Vannak sportágak, amelyek kisebb veszteséggel élik túl a korlátozásokat és vannak olyanok, amelyek esetében szinte elképzelhetetlen a zavartalan folytatás. Pláne egy olyan egyesületben, ahol nem elsősorban a versenysport van fókuszban, hanem a szabadidősport. Fráter Viktóriával, az OSC ritmikus gimnasztika egyesületi elnökével beszélgettünk.
„Egy éve, a lezárások kezdetekor mi is megpróbálkoztunk az online edzésekkel – kezdi Viktória. – De hamar be kellett látnunk, hogy a mi sportágunk erre alkalmatlan. Aztán amikor jött a nyitás, nagy örömmel elkezdtük újra a munkát. Kezdtük volna a toborzást, kezdtük volna felszámolni a károkat, amikor jött az újabb lezárás. Azt látom, hogy a legtöbb helyen és a legtöbb korosztályban felbecsülhetetlen károkat idéz elő a korlátozás, amit persze megértünk, jogosságát nem vonjuk kétségbe, ettől a tény még tény marad: szörnyű a helyzet, óriási a mélyrepülés.”
Az OSC nem akart élni azzal a lehetőséggel, amellyel sok helyen élnek, hogy igazolt versenyzőt csinálnak abból is, aki nem az, hogy tovább látogathassa az edzéseket. A korábbi közel 80 versenyzőből 20 maradt az egyesület kötelékében, a bérleti díjakat a legtöbb egyesület nem tudja fizetni, már úgy sem, hogy több egyesület összefogott és osztozott a kiadásokon.
„Egyesületi vezetőként és szülőként is sajnálattal figyelem a fejleményeket. Az egyik gyermekem kendózik, a másik atletizál, de egyikük sem járhat edzésre. Minden a géphez köti őket, az oktatás és a korosztályukkal való kapcsolattartás. Azt látom, hogy minden szülő vágja a centit. Nehezen tartják magukat a kisgyerekes anyukák, apukák, nehezen tudják motiválni a gyerekeket, nehezen tudják megmozgatni őket és nem látják a jövőt, nem látják a kiutat. Én magam sem vagyok optimista, szakemberként és szülőként is az aggodalom beszél belőlem. Csak reménykedni tudok, hogy felülkerekedünk a helyzeten és visszatérhetnek a gyerekek is a régi életükhöz.”
