztam életre szóló pszichés zavart a személyiség fejlődésükben…

Egyszerre nem futunk sokat csak 1-2 km-t, de bele is sétálunk, ha nagyon nehéz a szakasz. A futás helyett lehet néha rollerezni is, vagy ha vízparton vagyunk, úszhatnak is. Mindegy, a lényeg, hogy mozogjanak. Persze mindig együtt futunk, így ez egy apás program lett. Készülünk rá, felvesszük az edzőruhát (van jutalom egyenpóló is a 30. vkm-nél), kiválasztjuk együtt az útvonalat. Fontos, hogy az ő döntésük is érvényesüljön. Mindig akkor megyünk futni, amikor ők akarják, ők dönthetik el a kezdés időpontját, sőt ki is hagyhatnak egy futást vagy futhatnak kétszer is akár egy nap. Ez a belső motiváció kiépítésének része, hogy legyen saját döntési jogkörük.
Az időtényező is nagyon ösztönző volt, mert vízibiciklizni, csak akkor tudtunk, ha a balatoni nyaralás végéig elértük azt a jutalommezőt. Nem alakult ki rögtön a belső motivációjuk, sokszor csak miattam csinálták, hogy én elégedett legyek és büszke legyek rájuk, igyekeztem ezt nem kihangsúlyozni, de azért sokat dicsértem őket.
Őszinte leszek, nem volt hibátlan az elképzelésem. Azzal nem számoltam, hogy a futás, ha nem vagy rá felkészülve, piszok rossz érzés. Fáj, szúr az oldalad, légszomjad van és ilyenkor minden külső ösztönzőerő összeomlik, a tested minden pontja átveszi az agyad irányítását és harcolsz a terhelés ellen! Ezeken a mélypontokon segített, hogy a testvérek együtt futottak és a másik kitartása, lendülete átragadt rájuk. Egyszer a nagyobbik lányom megzuhant lelkileg. Azt hittem, ha rákiabálok, majd kizökkentem a hisztiből. Tévedtem. Sírva fakadt. Szégyenérzete lett, amikor rákiabáltam, mert azt érezte, nem elég jó, nem elég ügyes. Ettől meg én szégyenkeztem. Tanultunk belőle mindketten, türelmesebb lettem, biztatóbb, ő pedig nem hisztizett.
A mobiltelefonhasználat most nagyon vágyott kincs részükre. Ezt én nem tiltom, csak kontrollálom és tanítom jól használni. A futásainkra elvittük és mértük egy applikációval az időt, távolságot, utólag megnéztük a térképen hol futottunk. Ez lekötötte a figyelmüket és nem a terhelésre koncentráltak, hanem a mérésre, a játékra. A feleségem mutatott egy alkalmazást, amit a bevásárlólista írására használ (azaz nekem ezzel küldi, miket vegyek ). Ebben szerkesztettem meg a kilómétergyűjtést, itt vezetjük naprakészen, hogy hány varázskilóméternél tartunk.
A nyárnak lassan vége és begyűjtik az összes jutalmat, de ezért mi sportolunk tovább. Remélem, kitart még egy ideig a lendület és lesz eredménye ennek a nyárnak. Bízom benne, hogy találunk újabb motivációkat és maguktól is meg szeretik, sőt a mindennapi életük részévé teszik majd a mozgást. Jó lenne egy sportág, amiben ügyesek, amit szívből szeretnek, egy jó közösség, egy ügyes edző! Ezt most keressük!
Talán nem az egyedüli szülő vagyok, aki állandóan küzd a gyermekei motiválásával, sőt állandóan hibát hibára halmoz (kivéve persze Apa királyságában, ott piszok jó apuka vagyok), de szerencsére a lányok gyors és őszinte visszacsatolásokat adnak, így segítenek kevésbé rossz apukának lennem és megengedik, hogy legközelebb már csak más, újabb hibákat kövessek el!