Viktoria Brown háromgyerekes kanadai anyuka, az ország legjobb ultrafutója. Szilasi Viktória az egyik legtehetségesebb magyar sportriporter volt, később dolgozott a BBC-nek, majd pókerbajnokként lett ismert, újabb váltással, negyvenen túl, aranyérmet nyert a hosszútávú triatlon országos bajnokságon. A két ember egy és ugyanaz. Ha van érdekes élettörténet, Vikié az!
Negyven fölött lettél országos bajnok hosszútávú triatlonban úgy, hogy nem vagy profi sportoló és fiatalkorodban sem voltál az. Ha neked tíz éve azt mondják, hogy bármiben magyar bajnok leszel, elhiszed?
– Nem! Én azt sem, hogy ilyen szinten képes leszek a sportolásra, pláne nem a futásra. Én sosem voltam és nem is leszek gyors futó, tehát nem reménykedtem abban, hogy a futás bármilyen ágában vagy akár triatlonban erre a szintre juthatok.
Mikor és miért kezdtél sportolni?
– 2015-ben kezdtem fogyási céllal futni a harmadik kislányom megszületése után. Heti háromszor fél órával kezdtem. Onnan fokozatosan sportoltam egyre többet, ahogy egyre jobban megszerettem.
Miért váltottál triatlonra?
– Igazából az nem váltás volt, hanem valahol már eredetileg is a triatlon motoszkált a fejemben, amikor elkezdtem futni. Azt láttam, hogy az ismerőseim mindenféle sportmúlt nélkül vágnak bele és teljesítik az Ironman távot, a hosszútávot, ami 3800m úszás, 180km kerékpározás és egy maratoni futás. Kezdettől fogva az volt a titkos cél, hogy egyszer egy ilyenen én is végigmenjek, csak ehhez kellett nagyon a futás. Azt tudtam, hogy úszásban és kerékpárban nem lesz gondom a távolsággal, tehát csak az volt a kérdés, hogy a maratoni futásra fel tudok-e készülni.
Úgy látom, hogy most meg az ultrafutásba húztál bele. Milyen eredményeid vannak benne, ezek az eredmények nemzetközi szinten hova tehetők?
– Igen, 2020-ban “véletlenül” belecsöppentem az ultrafutásba. Bakancslistás versenynek indult, aztán kiderült, hogy ebben viszont őstehetség vagyok – erre igazán nem számítottam. Eddig három ultrát futottam, tavaly szeptemberben, októberben és novemberben. A szeptemberi verseny 24 órás volt, 213km-el megdöntöttem a kanadai versenyen kanadai versenyző által valaha futott rekordot, a versenyen megvertem a férfiakat és nőket is és új pályacsúcsot is felállítottam. A novemberi versenyem egy 48 órás futás volt, és ott a kanadai csúcsot sikerült megdöntenem 325km-es eredménnyel. A szeptemberi versennyel én váltam a kanadai válogatott elsőszámú emberévé az idén októberben Romániában megrendezésre kerülő 24 órás világbajnokságra. Hogy ott ez mire lesz elég? Azt gondolom, hogy az első 20-ba be tudok kerülni a világbajnokságon. A dobogót nem tartom reálisnak, de az első 10 nem kizárt. Sok fog még azon múlni, hogy addig mennyit tudok gyorsulni. Viszont a 6 napos versenyszámban, amiben most készülök az első versenyemre, azt gondolom, hogy a világ élvonalával is fel tudom venni a versenyt.
Beláthatjuk, hogy a te sportolói karriered nem egy szokványos amatőr sportolói karrier. Sportágválasztásaid tapasztalatai mennyire lehetnek hasznosak egy háziasszonynak, aki nem vágyik ekkora sikerekre, csak egyszerűen szeretne sportolni?
– A futás szerintem mindenki számára elérhető sport. Olcsó, könnyen ki lehet szaladni egy fél órára napi szinten akkor is, ha az ember háztartást vezet és gyerekei vannak. Nekem is azzal indult, hogy ez volt a magamra szánt időm, amikor nem nyaggatott senki. A triatlon nagyságrendekkel bonyolultabb dolog, mert ahhoz sok felszerelés kell, és az embernek három sportágat kell gyakorolnia.
Milyen praktikus tippjeid vannak amatőr sportolók számára? Nemrég olvastam egy hozzászólásodat, amelyben a hideg levegő ellen azt ajánlottad, hogy a futó nyomja a szájpadlására a nyelvét, de máskor is közzéteszel hasonló praktikus gondolatokat. Ezekből megosztasz velünk egy párat?
