Hobbisportoló családba születtem. Szüleim már kiskoromtól fogva vittek magukkal a röplabda edzéseikre, ahol a bordásfalon kuporogva néztem végig a meccseket. Valamint minden évben elmentünk síelni eleinte Szlovákiába, később Olaszországba és Ausztriába.
Már 3-4 éves koromban síléc volt a lábamon, ami alföldi gyerek lévén elég meglepő volt akkoriban. A sílécet később kamasz koromban snowboardra cseréltem pár évre, plusz egyszer sandboardra, de végül visszatértem és azóta is megmaradtam a síelés mellett. Mondhatjuk, hogy ez a kedvenc sportom, a férjemet is egy síelés alkalmával ismertem meg Franciaországban.
Általános iskolában minden elérhető sportban kipróbáltam magam. Minden érdekelt, de a kitartásom sajnos sosem volt elég ahhoz, hogy bármit is profi szintre fejlesszek. Kosárlabdáztam, atletizáltam, mert nagyon gyors futó voltam, de a kedvencem a kézilabda volt, ahol beálló poszton játszottam mindig. Később a középiskolában is megmaradt a kézilabda szeretete, de a középiskolák és kollégiumok közötti bajnokságokon túl nem jutottam. Mindig is szerettem volna lovagolni, így 15-16 éves korom körül kimentem a Hortobágy melletti mátai istállóba, összebarátkoztam a lovászokkal, akik megtanítottak lovagolni. Ez a hobbi is sokáig elkísért, nagyon szerettem a végeláthatatlan hortobágyi pusztában lovagolni. Főiskolás éveim alatt Debrecenben a főiskolai röplabda csapatban játszottam. Az iskolai kötelékek után maradtak az egyéni sportok, a síelés, a kerékpározás és nagyon ritkán a lovaglás.
De az én igazi életem a rendezvényszervezés, mindig is az volt. Mivel fiatal koromban édesanyám szervezte többek között a Hortobágyi Hídivásárt, már akkoriban is mindig körülötte nyüzsögtem a színpad mellett. Az első munkahelyemtől kezdve mindig a rendezvények körül forgott az életem. Dolgoztam kulturális, állami és ügynökségi szegmensben is, de a sportszervezés új kihívásokat tartogatott számomra. Csodálattal nézem a kollégáimat, akik két lábon járó sport enciklopédiaként is funkcionálnak. Jó érzés egy ilyen szuper és profi csapat tagjának lenni.
