Nincs időm mozogni, nem érek rá, nem fér bele, fáradt vagyok, nincs kedvem… Ezekre a kifogásokra találták ki a környezetbarát rollert (is). A közlekedés is lehet sport, az öt perc mozgás is ugyanolyan fontos, mint a napi több óra edzés. Nincs igazam?! Felnőttként rollerrel? Naná! Munkába rollerezés elegánsan?! Jöhet! Családi rollerezés? Bármikor!
A rollerezéssel akkor kötöttünk örök szerelmet, amikor tíz évvel ezelőtt egy futár nagy csomagot hozott. Nem voltak akkor még gyerekeink, nem rendeltünk semmit sem. Mi lehet ez?! Egy lila ROLLER, mondja a srác. Nekünk? Igen! Nyertünk egy felnőtt rollert, nyereményjátékon…Aztaaa! Hurrá! Köszi! Bírja a 100 kg-ot is (a Férj, mint főtesztelő igazolta ezt), stabil, erős, pont nekünk való masina.
Kezdetben csak szórakozásból hajtottuk (még nem volt olyan divatos, mint manapság), aztán egyre inkább már közlekedésre és közben sportolásra (futókísérethez is). Költséghatékony, kis helyen elfér, mindenhova vihetjük magunkkal. Volt, hogy kiskosztümben szeltem vele a Körutat, de akadt olyan alkalom is, amikor fontos megbeszélésre vagy színházba gurultam vele. Hamarabb odaértem, mintha kocsival mentem volna. És még pár bókot is kapott… a roller, természetesen. Összehajtottam, és már kész is volt. Szeretett idős barátom öltönyben is kipróbálta, 85 évesen a Belvárosban, és hamiskásan azt mondta: „Ejhhh, ha fiatalabb lennék”. De így is nagy sikert aratott a járókelőknél.
Mire a gyerekeink a rollergyerekkorszakba értek, már egyértelmű volt, nekik is lesz. Ott volt előttük a példa, anya rollerrel jár a pékségbe, orvoshoz, a városban is azzal közlekedik, és mindig bent van az autójában (khm… azóta már három van benne, kellene egy nagyobb kocsi…). Szóval, amíg kicsik voltak, vittük őket a felnőttön. Bátran ráálltak, kapaszkodtak, és már indulhattunk is. Aztán kinőtték az anya/apa-rollerezést, és jött a saját járgány.
Maradtunk a hétköznapi, kiskerekű rollernél, bár néha olyan kunsztokat tudnak vele, hogy elgondolkodtunk már az extrém és a freestyle rolleren is. A Rollersuliba (igen, van ilyen!) járniuk nem kellett, megtanultak mindent tőlünk (bár én személy szerint azért szívesen ellesnék ott pár trükköt!). Az alap Roller KRESZ-t sem hagyhattuk ki (a városi közlekedéshez alap), és néha még a bringás sisakot is maguktól felteszik… Szeretünk rollerezni a nyaralásokon, sokszor visszük magunkkal a vidéki kirándulásokra. Szeretik a nagymamák is, sok sétálós gondot levesz a vállukról. Várakozást ezzel ütünk el, célpontokat ezzel közelítünk meg. Jó fagyizáshoz, baráti beszélgetések alatti gyerek-elfoglaltságnak, aszfaltos városi sétákhoz és az iskolába járáshoz is. Tartottunk vele gyorsulási versenyt és ugrató bajnokságot is. Szerencsére sokszor hangzik el a szájukból: „Menjünk inkább rollerrel, anya!”
Miért ajánlom még különösen? Fejleszti az egyensúlyérzéket. Növeli a koordinációs és az állóképességet. Rosszkedv esetén biztosan felderít minden szomorú gyereket (szerintem felnőttet is…). Fejleszti a koncentrációt. Testsúlyt csökkent, izmot növel. Manőverezni tanít. Bátorít. Önbizalmat ad. Gyorsan sikerélményhez juttatja a gyereket és emellett még nagyon vagány is. Elfér akár egy hátizsákban, nincs gond a tárolással, a lezárással. Ti mikor pattantok rollerre?
