Egy-egy családi kirándulás vagy baráti összejövetel során kacérkodtál már a kajakozás, kenuzás gondolatával? Magyarország egyik tava kiemelt célpont lehet egy hosszú hétvége eltöltésére, megfűszerezve egy kis aktív kikapcsolódással? Esetleg profi, szakmai körülmények között, egy egyesületben válnál a kajak-kenu rabjává? Segítünk választani a sportág két szakága, a kajak és a kenu közül, ha egyáltalán dönteni szeretnél…
A magyarokat nyugodt szívvel hívhatjuk a vizes sportok nemzetének, hisz élsportolóink kiemelkedő eredményeket értek és érnek el most is, úszásban, vízilabdában, illetve a kajak -kenu sportágban (csak, hogy a legnagyobbakat és legismertebbeket említsük). Talán a számtalan olimpiai, világ – és Európa-bajnoki címnek is köszönhetjük, hogy a gyermekek körében igazán népszerű ez a sport. Ráadásul a kajak-kenut egyre többen választják aktív kikapcsolódásnak, miután testi és lelki felüdülést is nyújt.
Szeretnénk most az alapoktól megismertetni a sportág mindkét szakágát, hogy művelésük, gyakorlásuk közben tisztában legyünk a legalapvetőbb ismeretekkel, valamint a kajak és a kenu közötti hasonlóságokkal és különbségekkel.
A szabályok és a legfontosabb tudnivalók ismertetésére Dónusz Évát, olimpiai bajnok kajakozót, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ) női kajak szakágának vezetőedzőjét kértük fel.
„Akár a kajakról, akár a kenuról beszélünk, a legfontosabb, hogy mindkettő kipróbálásához biztos úszástudásra van szükség. Az egyesületi edzők a gyermekek felvétele előtt vizsgaként 200 méteres folyamatos úszást várnak el, ennek teljesítése után, igazolással mehet el kajakozni vagy kenuzni a gyermek. Aki már magabiztosan tud úszni, a vízen 14 éves korig annak is kötelező a mentőmellény viselése.”
„Mindkét sportágban fejben kell először tudni, hogy mit kell majd csinálni a vízen. Általában a gyerekek padon vagy egy széles deszkán gyakorolják a mozgást, lapáttal a kézben, a levegőben. Ezután a hajóba beszállva általában állóvízen próbálják meg mindezt kivitelezni, hiszen következő lépésként már a Nagy-Dunán sok mindenre kell figyelniük. Először is meg kell tanítani őket vízbe borulni, hogy megtanulják, olyankor mit kell tenniük. A legfontosabb, hogy ne ijedjenek meg, egyből fordítsák vissza a hajót, hogy ne teljen meg vízzel. A hajó, mint mentőeszköz is szolgál, bele kell tenniük a lapátot, illetve megkapaszkodniuk benne, majd kievickélhetnek, vagy megvárhatják a segítséget. Számos ügyességi játékot, játékos feladatot alkalmaznak az edzők, hogy a gyerekek stabilabbá váljanak a hajóban. Általában néhány nap gyakorlás után ez már nem szokott gondot okozni.”
Azok, akik a vizes sportokkal, köztük a kajakozással és a kenuzással szimpatizálnak, biztosan szeretnék tudni, hogy melyik való Nekik, melyikben érhetnek el nagyobb sikereket, melyik a testhezállóbb, melyikben érzik magukat jobban, vagy akár melyiket válasszák egy tóparti kirándulás során. Vajon van arra megfelelő szabály, hogy miként döntsünk, miket vegyünk ilyenkor figyelembe?
„Nincs konkrét szabály, általában szimpátia alapján dől el, hogy melyiket választják. Ez nem függ testmagasságtól, és súlytól sem, mindenki megtalálja a számára megfelelő méretű hajót. A kajakot és a kenus is elsősorban azoknak ajánljuk, akik szeretik a kalandokat és a vizet, ebben a sportágban mindenki rengeteg élménnyel gazdagodik. A kajak-kenu szépsége, hogy szabadtéren művelhető, társaságban, jó környezetben, tiszta levegőn. Egy olyan mozgásforma, amiben bárki megtalálhatja a számítását, legyen az verseny vagy szabadidősportban. 8-tól 99 éves korig űzhető, az alsó korhatárról is csak azért beszélek, mert fontos, hogy a gyerek rendelkezzen kellő felelősségtudattal és szellemi fejlettséggel, amikor vízre száll.”
