Ha kipróbál az ember fia/lánya egy új sportot, és tetszik a dolog, felmerül a kérdés nemsokára: régi vagy új legyen? Mármint a sporteszköz, a sportfelszerelés, a sportcucc: a cipő, a ruha, a kiegészítők. Költsünk rá sokat, vagy elég a minimál? Meddig űzzük azt a sportágat, és meddig lesz kedve a gyerekünknek hozzá?
A mi családunk tiszteli és használja a régit, vegyes érdeklődéssel fogadja az újat – ám sokszor nincsen más választásunk. Tudatos fogyasztóként kapjuk, örököljük, használtan beszerezzük, és végső esetben újonnan (ár-érték aránynak utánajárva) megvesszük a felszerelést.
Mivel a családban a mi gyerekeink a legkisebbek, öröklött bringákkal „gazdálkodunk”. A kinőtt „vándorbringákat” a Férj megszereli, lefesti, felújítja, kijavítja, gyerek segítséggel fetuningolja. És használjuk, amíg tovább, vagy el nem adjuk. Csábító a hibátlan, díszes új, de költséghatékonyabb a kapott régi. A saját „gyerekcipelő-bringám” is egy férfi vázas, borzasztó színű monti, amit a Papa szerzett valahonnan, és tökéletesen működik. A színe ellenére szeretjük, a kora ellenére is jól működik. Nem szép, de bitang tartós. Sisakban (a biztonság mindenekfelett) túlsúlyban a kapott, minden méretben. Adjuk is tovább, amint kinőjük.
A rollerekről már írtam: nyert, öröklött darabok. Apropó, a tegnapi nap után rájuk férne egy teljes generál…
A görkorcsolyák és jégkorik birodalmában elmerültünk, felnőtteké új, gyerekeké kezdetben öröklött, majd utána – köszönet a város egyik legjobb sportboltjának – használt, jó árú, és lábmérethez igazítottan passzentos. Kinőjük, eladjuk, veszünk az árából egy másikat. A görkoriknál nem úsztuk meg az újat, de mire jók a születésnapok, ha nem arra, hogy új sporteszközt vegyünk a gyerekeinknek?
A balett cuccot, a judo felszerelést meg kellett venni. A túrabakancs, a hátizsák, az úszódressz, az úszószemüveg szintén új. Futni jó az átlag sportcipő (még), bár mi felnőttek azért.. khmmm.. inkább nem számolom, hány párt is használunk. De a jó minőségű gyerekcipő fontos (és pillanatok alatt szétrúgják). A bodzafából készített sk-íjat felváltotta már a karácsonyra kapott eredeti. A snorkelezős bejegyzéssel kapcsolatban megkerestek már többen, hogy mi milyen maszkkal merülünk? Maradtunk a régi típusúnál, amit újonnan vettünk. Addig nem veszünk a divatos új típusból, amíg ezekkel a „régiekkel” is jól mulatunk. A focikapu saját készítésű, labdából viszont nagyfogyasztók vagyunk.
Az idei nyár sportszere aktív gyerekeinknél a gördeszka. Igen ám, de mi van akkor, amikor az unokatesók már maguk szerelik, csiszolják a saját deszkát, a mi gyerekünk pedig kinőtte azt, ami volt. A Lányunk akar egyet, a fiunk szintén. Előkerül a barkács-szülő Énünk, és csinálunk egy újat a régiből és szerzünk egy másikat a nagyobbnak.
Szóval régi, avítt gördeszka elő, csiszolás, tisztítás, festékfújás (látni kellett volna a festékbolti eladó arcát, amikor a rózsaszín és pink festékspray-k között válogattunk…).
Matrica helyett csillámtetkó, és a fiús deszkából kész egy lányos board. És mi van a Fiunkkal? Hogy lesz deszkája neki? Guglizás, keresés, wish, sportboltok… Hmmm. Annyit nem deszkázik, hogy megérje… Nézzük a használtakat, még úgy is drága: (először tanuljon meg rendesen), utána jöhet egy minőségi darab. Aztán… Köszönet a diákjaimnak (Tomi és Dominik, puszi itt is), hogy a régi, használaton kívüli deszkájukat nekünk adják és boldoggá tesznek két gyereket is.
Felnőtt hobbi-sportolóként is hiszek (férjemmel együtt) abban, hogy amíg jó a régi, nem kell az új. És a régi (a tapasztalataink szerint) néha jobban seper, mint az új…
