•  
  •  
  •  
  •  

Kifejezetten örültem, amikor bevezették a mindennapos testnevelést az iskolákban, és döbbenten láttam, hogy voltak, akik a közösségi médiát hívták segítségül, hogy ezt megakadályozzák. Továbbra is tartom, hogy az ötlet jó volt, de mint oly sokszor, itt is hiba csúszott/csúszik a megvalósításba.

Alapvetően például az is furcsa, hogy miként teheti meg egy iskola, hogy egyik nap két testnevelésórát tart, másik nap egyet sem. A végén persze kijön a heti öt, de hát a lényeg éppen a mindennapos testmozgás lenne. De talán ez a legkisebb baj.

Következzen egy személyes történet. Kisebbik fiam nem tanul jól (sok összetevős probléma, csak az eszével nincs gond), viszont remek fizikai adottságokkal rendelkezik. Éppen ezért biztos voltam benne, hogy a testnevelésórákon számos sikerélményt gyűjt majd, és mindig szívesen vesz részt rajtuk. Az ott szerzett önbizalom pedig sok minden másra is kihathat.

Nem így történt.

Biztos ez sem egy fekete-fehér történet, az is lehet, hogy tipikusan az a helyzet, amikor igazán senki sem hibás, a dolgok mégis elromlanak. Pálcát törni nem is szeretnék senki felett, egyetlen tipikus esetet mesélnék csak el.

Talán ötödikes volt, amikor karót hozott haza, tornából. Bevallom, kicsit meglepődtem. Akkortájt vízilabdázott, kiváló terepfutó volt, és a síeléstől, korcsolyázástól a barlangászáson át, a vadvízi evezésig számos sportágat űzött. Egyes. Testnevelésből. A magyarázat egyszerű. Kötélmászás volt. Aki fel tudott mászni, ötös, aki (végig) nem, az egyes. Neki úgy a kétharmadáig sikerült. Egyes. Tény, nem jó kötélmászásban. De nehéz lenne felsorolni a sportágakat, amelyekben viszont igen.

Nem hibáztatok én senkit. (Magunkat, a szüleit, persze igen, sok mindenért. Biztos elrontottunk pár dolgot.) A tornatanár nyilván nem tehet az esetről, ez vagyon neki leírva. Az iskola pláne nem. És nem is állítanám, hogy van közvetlen összefüggés, de tény, hogy amikor elkeseredetten kérdeztük pár évre rá a gyereket, hogy miért a gép előtt ül, sok minden más helyett, az volt a válasza, hogy mert itt legalább van sikerélménye. 

Eddig a személyes történet. És, hogy nem egyedi esetről van szó, azt egy ma elolvasott cikk is jelzi, amiről ez az egész eszembe jutott: Örökre megutáltatja a mozgást a testnevelésóra.