Maráz Zsuzsanna céltudatos sportoló. Emlékszem, valamikor egy évvel ezelőtt egy hosszabb rádióinterjú során elmondta, mennyire jól össze szeretné rakni a következő, vagyis a 2018-as évét. Hosszas gondolkodás, tervezgetés után állt össze a végleges ’18-as idénye, amelyben aztán később kisebb nehézségek is becsúsztak, de jött a csúcs, amely kétségkívül a Spartathlon megnyerése volt. Ez a világ egyik legnehezebb ultrafutó-versenye a maga 246 kilométerével. A tapasztalatokról a futókról az extrém futóversenyekről, és többek között a BBU Halloween Runról is beszélgettem vele.
– Aludtál már egy jó párat a siker után. Hogy érzed magad?
Köszönöm, minden rendben, de furcsán hangozhat most, hogy közvetlen a Spartathlon után sem voltam rosszabbul. Nyilván elfáradtam, mert a 246 kilométer az tekintélyt parancsoló, de úgy gondolom, hogy sikerült jól felkészülnöm.
– Ebben a sikerben benne van az eddigi munkásságod, de ha csak a 2018-as Spartathlont nézzük, akkor mennyi munkát tettél bele?
Nem edzettem többet, mint a korábbiakra. Össze volt rakva egy jó kis edzésterv, amit végigcsináltam. Mint egy jó kotta. Én meg lezongoráztam. Egyetlen edzést sem hagytam ki. Volt olyan februárban, hogy a barátnőimmel Madridba mentünk, de pont az indulás napjára elő volt nekem írva egy táv, így hát szépen felkeltem hajnali háromkor és lefutottam azt. A reggeli indulásra meg már fitten érkeztem a repülőtérre.
– Ez a kulcsa annak, hogy valaki elinduljon egy Spartathlonon?
Ha komolyak a szándékaid, nem lehet semmit sem félválról csinálni. A futás különösen ilyen. Meg kell dolgozni azért, hogy a világ leghíresebb ultrafutó-versenyén jól szerepelj, és még egyszer mondom: annyira jól sikerült a felkészülés, hogy izomzatilag, fizikálisan nem fogytam el. Persze volt azért fáradtság, hiszen szakadó esőben, viharban futottam órákon keresztül, de amint beértem, felsétáltam a szobámba, lezuhanyoztam, és utána mentem pihenni. Emlékszem az első Spartathlonomra, amikor semmire nem volt energiám. Bezuhantam a szállodai szobába és semmire sem volt erőm.
– Ez akár jó üzenet lehet minden futónak. Készüljenek fel minden egyes versenyükre, és ne hajszolják szanaszét magukat az érmekért és a Facebook-posztokért, mert a szervezet nagyon jól tanítható…
Pontosan. Sok olyan futóval találkozom, aki egy félmaraton után ultrafutó akar lenni, több-kevesebb sikerrel neki is ugranak a nagy céloknak, de csak ártanak maguknak azzal. Két dologra hívnám fel miden futónak a figyelmét: türelem és fokozatosság! Nem akarjon senki többet, mint amire a szervezete fel van készítve.
– Mi a véleményed az olyan futóversenyekről, ahol a futást megfejelik valami különlegességgel? A Sportágválasztó Magazin oldalán is lehetett olvasni korábban a BBU Halloween Run-ról. Miért ilyen népszerűek az ilyen tematikus versenyek?
A futás, a mozgás kikapcsol. És van a futóknak egy olyan rétege, amelyet pluszban motivál az, ha van valami érdekesség, amit a szervezők a sporttevékenység mögé-mellé tesznek. Ezek ilyen bulifutások. Biztos vagyok abban, hogy vannak olyanok, akik egy hagyományos futóversenyen nem indulnak el, mert monotonnak tartják, nekik például telitalálatnak számít az ilyen bulifutás.
Maráz Zsuzsanna 27 óra 4 perc 28 másodperc alatt ért célba az idei Spartathlonon, amelyet minden évben Athén és Spárta között rendeznek meg. Az esztergomi sportoló a nők között ezzel az első helyen végzett.
Fotók: (Elias Pergantis és Stathis Stathakis )
(Bányász Árpád)
