Már mankók nélkül, “szabad lábon” tudhatjuk egyik kedvenc öttusa világbajnokunkat, aki az „én sportágválasztásom” című sorozatunk legújabb részében, többek között a sporttal való kapcsolatáról mesél, illetve azokat is ellátja egy tanáccsal, akik még most állnak a sportágválasztás nagy feladata előtt.
A szeptember 13-14-én megrendezett Nagy Sportágválasztón, Zsófit még mankókkal láthattuk, egy hét múlva, a tőle megszokott emberfeletti erővel, már a „pótlábakat” elhagyva jár gyógytornára és reménykedjünk, hogy világrekordot döntő sebességgel fog tudni gyógyulni.
„Szülői ráhatásra, 3-4 éves koromban kezdtem el sportolni és sok mindent kipróbáltam; balettoztam 3 évig, rock n’ rolloztam, a harcművészetbe is belekóstoltam és mellette zongorázni is tanultam. De a végén az úszásnál ragadtam le, ahol olyan barátságok köttettek, amik még a mai napig is kitartanak.”
Azonban, ha ennyire nagy volt a szerelem az úszás iránt, vajon, hogyan lett az öttusa Zsófi sportja – vagy az öttusa embere Zsófi?
„Azt tudni kell, hogy mi hárman vagyunk testvérek. A nővéremtől indultunk, ugyanis ilyen iskolai terjesztő program formájában jutott el az öttusa hozzánk, ami megtetszett neki és így elkezdte. A szüleim hatására – ha már az egyik elkezdte, akkor csinálja a többi is – én is gyakorolni kezdtem, de voltak kezdeti nehézségek a futással és az úszás volt igazán az én sportom. Viszont, ahogy jöttek a nemzetközi versenyek, gyorsan fel tudtam zárkózni és végül az I. Ifjúsági Olimpia volt a legelső alkalom, ahol öttusázóként jelentettem be az indulásomat.”
A „rettegett Földházi páros” sokáig tartotta maga mögött a mezőnyt, hiszen nem csak Zsófi, de húga is sokáig űzte a sportot, nem is kis sikerrel, végül ő is abbahagyta a sportágat, az öttusa maradt Zsófira, de a család összes tagja jártas valamilyen sportban.
Mikor a nehézségekről, akadályokról kérdeztük, válaszai, olyan pozitívak, mégis őszinték voltak, úgy gondoljuk, útravalóként szolgálhatnak, minden kicsinek és nagynak, nem csak a sportban, hanem az élet bármely területén.
„Ha nem bukik el az ember, sose tudja meg igazán mire képes. Úgy látszik ez az én erősségem, hogy néha nagyon mélyre tudok kerülni. De úgy gondolom, az a legfontosabb, hogy ember tudjak maradni. Nagyon ritka, hogy az ilyen magas szinten sportolók, merjenek bármi újat elindítani az életben, de én próbálkozom.”
Mit tanácsol a világbajnok öttusázó, azoknak, akik még most állnak a sportágválasztás előtt?
„Az a legfontosabb, hogy szeresse a gyerek a sportot, ne a korlátok és a félelem jusson eszébe. Igen, el fog esni, de fel fog állni és ettől lesz olyan gerince, amit az élet minden területén tud majd alkalmazni. Természetesen, mindent át kell gondolni, ki kell próbálni, de mindig a legelső megérzés a legjobb. A szív diktál és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.”
Fogadjuk meg mindannyian Zsófi tanácsait és próbáljunk mi is olyan töretlen őszinteséggel, pozitív látásmóddal haladni az életben, ahogyan ő teszi, a nehézségek ellenére is.
