A szülő és gyermek közötti kapcsolatnál nincs is erősebb a világon. Ez természetünkből fakadóan így van, de a sport egy újabb kötelék, egy újabb összehúzó erő lehet, mely jó esetben mindkét fél számára pozitív élményekkel szolgálhat és akár hosszú távú célt is biztosíthat.
„Hiszem, ha látom.” – szoktuk mondani olyan jellegű állításokra, melyeknek valóságtartalmában kételkedünk vagy meg szeretnénk bizonyosodni róla. A példák pontosan erre valók. Egy-egy jól időzített és a hétköznapokban előforduló, tehát élethű példa, választ adhat kételyeinkre és komoly elhatározásra is juttathat bennünket. A mi célunk is pontosan ez, ebben két édesanya, Szanyiné Nyári Hajnalka és Marton-Mlecsenkov Éva lesz a segítségünkre, akik saját tapasztalataikat osztják meg velünk a fenti bevezetővel kapcsolatosan.
Elsőként a CoffeeRUN közösség és sportegyesület alapítójának/elnökének, Marton-Mlecsenkov Évinek és gyermekeinek sportolási szokásaiba kapunk betekintést. „Két fantasztikus gyermek anyukája vagyok. A nagylányom most lesz 11 éves, hihetetlenül megnyúlt az utóbbi időben és hozza a kamaszokra jellemző nyakigláb figurát. A kisfiam 8 éves múlt, ő egy igazi kis mokány, vasgyúró mini pasi. Két különböző testalkat, két különböző érdeklődési kör. Innen szép nyerni, ha közös sportolásról van szó. Kipróbáltunk sok mindent már, mire megtaláltuk a metszéspontot, ami nem más, mint a természetjárás. Szeretik, hogy van saját hátizsákjuk és abba mindig kerül valami finom elemózsia. Meg szoktam engedni, hogy elhozzák a telefonjukat, szuper képeket tudnak készíteni a virágokról és a bogarakról. Miló olyan, mint egy kis kölyök vizsla, föl-alá rohangál az erdei ösvényeken. Alina komótosan sétál mellettem egy nagy faágra támaszkodva. Igyekszem bevezetni őket a természetjárás rejtelmeibe és íratlan szabályaiba. A turistajelzések megismertetése mellett nagyon fontosnak tartom azt, hogy tisztában legyenek azzal, hogy hogyan kell viselkedni az erdőben. Elengedjük a gyorsabban haladókat, udvariasan köszöntjük azokat, akikkel utunk során találkozunk. Mindig elmondom, hogy az erdőben mi csak vendégek vagyunk. E mellett nagyon szeretik, ha szervezett túrára megyünk. Remélem, hamar kedvet kapnak majd a terepfutáshoz is és akkor velük fog beindulni a CoffeeRUN Kids közösségi futás.”
Másik interjú alanyunknak, Szanyiné Nyári Hajnalkának is – aki rendszeresen fut, és öt éve triatlonozik – két gyermeke van, akiknek akár csak anyukájuknak az életük szerves részévé vált a sport. „Két kislányom van, Szanyi Szonja 12 éves és Szanyi Olívia 9 éves, mindketten sportolók. Nem véletlenül alakult ez így, hiszen pici koruk óta ott voltak velem a futóversenyeken, először csak szurkoltak, később már ők is részt vettek rajta. Tudatosan alakítottuk úgy az életünket a férjemmel, hogy a sport komoly szerepet kapjon az ő életükben is. Úgy gondolom akárhogy is alakul majd a pályafutásuk, a sport csak adhat nekik, amiből később mindenképp profitálni fognak, így, vagy úgy. Mindhárman rendszeresen versenyzünk, sokszor az ő edzésükön én is párhuzamosan végzem az edzésemet, a pálya szélén drukkolunk egymásnak, a verseny után átbeszéljük ki mit tapasztalt, rontott el vagy mennyit javított a korábbi egyéni csúcsán. A hosszú futásaimon sokszor elkísérnek biciklivel és tekernek mellettem, ilyenkor nagyon jókat tudunk beszélgetni, mert sokkal nyitottabbak és az is vicces, hogy anya lihegve próbál válaszolni a feltett kérdésekre. Nyaraláson például a reggeli kocogás is volt már közös program. Nagy vágyam, hogy egyszer együtt, hárman fussunk majd le egy félmaratont. Nálunk a példamutatás kölcsönös, hiszen fiatalkoruk ellenére már komoly eredményeket értek el, Olívia két hete vett részt első világbajnokságán Laserrun sportágban, ahol 10. helyen végzett, Szonja pedig 7. lett a kéttusa ranglistán. Ezek eléréséhez kitartás, szorgalom és számos lemondás is szükséges. Így sportolunk együtt mi és bíztatunk erre mindenkit, aki teheti.”
