Valószínűleg sokan bólogatnak Velünk egyetértésben, miszerint rengeteg gyermek kedvenc tantárgya az iskolában a testnevelés. De vajon ez kellő hatással is lehet későbbi sportszeretetükre, legyen szó szabadidő – vagy akár versenysportról?
Ennek kialakításában nagy szerepük lehet a testnevelést tanító tanároknak, akik megfelelő hozzáállással, képzettséggel és körülmények között meg tudják alapozni a fiatalok sportolási kedvét. Az iskolai testnevelés és szabadidősport kapcsolatáról, a tanítók szerepéről és hatásukról Szondi Ágnessel, a IX. kerületi Leövey Klára Gimnázium szakvizsgázott pedagógusával beszélgettünk, aki e mellett szakedző és 16 éve tanít középiskolás diákokat.
„A testnevelő tanárok az iskola arculatát nagymértékben meghatározzák. A sport, a mozgás, az egészséges életmód kiemelkedő jelentőséggel bír, és bírt eddig is. A különbséget az teszi, hogy jelenleg az oktatásban is meghatározó szerepet kapott a mindennapos testnevelés. A plusz órák kínálta lehetőséggel a szabadidősportra gyakorolt hatásuk megnőtt, hiszen a tanulók több lehetőség közül választhatnak a kötelező óraszámok terhére. A mindennapos testnevelés a szó valódi értelmében viszont nem minden iskolában működik.”
A Leövey Klára Gimnáziumban eképpen fest a mindennapos testnevelés a hétköznapokban.
„Iskolánkban 3+2-es rendszerben tartjuk a testnevelés órákat. A délelőtti három alapórán túl a tanulók választott iskolai sportkörökön teljesítik a mindennapos testnevelés követelményeit. A létesítményi feltételeink egy tornaterem háromfelé oszthatóságán alapulnak, aminek következtében a tornaterem terhelését a 9. évfolyamon úszás órákkal enyhítjük egy kerületi tanuszodában. A testnevelő tanárok leleményességén és motivációján nagyon sok múlik, így a tanulók könnyebben megtalálják a hozzájuk legközelebb álló mozgástevékenységet. Ennek megválasztását az befolyásolja, hogy az órarendjükben hol jelennek meg a délutáni faktok, és különórák.”
Mindennek eredményeként tanulóik közel fele versenyszerűen sportol, vagy szabadidős sporttevékenységet végez heti minimum 2-12 órában külső egyesületeknél. Ezzel el is jutottunk a bevezetőnkben említettekhez, melyet a szó szerint vett „iskolapélda” jól magyaráz.
Hogyan tudnák a testnevelők még inkább előrelendíteni a szabadidősportot és ösztönözni a gyermekeket arra, hogy mozogjanak?
„A szabadidő sportolók száma növekedett a mindennapos testnevelés, és a példát mutató (maguk is sportoló) testnevelők hatására. A példamutatás igen motiváló és húzó tényező lehet. A mozgás egy alapvető tevékenység. Óvodás korig a gyerekek nagyon szeretnek mozogni, aztán beültetjük őket az iskolapadba és a sok üléstől egy kicsit ellustulnak, átformálódnak. Az alsó tagozaton a testnevelő tanárok hiánya miatt kimaradnak az alapvető mozgásfunkciók – itt kellene megtanulni a torna, atlétika, úszás alapjait, kevés labdajátékkal fűszerezve, hiszen a gyerekek szeretnek játszani – amit a későbbiekben egyre nehezebb pótolni. Ha nem érzik magukat elég ügyesnek, kompetensnek a mozgás terén, nem lesz a kedvenc időtöltésük a szabadidősport, ha viszont megkapják a megfelelő alapokat, sokkal nagyobb esélyük van arra, hogy tudjanak maguknak megfelelő mozgásformát választani és kiegyensúlyozott, boldog felnőtt váljon belőlük.”