Hogy mit tanulhatnak azok, akik elsajátítják a kajakozás, és a kenuzás tudományát?
„Többek között önfegyelmet, kitartást, alkalmazkodási képességet, és életre szóló barátságokat. Az egyesületek például számos szabadidős programot, sátorozást, sütögetést, túrázást szerveznek a kicsiknek, akik így hamar kötődni kezdenek a sportághoz, és annak szellemiségéhez. Érdemes mindenkinek kipróbálni a vízi sportokat, mert ahogy azt a sokszoros világbajnok kenus, Csabai Edvin egyszer megfogalmazta: Ez az a sportág, ahonnan senki nem távozik üres kézzel.”
A gyakorlati kérdésekről sem szeretnénk megfeledkezni, ezért Dónusz Évával kitértünk a ruházatra és a költségekre is.
„Ebben nincs különbség a kajak és a kenu között, fontos, hogy a hajóban viselt ruházat rugalmas anyagból készüljön, és ne legyen nedvszívó, ezért a vízen inkább a műszálas darabok élveznek előnyt. A ruházat annál jobb, minél kevesebb „tömeget” jelent a hajóban, hogy a sportoló ne veszítsen a sebességéből az öltözete miatt. A költségeket illetően fontos tudni, hogy a klubok biztosítják az eszközöket: a hajót, a lapátot, a mentőmellényt. A tagdíjon kívül, ami egyesületenként változó, de havi 3000-15000 Ft között mozog, nincs különösebb költség, szerintem ez az egyik legmegfizethetőbb sportág. Versenymezeket is biztosítanak az egyesületek, sok helyen melegítőt is adnak, ennek költségébe néhány klubnál a szülőknek bele kell fizetni, de ez más sportágakban is így van. A hajók árai nagyon változóak, vannak mini-kajakok 150.000 Ft-tól, de van 1 milliós profi kajak is. Számos oldal hirdet hajókat, be lehet szerezni használtat is, illetve vannak egyesületek, ahol bérelni is lehet. Ez a legjobb megoldás azoknak, akik nem napi szinten szállnak vízre.”
Maradva a szakmánál, nem mehetünk el a szakágak közti alapvető különbségek mellett sem.
„A kajaknál a versenyhajókra vonatkozóan vannak méretbeli szabályok, ez a súlyméret és a hosszméret. A kajak típusai: mini-kajak, K1, K2, K4. A kajakban két tollas lapátot használnak, ez a lapát kisebb tollú, mint egy kenulapát, de ebben található egy ún. „kanál”. A lapát hossza akár két méter fölé is érhet, ez személyenként változó. A kajakos két oldalt evez, ülve. Az egyik kézben fixen fogják, a másik kézben, lazábban és forgatják a lapátot. Egymáshoz képest a kajak lapátok tollai vannak elforgatva, kb. 70-80 fokos szögben. A kajakos női mezőny élversenyzői szinten nagyon erős, mióta elfogadták, hogy a nők a kenu sportágban is képviseltethetik magukat, jobban megoszlanak a hölgyek a két szakág között, jobban tudnak érvényesülni.”
„A kenunál is megvannak a versenyhajókra vonatkozó méretbeli szabályok, típusai: mini-kenu, PC2 (portyakenu), C1, C2, C4, indiánkenu/túrakenu (PC4). Ebben a szakágban egy tollas lapátot használnak, mely nagyobb tollú, mint a kajaklapát, nincs benne „kanál” és hossza szerint kb. orrnyeregig, szem magasságig ér. A kenus egy oldalon, fél térden evez, vagy jobb, vagy bal oldalt. A kezdő gyerekekkel általában kipróbáltatják mindkét oldalt, amelyiken ügyesebbek, a későbbiekben azon az oldalon fognak evezni. Nincs rá tudományos magyarázat, hogy kinek melyik az előnyösebb oldala, az, amelyiken komfortosabban tud kenuzni. A kenut versenyszerűen 2010 óta űzhetik lányok is. Én mindenképpen ösztönzöm a lányokat, hogy a kajakot és a kenut is próbálják ki. A női kenu folyamatosan fejlődik, a hazai élmezőny profin csinálja, a magyar versenyzők a világ élvonalába tartoznak.”