– Az évek során összeszedi az ember ezeket a praktikákat. Nekem például a táplálkozás nagy vesszőparipám, hogy hogyan étkezzünk edzések előtt/közben/után. Persze ez mind attól függ, mit szeretnénk elérni. Máshogy kell étkeznie annak, aki fogyni szeretne, mint annak, aki a maximális teljesítményt szeretné kihozni magából. A kettő együtt ugyanis nem lehetséges egyszerre, meg kell választani, hogy melyik fontosabb. Imádom a technológiát is, a statisztikákat, amikkel objektíven lehet követni a fejlődést, illetve amikkel optimalizálni lehet a teljesítményt és a regenerációt. A legfontosabb szerintem, aminek a jelentőségét a hobbi sportolók esetleg nem értékelik, hogy mennyire fontos a sok alvás. Én is az alvásidőből vettem el sokáig még az edzésekre is az időt, mert csak akkor volt lehetőségem futni, amikor a gyerekek lefeküdtek este aludni. Mostanra értettem meg, hogy ha az ember nem alszik eleget, akkor sosem fog tudni olyan jól teljesíteni, mintha megfelelően kipiheni magát.
Mit jelent neked a sport? És mit a gyerekeidnek a te utad? Vagy ők tőled függetlenül is elkötelezetten sportolnak? Szülőként mekkora szereped volt az ő választásaikban?
– Egész más miatt sportolnak a lányaim, mint amiért én. Velük az volt a célom, amikor elkezdtek sportolni, hogy amikor tinik lesznek, akkor el legyenek foglalva, tudjam, hol vannak, és ne jusson idejük rossz dolgokra. Mindhárman versenyszerűen tornáznak, de nem erőltetem. Tehát ha abba akarják hagyni, akkor nem fogom kényszeríteni őket, hogy márpedig csinálni kell. Egyelőre szeretik mind a hárman. A középső lányom a cselgáncsot talán jobban szereti, de az most már egy éve nincsen a vírushelyzet miatt. Igazából egy gyereknek majdhogynem mindig a szülő választ sportot. Meg lehet mutatni, hogy milyen lehetőségek vannak, és abból tudnak ők választani, hogy melyik tetszik, de az a szülőn múlik, hogy mit mutat meg. Hogy az én utam mennyire van, vagy lesz rájuk hatással, azt csak idő tudja majd megmutatni. Hogy nekem mit jelent a sport? Jelen pillanatban egy olyan hobbi, ami kitölti az összes szabadidőmet. Hogy ez meddig lesz így, azt nem tudom, nagyon hosszú a bakancslistám.
Mik a legfontosabb gondolatok, amiket megosztanál valakivel, aki most választ magának sportot, aki most szeretne életmódot váltani?
– A gyerekek számára való sportágválasztás mindig is nagyon érdekelt. Sok olyan vállalkozás ötletem van, amiről tudom, hogy soha nem lesz időm és energiám megvalósítani, az egyik pont ehhez kapcsolódik. Sokszor elképzeltem, hogy milyen fantasztikus lenne egy olyan gyerektábort létrehozni, ahol az lenne a cél, hogy a lehető legtöbb sportot, művészetet és bármi mást megmutassunk a gyerekeknek, ahol magas szintű edzők és szakemberek nézik meg őket, és a tábor végén a szülő kapna egy olyan értékelést, hogy a szakemberek szerint a gyereknek mihez van érzéke. Sokat gondolkodom azon, hogy hány Andre Agassi van, akit a szülei sosem vittek el teniszezni, csak azért, mert nem jutott eszükbe, hogy az lehet az a sport, amihez a gyereknek tehetsége van. Felnőtt korban ez egészen más, hiszen legtöbbször nem az a célja a hobbi sportolónak, hogy világszinten nagy eredményeket érjen el, hanem csak az, hogy jól érezze magát. Tudományosan bizonyított tény, hogy az ember azt tudja tartósan csinálni, amit a legjobban élvez. Tehát egy most életmódot váltó felnőttnek azt tudom tanácsolni, hogy keresse meg azt a mozgásformát vagy egyéb hobbit, ami a legtöbb örömöt jelenti számára. Futás, biciklizés, úszás, focizás, tenisz, jóga, tánc – mindenben vannak ma már felnőtt sportolási, mozgási lehetőségek, sokszor még versenyek, ligák is. Ez azért lehet fontos, mert motivációt ad például egy focitorna, vagy tenisz liga. Amelyiket a legjobban élvezi az ember, biztos, hogy amellett fog legnagyobb eséllyel kitartani. És ha valaki nem szeret reggel korán kelni (ahogy én sem), akkor nem reggel kell menni futni, mert csak az lesz a vége, hogy abbahagyja. Én sosem megyek reggel futni, mert az élvezet a lényeg. Amit nem élvezek, azt nem csinálom, hiszen ez egy hobbi. Így lehet hosszútávon életmódot váltani.
És végül: hol tudnak követni azok, akik szeretnének rólad olvasni?
– Van egy Facebook oldalam, ahol lehet követni, illetve az Instagramon is. Általában itt meg szoktam osztani az olyan praktikákat, amikről kérdeztél is, amik hasznosak lehetnek másoknak is. Örömmel válaszolok bármilyen kérdésre is ezeken a fórumokon.
