Idén szeptemberben 18 éves fennállásunkat ünnepeljük, mely apropóján szeretnénk rátalálni azon fiatalokra, akik 2007 szeptembere óta bármely Nagy Sportágválasztó eseményünkön megismerték azt a sportágat, melyet a mai napig versenyszerűen, egyesületi szinten űznek, részt vesznek hazai vagy akár nemzetközi versenyeken és az életük fontos részét képezi az amatőr vagy profi sport.
Takács György szépen végigjárta a ranglétrát, a krikettre a Nagy Sportágválasztón talált rá, majd csatlakozott az egyesülethez, a válogatotthoz és immár edzőként tért vissza, sőt a mai napig játékvezetőként dolgozik a sportágban.
– Mikor jártál először a Nagy Sportágválasztón és milyen benyomást keltett az esemény, hogy érezted magad?
Takács György: Legelőször a rendezvényen, mint látogató 2010 őszén vettem részt és ekkor találkoztam először a krikett-tel is, mint sportággal. Aktívan játszani csak a 2013-as évben kezdtem és ebben az évben már, mint sportot bemutató személy is részt vettem a Nagy Sportágválasztón és a következő években is rendszeresen a kitelepülő csapat részese voltam. Ami az egészet különlegessé teszi számomra az a szervezettség, hiszen lehetetlen bármilyen más módon a nagyon kicsiket (7-8 évesek) és a nagyokat (14+) egyszerre megszólítani, hogy próbálják ki mi is ez az egész. Személy szerint nagyon jó volt az egész, hiszen volt hely a különböző játékelemek kipróbálására anélkül, hogy az embernek el kellene mennie egy szervezett edzésre.
– Visszatértél-e később a rendezvényre vagy a krikett sportág megtalálása után annak klubszinten való űzése került előtérbe?
Takács György: A 2013-as évben először, mint krikett játékos tértem vissza a rendezvényre. Egy pár évig még kijártam az eseményre, de utána a munkahelyem okán nem volt lehetőségem, de mindig követtem a szövetségen belül, hogy vajon van-e még ez a rendezvény és jó volt látni, hogy évről évre újra van rá igény. Mindemellett azért a klubélet is szerencsére az életem része lett. Ma már nem, mint játékos, de mint játékvezető (umpire) vagyok szerves része a mindennapoknak.
– Miért pont ezt választottad, mi tetszett meg benne, volt-e már előtte bármilyen sportmúltad vagy orientálódtál-e bizonyos sportágak felé (egyéni, csapat, technikai, labdás, stb.,)?
Takács György: A krikett sportágban találtam meg azt a sportot, amelyet a mai napig nem cserélnék le semmi pénzért sem. Iskolai tanulmányaim során is rendszeresen részt vettem mindenféle szervezett sportrendezvényen (egytől-egyig csapatsportágban) tehát nyugodtan lehet mondani, hogy csapatsportágakban érzem magam a legjobban. Nagyon sok sportágat kipróbáltam fiatalon köztük a floorballt, lacrosse-t, illetve a tradicionálisabb Magyarországon is népszerű sportokat is.
– Milyen sikereket értél el az elmúlt években, mire vagy a legbüszkébb?
Takács György: Ezt a kérdést szeretném két részre bontani: első körben játékosként megadatott az a lehetőség, hogy a hazámat képviselhessem nemzetközi eseményen, Romániából egy ezüstéremmel tértünk haza. Ezen kívül még Máltára és Lengyelországba kísérhettem el a válogatottat. A mai napig szívesen gondolok vissza ezekre a túrákra. Másodsorban játékvezetői pályafutásomban adatott meg, hogy 2022-ben elnyerhettem az „Év Játékvezetője” díjat. Az idei évtől kezdve pedig már nemzetközi szinten is lehetőségem van mérkőzéseket vezetni. Ami ezt nekem különlegessé teszi, hogy mindezt elsőként tehetem Magyarországon születettként. Nagy megtiszteltetésnek élem meg, hogy ha valamilyen nemzetközileg jegyzett válogatott mérkőzés van itthon, akkor előtte mindig szólnak, hogy tudnék-e menni meccset vezetni.
– Miért ajánlanád a Nagy Sportágválasztót gyermeknek, felnőttnek, családoknak?
Takács György: Ajánlani mindenképpen ajánlanám, hiszen nincs másik ilyen rendezvény, ahol ennyi fajta sportot ki lehetne próbálni köztük olyan különlegeseket, mint a krikett. Ami a nyitást illeti a hangszerek felé szerintem ez egy jó ötlet, jó volt, hiszen például, ha egy családban az egyik gyermek szeretne a sportok felé orientálódni, de a másik például a zene világa felé szeretni nyitni, neki is van lehetősége kipróbálni a különböző hangszereket. Ami a rendezvény kétnaposságát illeti, nagyon jónak tartom, hiszen ha például egy gyermek iskolája nem megy el, attól függetlenül a gyermeknek is van esélye másnap a szüleivel kimenni és nem kell kimaradnia ebből a lehetőségből.
